Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1902. június–október közé sorolt részében. Szövegkritika Az Angyalos könyv három füzetének egy könyvbe való összefűzése miatt a kötéshez közel eső betűk nehezen olvashatók, ezért a 28–61. sorok végződését helyenként ki kellett egészíteni, illetve számolni kellett azzal, hogy esetenként Babits a sorvégeken ma már nem látható írásjeleket helyezett el. A szöveget a fentieknek megfelelően kiegészítettük. A cz-ket c betűkkel helyettesítettük. A versszakok élén ismétlődő, a beszédet jelző kezdő idézőjeleket – a korabeli gyakorlatot és a fiatal Babits szokását követve – meghagytuk. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyvben az 1902. június–október közé sorolt versek tizenkilencedik darabja. A cím alatti évszám, majd a vers elején olvasható magyarázó jegyzet a vers születésének alkalmi jellegét és aktuális értelmezését hangsúlyozza ugyan, ám a szövegben már csak közvetve találunk utalást a verset ihlető politikai problémára. Beksics Gusztáv (1847–1906), a sepsiszentgyörgyi kerület szabadelvű országgyűlési képviselője az általa szerkesztett Magyar Nemzet 1902. augusztus 5-ei számában tette közzé Erdély. A székely kongresszus alkalmából c. tanulmányát. (A tervezett felszólalás előzetes publikálásának az volt az oka, hogy Beksics a kongresszuson nem tudott személyesen részt venni.) – A terjedelmes írás hat részre tagolódik: Bevezető – Posen és Erdély – A relácziók – Ipar Erdélyben – A folyamvölgyek megszállása – Földvásárló bank.Babitsot az ötödik részben vázolt elképzelések indították a vers megírására. A vonatkozó szövegrész: „A birtokcsere elvét, a melyet számos munkámban kifejtettem, Erdélyben is és főleg Erdélyben alkalmazni óhajtom. A magyar állami és társadalmi hatalmat csak aképp lehet visszaállítani és továbbfejleszteni, ha a síkföldi nagybirtok egyrésze helyet cserél a királyhágóntuli bérczvidék erdőgazdaságaival. Az oláhnak látnia kell a magyar társadalmi hatalmat s ebben tisztelnie kell a magyar államot Mondanom sem kell, hogy a birtokcserét csak ott kell végrehajtani, a hol ez gazdaságilag lehetséges s politikailag nem ártalmas. A magyar és névszerint a székely vidékek inkább fölszabaditandók a nagybirtok nyomása alól, semhogy uj nyomás alá kerüljenek. […] a határszéli erdőket, a melyek a tagosítás következtében magánjelleget öltöttek, föltétlenül meg kell vásárolnia az államnak. Vagy teljesen szilárd garancziák alatt biztos kézbe kell azokat juttatnia. Különben mind az erdők oláh kézre kerülnek. És nincs kizárva a lehetőség, hogy az oláh állam kezére. Egyáltalán az erdők nagy szerepet fognak játszani az erdélyi kérdés megoldásában. Ezért sürgetem a birtokcsere által a királyhágóntuli erdők megszállását, vagyis a hitbizományok egy részének Erdélybe való átköltözését. Nagyon természetes, hogy az egész akcziót csak az állam vezetheti. Csak az állam dönthet a fölött is, mely erdők adhatók politikai szempontból nyugodtan hitbizományi kezelésbe s melyek tartandók meg szorosan az állam kezében. […] A fő dolog az, hogy az erdők megszerzése mielőbb megkezdődjék az állam és a magánosok által egyaránt.” A székely kongresszusra 1902. augusztus 28–30. között került sor Tusnádfürdőn, eseményeiről a Magyar Nemzet részletesen beszámolt. – A vers még a rendezvény előtt, augusztus első felében születhetett Szekszárdon.