Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1902. június–október közé sorolt részében. Szövegkritika A szövegben a gyors lejegyzés következtében néhány tollhiba jellegű tévedést találtunk, ezeket javítottuk. A beszédet jelző, a versszakok élén ismétlődő kezdő idézőjeleket – a korabeli gyakorlatot és a fiatal Babits szokását követve – meghagytuk. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyvben az 1902. június–október közé sorolt versek huszadik darabja, besorolása szerint augusztusban írhatta Babits, Szekszárdon A vers alapjául az Ovidius által elbeszélt történet (Átváltozások I. könyv 717–779. sor; illetve II. könyv 1–332. sor) szolgált, maga a mottó is innen vett idézet: „…tavat, forrást ezidőtt gyászoltak a nimfák, szétszórván hajukat…” (II. könyv 238–239. sor; ford. Devecseri Gábor). Phaethon, hogy bizonyságot szerezzen vitatott isteni származásáról, felkeresi apját, Phoebust, akitől zálogot kér, hogy hazatérve elhiggyék, valóban ő az igazi apja. Phoebus – eloszlatandó Phaethon kételyeit – előre megesküszik, hogy bármit kérhet tőle, teljesíti. A fiú apjának tűzhordó szekerét kéri, amelyet azonban képtelen kijelölt, égi útján elvezetni, s a föld felperzselődik. – Jupiter, hogy a végső pusztulást elhárítsa, villámával letaszítja a kocsiról Phaethont Babits a történetet még gimnazista korából ismerhette – Az európai irodalom történetének egyik, Ovidiusra vonatkozó részletében meg is említi, hogy az Átváltozások „a modern korok latinra fogott gyermekeinek kedves mitológiai olvasmánya lett”. – Babits 1902. évi nyári olvasmányélményeiről nincsenek pontos adataink, azt viszont tudjuk, hogy az előző félév során több antik témájú tantárgyat is felvett az egyetemen, köztük Hegedüs István Összehasonlító mythológiai rendszerek és a görög mythosok c. előadását. (Lásd még Róna 2011, 166.) Babits nyári olvasmányai közül Shakespeare Romeo és Júlia c. drámájában is megidéződik Paethon alakja, a III. felvonás 2. színében – így tehát az sem zárható ki, hogy eredetileg ennek okán olvasott utána a mitológiai történetnek. (Lásd még a Rómeó és Júlia c. vers jegyzetét.) Ovidius különösen fogarasi éveiben válik fontossá Babits számára (vö.Babits 1997, 305.), később egy versét az Erato (1921) c. antológia számára Nyári dél címmel fordította le. Görögségélményének további alakulására Nietzsche lesz a legösztönzőbb hatással. (Adalékként említjük csupán, hogy a hajdani egyetemi diáktárs, Juhász Gyula 1905-ben szintén írt Phaeton címmel verset; lásd Juhász 1963, I, 81.)