Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1902. június–október közé sorolt részében. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyvben az 1902. június–október közé sorolt verseinek hetedik darabja; a vakáció idején, Szekszárdon született, július–augusztus folyamán – besorolása alapján valószínűbbnek tartjuk a júliusi keltezést. A vers egyértelműen utal Madách Az ember tragédiája c. drámai költeményének XI., londoni színére, annak kezdősorait idézi, variálja (vö. 2550–2565. sor) és viszi tovább önállóan. (Például a „Zúg az élet tengerárja” Babitsnál: „Zúg, zajong az emberár”, a tenger habjai helyett pedig a folyó habjainak képét alkalmazza.) Mivel saját bevallása szerint gimnazista nagydiákként Madách behatóan foglalkoztatta ( Babits 1997a, 34.), megemlítjük, hogy a költő ugyanezen szöveghelyének gondolatai kezdetlegesebb megfogalmazásban ugyan, de szintén megtalálhatók A halál költészete c. kisciklus I. darabjában. (Lásd még Madách 2005, 774. – Érdekességként jegyezzük meg csupán, hogy Babits bérma-keresztapjának édesanyja Madách nővére volt; lásd Buda [szerk.] 2006, 88. – Nem tudjuk, a vers megírásának idején Babits mely Tragédia -kiadást forgatta, de elképzelhető, hogy egyetemi tanára, Alexander Bernát 1900-ban kiadott jegyzetekkel, magyarázatokkal ellátott szövegét; ebben az esetben talán ez is motiválta, hogy a művet ismét elővegye.) Hangvételében a vers rokonítható még Vajda János érettebb munkáival, ő maga használja is egy esetben a „világfolyás” kifejezést ( A kárhozat helyén c. versében), ám a címadásban bizonyára nem ő, inkább Heine Weltlauf c. dalversének fordítása játszhatott közre: Válogatott költeményei nek e darabját ugyanis Ivanhoe (eredeti nevén Sponer Antal) fordította le Világ folyása címmel. (A kötet 1894-ben jelent meg először Hornyánszky Viktor kiadásában, majd 1902-ben ismét, már a Budapesti Naplónál: ugyanakkor tehát, amikor Babits ezt és a Heine c. versét is írta.) A vers azokkal a nyáron írt „bölcseleti” jellegű darabokkal (mint például a Mi az élet, mi a cél? , Ez az élet… , A nagy kerék c. versek) tart rokonságot, amelyek hátterében már érződik a rendszertani pontok keresésének szándéka, ez azonban csak a következő évtől nyer egyre tudatosabb kifejezési módokat Babits műveiben, illetve a leveleiben; érdeklődését ez az igény tereli aztán a filozófiai stúdiumok felé. (A „megismerést kereső irodalom, a költészetté lényegített filozófia: ez a fiatal költő Babits célkitűzése” – írja e majdani periódusról Rába György nagymonográfiájában; Rába 1981, 12.) Madách művének vizsgálata is jól illusztrálja e költői szándékokat. A Tragédia nyári olvasmányélménye kimutatható a szintén ekkoriban írt Gyászének és Genezis c. versek esetében is.