Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1902. június–október közé sorolt részében. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyvben az 1902. június–október közé sorolt versek tizennyolcadik darabja; feltételezésünk szerint a vakáció idején, Szekszárdon született, július–augusztus folyamán – besorolása alapján valószínűbbnek tartjuk az augusztusi keltezést. A vers keletkezéséről nincsen közelebbi információnk, mindössze azt tudjuk, hogy Babits gyerekkorától kezdve szeretett sakkozni. Erről volt diáktársai is megemlékeznek: „A téli félévben szabad időnk nagy részét sakkozással töltöttük el. Mondhatnám, szenvedélye volt Miskának a sakkozás. A sakkozás és a gyönyörű könyvtár vonzotta…” – írja például Gebhardt József. ( Tüskés 1984, 44.) A Halálfiaiban a vers szellemiségéhez köthetően így fogalmaz Babits: „Az idő nem megy visszafelé s az emberi élet sakkjátékában szigorú pièce touchée uralkodik. A Bevégzett Tény szeszélyes rabtartó, kinek udvarában, mint régi királyokéban, a bolondok aránylagos szabadságot élveznek, erősek leborulnak és gyengék megtörnek.” ( Babits 2006, I, 147. – Pièce touchée [francia]: megérintett sakkfigura, amellyel a játékosnak már lépnie kell.) (Érdekességként még feljegyezzük, hogy két év múlva, 1904. augusztus 24-én kelt levelében már így fogalmaz Kosztolányi: „Ön sakkfigura, akitől örökös sakkunk van: nem nyárspolgári bástya, könnyed futó, hanem elegáns vezér, aki mindenhová mehet s úgy járkál az élet sakktábláján, mintha nem is lenne ütőfigura. Ön azonban ütőfigura, sőt érdekes figura is, de semmiesetre sem báb.” Babits 1998, 101., lásd még Kosztolányi 2013, 158. – Babitsnak a sakkozás később is kedvelt időtöltéséül szolgált; lásd még Róna 2013, 652., illetve Török 1983, 51., Babits 1980a, II, 364.)