X (Close panel)Bibliográfiai adatok

A dunaparti kis leány…

Szerző: Babits Mihály

Bibliográfiai adatok

Cím: Babits Mihály összes versei
Alcím: 1890–1905
Dátum: 2017
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Argumentum Kiadó
ISBN:
Sajtó alá rendező: Somogyi Ágnes
A keletkezéstörténeti jegyzeteket és a magyarázatokat írta: Hafner Zoltán

Kézirat leírása:

Ország: Magyarország
Lelőhely: Országos Széchényi Könyvtár
Azonosító: Fond III/2356
Mennyiség: 12. fólió verzó, 13. fólió rektó folio
A kézirat leírása: tintaírású tisztázat, melyben a 3. sz vers sorszámát ceruzaírású félköríves vonal emeli ki.
History:
Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1902. június–október közé sorolt részében.

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Szekszárd
Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: VersGETTY_AAT:300026451

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: Kézirat

Elektronikus kiadás adatai:

A projekt vezetője: Palkó Gábor
XML szerkesztő: Bucsics Katalin , Fellegi Zsófia és Sz. Varga Szilvia
TEI-specification: Fellegi Zsófia
Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition
A kiadásról:
Kiadó: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadás helye: Budapest
2021 ©Free Access - no-reuse
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet Az Angyalos könyvben az 1902. június–október közé sorolt versek tizenhatodik darabja; feltételezésünk szerint szintén a vakáció idején, Szekszárdon született, július–augusztus folyamán – besorolása alapján valószínűbbnek tartjuk az augusztusi keltezést. A vers 4. sorában említett „városka” egyértelműsíti a szekszárdi helyszínt. Címbeli utalása alapján kiderül, hogy a megverselt lány nem helyi illetőségű, ám személyéről közelebbit nem tudunk. Mint Babits korábbi, szerelemvágytól ihletett versei esetében, ezúttal is érezhető Heine és Petőfi hatása, ám konkrét megfeleltethetőségi helyekről nincs tudomásunk. Az 55–56. sorban a sértett férfiúi önérzet mellett először kap hangot az egyetemista diák ébredező (s még sokáig rejtegetett) költői öntudata – vö. például Levél, A költészet katekízmusa.
A dunaparti kis leány…  
1.  
1
A dunaparti kis leány,
2
Ez ám csak a valódi,
3
Utána bolondúlni már
4
E városkába’ módi.
 
5
Haladok a divattal én,
6
Bolondulok utána:
7
Tudom, hogy ez kedves neki,
8
Tudom, hogy ezt kivánja.
 
9
S hogy percre csak, betöltsem a
10
Szivének hiu vágyát,
11
Vakon föláldozom neki
12
Szivem egész világát…
 
2.  
13
A virágot, amit adtál, édesem,
14
Legkedvesebb emlékim közé teszem,
15
Bár szerelmünk játék volt csak, jól tudom,
16
Én sem vettem, te sem vetted
17
Azt komolyan, szép hugom.
 
18
A virágot, amit adtál, édesem
19
Legkedvesebb könyvem közé préselem;
20
Játék is jó, hogyha nincsen valóság:
21
Ha szívünkben elhervadtak,
22
Könyvben is jók a rózsák.
 
3.  
23
Mi vagy te? Tündérálom,
24
S az álom mind hazúg;
25
Szerelmünk, mint a délibáb,
26
Eloszlik, szél ha zúg.
 
27
Mi vagy te? Csillagfény, mely
28
Mindenkire lenéz;
29
Szerelmünk játék volt neked,
30
Nekem meg szenvedés.
 
4.  
31
Kéred az arcképemet –
32
Tudom, mire kell:
33
Társnőidnek majd vele
34
Eldicsekedel:
 
35
Volt egy bolondos fiú,
36
Költő és naív,
37
S benne oly bolondosan
38
Vert a balga szív.
 
39
És ez a szív, ez a szív
40
Érted vert csupán,
41
Ez a szív majd megszakadt
42
A tiéd után.
 
43
Igy gúnyolsz majd, hugocskám,
44
Gúnyolsz, rég tudom –
45
Itt küldöm a képemet:
46
Gúnyolj, szép hugom!
 
5.  
47
Besározták a kéményt a ház felett –
48
Kacsintást, azt kaptam tőle eleget,
49
És mosolyt is, csókot is,
50
Megcsókolt a kis hamis,
51
Megcsókolt és aztán hamar elfeledt.
 
52
Majd lemossa még az eső a sarat –
53
Édes rózsám, ez annyiban nem marad,
54
Azt az egyet fogadom,
55
Hogy eszedbe juttatom,
56
Hogy eszedbe juttatom még magamat.
 
[szerkesztői feloldás]
1902. nyár
 
n
Jegyzet A cz-ket c-re írtuk át.
 
 
A dunaparti kis leány…  
1.  
1
A dunaparti kis leány,
2
Ez ám csak a valódi,
3
Utána bolondúlni már
4
E városkába’ módi.
 
5
Haladok a divattal én,
6
Bolondulok utána:
7
Tudom, hogy ez kedves neki,
8
Tudom, hogy ezt kivánja.
 
9
S hogy percre csak, betöltsem a
10
Szivének hiu vágyát,
11
Vakon föláldozom neki
12
Szivem egész világát…
 
2.  
13
A virágot, amit adtál, édesem,
14
Legkedvesebb emlékim közé teszem,
15
Bár szerelmünk játék volt csak, jól tudom,
16
Én sem vettem, te sem vetted
17
Azt komolyan, szép hugom.
 
18
A virágot, amit adtál, édesem
19
Legkedvesebb könyvem közé préselem;
20
Játék is jó, hogyha nincsen valóság:
21
Ha szívünkben elhervadtak,
22
Könyvben is jók a rózsák.
 
3.  
23
Mi vagy te? Tündérálom,
24
S az álom mind hazúg;
25
Szerelmünk, mint a délibáb,
26
Eloszlik, szél ha zúg.
 
27
Mi vagy te? Csillagfény, mely
28
Mindenkire lenéz;
29
Szerelmünk játék volt neked,
30
Nekem meg szenvedés.
 
4.  
31
Kéred az arcképemet –
32
Tudom, mire kell:
33
Társnőidnek majd vele
34
Eldicsekedel:
 
35
Volt egy bolondos fiú,
36
Költő és naív,
37
S benne oly bolondosan
38
Vert a balga szív.
 
39
És ez a szív, ez a szív
40
Érted vert csupán,
41
Ez a szív majd megszakadt
42
A tiéd után.
 
43
Igy gúnyolsz majd, hugocskám,
44
Gúnyolsz, rég tudom –
45
Itt küldöm a képemet:
46
Gúnyolj, szép hugom!
 
5.  
47
Besározták a kéményt a ház felett –
48
Kacsintást, azt kaptam tőle eleget,
49
És mosolyt is, csókot is,
50
Megcsókolt a kis hamis,
51
Megcsókolt és aztán hamar elfeledt.
 
52
Majd lemossa még az eső a sarat –
53
Édes rózsám, ez annyiban nem marad,
54
Azt az egyet fogadom,
55
Hogy eszedbe juttatom,
56
Hogy eszedbe juttatom még magamat.
 
[szerkesztői feloldás]
1902. nyár
 
n
Jegyzet A cz-ket c-re írtuk át.