Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1902. január–februári részében. Szövegkritika A cz-ket átírtuk c-re. A versszakok élén ismétlődő, a beszédet jelző kezdő idézőjeleket – a korabeli gyakorlatot és a fiatal szokását követve – meghagytuk. Keletkezéstörténet Az 1902. január–február közé datált versek utolsó előtti darabja, valószínűbb tehát a keletkezés februári időpontja. – Belia György szerint a költő „valamilyen farsangi mulatságból tartott hazafelé hajnalban” (Belia 1983, 193.), ám ez mindössze hipotézis. Szintén ő a következőket írja még a verssel kapcsolatban: „Hogy Babits maga is milyen komolyan vette a szülői aggodalmakat – ami a főváros úgynevezett romlottságát illeti –, arra jó példa 1902 januárjában vagy februárjában írt Reggeli séta c. verse; egy szemesztert tudhatott maga után mindössze, tehát nem gyökerezett meg Budapesten, s még éltek benne a vidéki kisváros szemérmes-álszemérmes elfogultságai. […] Lehet, hogy a versbeli öregúr Ujfalusy Imrét és pécsi törzsorvos nagybácsiját juttatta eszébe.” (Belia 1983, 132–133.) – A két közeli ismerős feltételezése nem alaptalan. Az említett pécsi nagybácsi Kelemen Mihály (1840/1841? – Pécs, 1919. június 28.), aki Pesten három szakorvosi diplomát is szerzett, ám beteg lába megakadályozta a praktizálásban, s 1891-ig honvéd főtörzsorvos, a pozsonyi honvédkerület törzsorvosa volt, majd Pécsre költözött. (Buda [szerk.] 1996, 21.) Mivel nem nősült meg, pécsi diákévei alatt Babits részben nála lakott; jelentős könyvtáráról többször említést tesz a költő, és alakját megidézi a Halálfiaiban is. (Lásd még Babits 1997a, 76–77.) Ujfalusy Imre (Fajsz, 1828 – Szekszárd, 1911. március 17.) ügyvéd, Babits anyai nagyanyja (Cenci néni) húgának („Tantika”) a férje: honvédszázadosként részt vett a szabadságharcban, és fiát, ifj. Ujfalusy Imrét (1861–1895), mint Belia írja, valóban nem Pesten taníttatta – ám nem is a versben említett Kolozsvárott, hanem a mosonmagyaróvári gazdasági akadémián. (Lásd még Buda [szerk.] 1996, 24–25., illetve Buda [szerk.] 2006, 119. – Mint ismeretes, Babits részben Ujfalusy Imréről mintázta a Hatholdas rózsakert és a Halálfiai Döme bácsiját. Vö. Babits 2006, II, 376–377.) A két rokon életrajzi adatainak összevetéséből egyértelmű, hogy inkább Ujfalusy Imre szolgáltathatta a versbeli öregúrhoz társított életrajzi mintát; ő az, aki valóban részt vett a szabadságharcban. – A kolozsvári tudományegyetemre történő utalás viszont mégsem véletlen talán: Buday Dezső (Pécs, 1879. május 28. – Orgovány, 1919. november 20.) jogi tanulmányait ugyanis az 1900/1901-es tanév első szemeszterében Kolozsvárott végezte, és akárcsak pécsi diákkorukban, később is baráti kapcsolatban maradt Babitscsal. Volt időszak, amikor együtt laktak Kelemen Mihálynál, amire Babits utóbb így emlékezett Szabó Lőrincnek: „Volt egy kis kertje is, leghátul egy kis házikóval, amelyben csak egy szoba volt, itt laktam én. Borzasztó sűrű volt a kert, kissé egzotikus növényekkel. Ebben a hátsó lakásban laktam, unokabátyámmal, Buday Dezsővel, aki az orgoványi erdőben lelte a halálát. Budayék a szomszédban laktak, kilenc gyerek volt, úgyhogy az öreg orvos szállást adott az egyik Buday fiúnak is. […] Buday Dezső nagyon kitűnő fiú volt, a Buday-fiúk mind nagyon zseniálisak voltak.” (Babits 1997a, 77–78.; Pécsett gimnazista korukban együtt készítették a mindössze két számot megért Szekszárdi Szépirodalmi Lapokat, amelyben szerepelt is egy versével Buday [vö. Róna 2011, 90.]; később megjelent egy regénye A szenvedő ember [1916] címmel, és a Nyugat is közölte egy versét, valamint egy Jókairól szóló cikkét. – Édesapja Buday Béla, a pécsi püspöki uradalom főmérnöke volt, eredetileg a ciszterci rend tagja, de kilépett, hogy részt vehessen az 1848/49-es forradalomban – lehetséges, hogy ő is életrajzi mintául szolgált a szerzőnek. Lásd még Buda (szerk.) 1996, 15., illetve Babits 1997a, 78.) A vers azon budapesti „életképek” csoportjába tartozik, amelyeket Babits 1901/1902 telén többet is írt, s java részüket utólag az Egy tél Budapesten c. ciklusába gyűjtötte össze.