X (Close panel)Bibliográfiai adatok

[Hogy fogadásom elvesztettem…]

Szerző: Babits Mihály

Bibliográfiai adatok

Cím: Babits Mihály összes versei
Alcím: 1890–1905
Dátum: 2017
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Argumentum Kiadó
ISBN:
Sajtó alá rendező: Somogyi Ágnes
A keletkezéstörténeti jegyzeteket és a magyarázatokat írta: Hafner Zoltán

Kézirat leírása:

Ország: Magyarország
Azonosító:
A kézirat leírása: Képes levelezőlapon fekete tintaírással (felette játékvitorlás mellett ülő matrózruhás kisfiú fényképe)
History:
A címzett dédunokájának tulajdonában.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: VersGETTY_AAT:300026451

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A projekt vezetője: Palkó Gábor
XML szerkesztő: Bucsics Katalin , Fellegi Zsófia és Sz. Varga Szilvia
TEI-specification: Fellegi Zsófia
Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition
A kiadásról:
Kiadó: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadás helye: Budapest
2021 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Első megjelenés:
Györffy 1963, 90.
– Lásd még
Babits 1998, 40.
(a lelőhely említése nélkül)
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

Szövegkritika A cz helyett c-t írtunk. A címzett dédunokájának tulajdonában. Keletkezéstörténet A levelezőlapra írt ötsoros rögtönzés címzettje Landerer Elza (Szekszárd, 1886. május 28. – Budapest, 1952 eleje), aki ekkoriban Babits húgának, Angyalnak (Szekszárd, 1886. május 5. – Budapest, 1935. március 29.) volt a szekszárdi gimnáziumban osztálytársa. 1901. július 29. és 1902. június 11. között összesen hat Landerer Elzához írt levelezőlapot ismerünk Babitstól. Mivel a címzett válaszai nem maradtak fenn, nem tudjuk, mi lehetett a versbeli fogadás tárgya. – Babits a következő, 1901. augusztus 22-én írt levelezőlapján ugyan ismét utal e „vesztett fogadásra”, ám közelebbi támpontot ebből sem nyerhetünk (vö.Babits 1998, 41.). Landerer Elza későbbi sorsáról keveset tudunk: Babits húgához hasonlóan szintén tanítónőképzőt végzett Budapesten, majd 1921. február 15-én férjhez ment Tóth István (? –Budapest, 1930. január 6.) számvevőségi tanácsoshoz, és négy lánya született (közülük a legidősebb, Voltay Gézáné örökölte a Babits-relikviákat). Amikor férje meghalt, Babits részvétnyilvánító levelet írt, ezt követően pedig még egy levelet, az 1930-as évek első felében; lásd még Györffy 1963, 89., illetve Buda (szerk.) 1996, 36., 75., valamint Róna 2013, 668–669, 673. – Landerer Elza családjáról lásd még Buda (szerk.) 2006, 70.
[szerkesztői feloldás]
Hogy fogadásom elvesztettem…
 
1
Hogy fogadásom elvesztettem,
2
Mint e fiúcska, durcás lettem,
3
Sajnálom a képes lapot,
4
De nem azért, hogy küldenem kell,
5
Inkább azért, hogy nem kapok.
 
[szerkesztői feloldás]
1901. július 29.