Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1902. január–februári részében. Szövegkritika A versszakok élén ismétlődő, a beszédet jelző kezdő idézőjeleket – a korabeli gyakorlatot és a fiatal szokását követve – meghagytuk. Keletkezéstörténet A vers keletkezési körülményeiről ezúttal sincs információnk, Angyalos könyv-beli besorolása alapján csak feltételezhetjük, hogy még a második tanítási félév megkezdése előtt, talán február első felében született Budapesten. Babits a témát minden bizonnyal Vörösmarty A hűség diadalma c. elbeszélő költeményéből vette. Mint tudjuk, Vörösmarty volt diákkora legkedvesebb költője, hosszú értekezést is írt róla 1900 őszén (lásd Róna 2011, 143.), az 1901/1902. tanév első félévében pedig Beöthy Zsolt Vörösmarty-szemináriumára járt (A két szomszédvárat elemezték a félév során; lásd még Róna 2011, 159.), s talán ekkoriban újra elolvasta. (Gyulai Pál A magyar irodalom története c. előadásain szintén szó esett Vörösmartyról.) A hűség diadalma egy villi, azaz menyasszony korában meghalt lány regéjét beszéli el. A villik haláluk után is visszajárnak éjjelente, keresztutakon járják táncukat, s az arra tévedő férfiakat halálba táncoltatják, hogy így nyerjék el végső megnyugvásukat. (Magyar vonatkozású irodalmi hagyományát részletesen lásd Vörösmarty 1963, 249–256.) Babits újítóan igyekszik a hagyományhoz nyúlni, amikor a lány szellemét megváltatlan, tragikus alakká formálja. A vers 31–32. sora a kurzív szedéssel (a kéziratban aláhúzással) nyíltan is utal Vörösmarty egy másik, az Égő szerelem c. elbeszélő költeményére: „Honnan származott az égő / Szerelemnek szép virága? / Nyíló szirma úgy piroslik, / Mintha vérbe volna mártva.” (A férfit szerelemre csábító, de magát meg nem adó s a szerelembe esett férfit meggyilkoló tündérlányok szintén a villik közé számíthatók; A villikre még egyszer, a Paysages intimes ciklus harmadik versében is utal majd Babits; lásd kötetünkben az Alkony c. verset.