Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1901 január–május és szeptember–december közé sorolt részeiben. Szövegkritika Két helyen (16–17. sor) az írásra esett tintafolt miatt értelemszerű kiegészítést alkalmaztunk. Keletkezéstörténet Babits feljegyzése szerint a versciklus 1–3. darabja 1901. január–májusban, a 4–9. rész pedig szeptember–december között készült el. A vers élményháttere alapján bizonyosra vehető, hogy az Epizódok egyes darabjai az Angyalos könyv-beli besorolásnak megfelelően, valóban a Játékok után és az Egy tél Budapesten előtt született. Belia György a ciklus első három darabját 1901 tavaszára keltezi, a következő hatot pedig (Babitsot követve) szeptember–december közé (Belia 1983, 129.) – a megírásuk helyszíne ennek megfelelően tehát Pécs, illetve Budapest volna. Ugyanakkor néhány (például a 4., 6. sorszámú) vers mögött gyaníthatóan nyári élmények rejlenek, kérdéses azonban, hogy ezeket Babits Szekszárdon írta-e; mindenesetre feltűnő, hogy az 1901. év nyári hónapjaiból egyetlen vers sem maradt meg. A ciklus 8. és 9. verse valószínűsíthetően Szekszárdon, a karácsonyi szünidőben született. Feltételezésünk szerint, akárcsak a korábbi versciklusok esetében, Babits az Epizódok darabjait is később, valamikor 1902 folyamán fűzte össze és látta el összefoglaló címmel, már az után, hogy az Egy tél Budapesten c. ciklus versei is elkészültek – ez utóbbi ciklus versei ugyanis részben párhuzamosan íródtak az Epizódokba felvett darabokkal. A vers keletkezésének életrajzi hátteréről csak feltevéseink lehetnek – ebből az időszakból fennmaradt két Landerer Elzának írt képeslap, amelyek „rokonszenvnél mélyebb érzelmeket sejtetnek”. A képeslapokat Györffy Miklós közléséből ismerjük, aki szintén „gyöngédebb kapcsolatot”, „talán diákszerelmet” feltételez Babits és Landerer Elza között (Györffy 1963, 89). Belia hozzá hasonlóan vélekedik és a képeslapok, valamint a vers hatodik darabja között életrajzi megfeleléseket is feltételez: „szövegükből kiderül, hogy közte és a nála négy évvel fiatalabb Elza között melegebb érzelem szövődött. Hogy szerelem volt-e vagy nem, ezekből a lapokból nem állapítható meg – de az Epizódok ciklus itt idézett versében a képeskártyákra utalás kapcsolatba hozható a Györffy közölte képes levelezőlapokkal – az időpont is egyezik –, a fővárosba üldözött imádó, vagyis Babits valóban ekkoriban került Budapestre, s onnan küldte Landerer Elzának a képeslapokat – de nem az erdélyi havasok közé, hanem Szekszárdra. Az a két hét tehát, melyben folyton együtt voltak, az érettségi táján lehetett, talán közvetlenül az érettségi után.” (Belia 1983, 130.) – Landerer Elzáról bővebben lásd a [Hogy fogadásom elvesztettem…] c. vers jegyzetét. A versekben, még ha konkrét megfeleltethetőségek nélkül, ezúttal is kiérződnek Babits olvasmányélményei – például a kökényszemű kedvessel találkozhatott Vörösmarty Csongor és Tündéjében vagy A bús legény c. versében; ugyanígy Petőfinek a Hortobágyi kocsmárosné, a Rövidre fogtam a kantárszárat c. versében, vagy Reviczky Lányok, lányok, magyar lányok c. lírai darabjában. (Babits még egy alkalommal, az Aliscum éjhajú leánya [1905] c. versében él ezzel a jelzővel.) Mivel a nyolcadikos gimnazista diák behatóan foglalkozott Vörösmarty költői nyelvével, megemlíthető még, hogy az aranyhaj-metaforával vagy az igaz szerető jelzős szerkezettel szintén találkozhatott a költő Csongor és Tünde, illetve A katona c. műveiben – konkrét hatásról azonban nem beszélhetünk, legfeljebb öntudatlan átvételről. Az 5. versben először jelenik meg Babitsnál nagyvárosi élmény: a fiatal diák találkozása egy (valószínűsíthetően) ledér hölggyel, ám ennek megformálásában is még erősen érződik a szerepjátszás; a mintát feltehetőleg Reviczky Perdita-ciklusa szolgáltatta. Egy hasonló jelenet visszatér az Egy tél Budapesten 5. részében is. (Babits egyébként így emlékezett később Szabó Lőrincnek: „Kuplerájról nem is volt sejtelmem. Mikor először voltam nőnél, az már Pesten történt, egyetemi hallgató koromban.” Babits 1997a, 72.)