Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1902. június– október közé sorolt részében. Szövegkritika A kézirat sérült, emiatt a szöveg is csonka: utolsó betűje és egy írásjel hiányoznak, bár kikövetkeztethetők. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyvben az 1902. június–október közé sorolt versek tizenkettedik darabja; a vakáció idején, Szekszárdon született, valamikor július–augusztus folyamán. Nem tudjuk, kereshető-e konkrét, meghatározó forrás a vers megírásának hátterében; hangja Garay Jánoséra emlékeztet, akinek a költészetét Babits szintén jól ismerte, már diákkora óta. (Nagyapja Garay iskolatársa volt; említi is Az én könyvtáram[1927] és A mai Vörösmarty [1935] c. esszéiben.) A 17. sorban Magyar Miskára tett utalás viszont már Arany két versét is idézi, a Magyar Misit (1852) és a De gustibust (1853). (Arany a parlagi nemes típusában annak kultúrától idegenkedő vonásait emeli ki.) – Távolabbi Arany-reminiszcencia érződik a vers 3–4. versszakából; Az elveszett alkotmány Első énekének két vonatkoztatható sora így hangzik: „Sok honi bort megivott, kenyeret megevett, s jutalomként / Megtanulá e szót: keszenem… Légy büszke Magyarhon!”