Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

k₁ az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1901. szeptember–december és 1902. január–február közé sorolt részeiben Szövegkritika, szövegváltozatok A k₂ a k₁ egy kis részlete – adott célra, sietve készített – autográf másolatának nyomait őrző rontott kézirat, ezért alapszövegünk a k₁. Közlésünknél a két strófa cseréjére utaló nyíl utasítását is elfogadtuk. A k₂ a k₁-től – a terjedelmi különbséget figyelmen kívül hagyva – a szövegben jelölt eltéréseken kívül az alábbiakban tér el: – a k₂-ben a szöveg fölött, baloldalt ez áll: (1900), – a k₂-ben a szöveg alatt a költő teljes névaláírása olvasható. Az Angyalos könyvben a versszöveg fölött a cím: Egy Tél Budapesten. A tél szót az Angyalos könyv által (értelemszerűen később) összeállított tartalomjegyzéke alapján kisbetűvel írtuk. Keletkezéstörténet Az egyes versek keletkezési idejére vonatkozóan ezúttal is csak hozzávetőleges információink vannak. A cím egyértelműsíti, hogy a ciklus versei a fővárosba került diák első élményeit igyekeznek rögzíteni. Babits 1901 szeptemberében iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára magyar–francia szakos hallgatónak. (Az első tanévben kezdetben az Üllői út 10. sz. ház IV. emeletén bérel szobát; lásd Róna 2011, 157.) Az Angyalos könyv-beli feljegyzés szerint a ciklus 1–10. darabja 1901. szeptember–december, a 11–19. része pedig 1902. január–február között született. A versek ugyan laza kronologikus rend szerint követik egymást, ám ez valószínűleg részben már az utólagos szerkesztésnek köszönhető. Mindezek mellett is megbízhatónak tűnik Babits keltezése: az 1. és a 2. vers talán még szeptember második felében és/vagy októberben született, az azt követő darabok viszont inkább novembertől datálhatók; a 10. versből pedig kiderül, hogy az már közvetlenül a karácsonyi vakáció előtt keletkezett. A további darabokban szintén nyomon követhető az évszakváltozás friss élménye. Mint Babits legtöbb korai versében, úgy itt is érezhető Petőfi hatása – nem kizárt, hogy a témaválasztásban, a téli életképek megírásában is inspirálta őt. (Tudjuk, például A téli esték és A puszta télen legkedvesebb versei közé tartoztak. Lásd még Gál 2003, 412.) – A 15. részben konkrétan is utal a költőre, ám ebben más ok is közrejátszhatott: Babits a közelgő második félévben felvette Beöthy Zsolt Petőfi költői jelleme c. előadását – talán emiatt is kezdhette el újra olvasni a költő verseit. (Leckekönyvét lásd Belia 1983, 146–151. Hagyatéki jelzetszáma: OSZK Fond III/1505. – Lásd még Róna 2011, 159.) Az 1. vers 11–12. sorában a szekszárdi bor hamisítására vonatkozóan lásd Babits 2006, I, 346. skk. A 3. vers nyitóképében a hirtelen megőszült esztendő leírásában Vörösmarty Előszó c. versének reminiszcenciáját érezhetjük („Most tél van […], / A föld megőszült; […] / Egyszerre őszült meg…”; a képet Komjáthy Jenő is alkalmazza Megőszült a világ c. versében). A 63–64. sorban, illetve a 16. versben megemlített szekszárdi „szép leány” személyét nem ismerjük, de nem kizárt, hogy ezúttal is Landerer Elzára történik utalás. (Lásd róla a [Hogy fogadásom elvesztettem…] c. vers jegyzetét.) Az 5. versben visszatér ugyanaz a megkísértő, csábító jelenet, amelyről az Epizódok c. ciklus 5. tagverse kapcsán írtunk annak jegyzeteiben. (A 89. sorbeli „Bús legény!” megszólításban Vörösmarty A bús legény c. versének reminiszcenciája érezhető.) A 7.[Sok a város háztetője…] kezdetű vers fakszimiléje megjelent a Színházi Élet 1930. karácsonyi számában, 1900-as keltezéssel; a ceruzaírású tisztázat szintén megtalálható az Angyalos könyv harmadik füzetének végén, beragasztva. (Nem tudjuk, talán Török Sophie ragasztotta a füzetbe a kéziratot, már Babits halála után, kiegészítendő így a gyűjtemény verseit az egyik legkorábbival. Lásd még Kelevéz 1998, 79–80.) A dátumot ugyan Babits adhatta meg a hetilap számára, de emlékezete megcsalta, 1900-ban még Pécsett lakott ugyanis. (A verset egyébként közreadói is 1901 decemberére keltezik; lásd Csányi 1990, 54.; Babits 1977, 517.; Babits 1993d, 461–462.) A 9. versről a következőket írja Belia György: „Társasági életet is élt bizonyára, alighanem inkább családja biztatására, ha éppen nem kényszerítésére: rokonok, ismerősök hívták meg olykor-olykor zsúrra, teára, házi mulatságra. Ilyesmire lehet következtetni Egy tél Budapesten c. ciklusának kilencedik verséből is.” (Belia 1983, 195.) – Az efféle ritka összejövetelekről lásd még a Házi-mulatság c. vers jegyzetét. A 10. versben említett falu Szekszárd, ekkor még nagyközség. Az 1900-as népszámláláskor 13 895 lakosa volt; „rendetlenség, por, piszok jellemzi – írja Csányi László – s állandó aggodalmat jelent a koleraveszély”. (Csányi 1990, 12–13.) A 17. versbeli virág–darázs pajzán motívumpáros a német kora romantikától kezdve lett egyre divatosabb a magyar irodalomban, de már Zrínyinél is találkozhatunk vele. – „Csokonai óta – mint azt Császtvay Tünde megállapítja – mindenesetre jóformán valamennyi költőnk megírta (legalább fiatalkori) rózsa-méh versét, illetve verseit. Vörösmartytól kezdve, Garayn és Petőfin át egészen Aranyig, Eötvös Józsefig, Madáchig, sőt maga a fiatal Gyulai is írt egy-két vértelenebb rózsaverset.” (Császtvay 2003, 482.) A 19. verset Belia György 1902 tavaszára datálja, tehát valamivel későbbre, mint Babits (Belia 1983, 195.) – ennek oka nyilvánvalóan a versbeli életkép; ha figyelembe vesszük, hogy Babits ekkortájt írt verseiben az egy-egy évszakhoz köthető képek mindig konkrétan is utalnak a megírásuk idejére, valószínűnek tűnik, hogy a ciklus utolsó darabja kicsit később, talán március első felében születhetett. Bővebben lásd erről Kelevéz 1998, 93. (Lásd még a Mai világ c. vers jegyzetét. A budapesti „életképeknek”, más indíttatásból és már Baudelaire hatására, később még lesz folytatása Babits lírájában.)