Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1900. július–decemberi részében), tintaírású tisztázat; a 3–5. és a 10. vers vékony ceruzavonallal, a 3. és a 10. vers vastagabb ceruzavonallal is áthúzva, a 6., a 8. és a 13. vers előtt álló szám halvány ceruzavonallal keretezve, a 2., a 6., a 8. és a 11. sz versek kezdősorai, azaz a 13., a 73., a 105. és a 147. sor előtt idegen kéztől származó ceruzaírású X jelzés. Szövegkritika A szövegben a cz-ket c-re változtattuk és kijavítottunk egy tollhibát. Keletkezéstörténet A Babits által 1900. július–december közé datált versek második darabja, és az Angyalos könyv-beli besorolása egyben a megírás időrendjére is utal. A versciklus névadójáról ezúttal sincs információnk, ám kizárható, hogy valóságos név lenne. Míg az Első szerelem c. versfüzér névtelen alanya szőke volt, e ciklus nyitóverse rögtön közli, hogy immár valaki másról van szó. Az összesen tizenhárom versből álló ciklus nyári, szekszárdi élmények kapcsán született, valószínűleg július–augusztus folyamán. Mivel az iskolaév június 28-án ért véget (lásd Róna 2011, 138.), Babits csak az ezt követő napokban utazhatott haza vakációra; az aratás (vö. 4. rész) hagyományosan június 29-én, Péter-Pál-napkor veszi a kezdetét – vagyis a vers keletkezése (az Angyalos könyv-beli datálást igazolva) valóban nem eshet júliusnál korábbi időpontra. Kétséges azonban, hogy a valós és elképzelt érzelmek miként keverednek a cikluson belüli egyes darabokban, s hogy ezek mennyire köthetők egyetlen személyhez. A laza szerkezetű, narratív elemeket elvétve tartalmazó versfüzérből mindössze annyi konkrétum szűrhető le, hogy a lány barna hajú – majd a 6. részben váratlanul arról értesülünk, hogy fekete. Ugyanígy nehezen értelmezhető, hogy a friss szerelmes a második versben már egyszerre több lány után sóvárog, majd a folytatásban kiderül, hogy az újonnan megismert lány máris távolra került (valószínűleg elutazott) – az ezt követő részek pedig inkább szólnak bárki, semmint egy konkrét személy utáni vágyakozásról. A versfüzér végére aztán kiderül, „Hűtelenné lett a kedves”, aki valószínűleg megint csak az a bizonyos barna lány lehet. Mindezen ellentmondások alapján, feltételezésünk szerint, a ciklus versei ugyan 1900 nyarán keletkeztek, de részben egymástól függetlenül, és nem is feltétlenül egyetlen személyhez köthetően. Gyaníthatóan ez esetben is (lásd még az Első szerelem c. vers jegyzete) inkább utólagos összeállításról és címadásról lehet szó. Érdemes még megemlíteni Babits két lányismerősét ebből az időszakból, mert nem zárható ki, hogy esetleg kapcsolatba hozhatók a versfüzér darabjaival. Az egyikőjük egy Klein Ilonka nevű diáklány, aki 1900. szeptember 27-én Keszthelyről az alábbiakat írja: „Kedves Misi! / Már régóta készültem megköszönni azt a szép verset, mit emlékkönyvembe írt, de a körülmények mindeddig meggátoltak abban. S hogy megmutassam, miszerint többször gondolok Önre, fogadja ezuttal jókivánataimat kedves névnapjára.” (Babits 1998, 35., illetve 393.) – A levél írójáról nincs közelebbi információnk, és a hivatkozott verset sem ismerjük, de találkozásukra valószínűleg Szekszárdon került sor a nyár folyamán. (Ebben az esetben talán ő lehet az a bizonyos barna lány, aki megismerkedésük után hamarosan már el is utazott.) Babits Szabó Lőrincnek lediktált vallomásaiban ügyvéd „nagybátyjáról” (aki valójában anyai nagyanyja testvérének, Raácz Annának a férje), Ujfalusy Imréről szólva, megemlíti annak testvérét is, Ujfalusy Lajost: „Egy keresztény, magyar úri családból – nyomdász! Ennek magyarázata, hogy nem tanult. Nem tudta az iskoláit elvégezni, lusta volt vagy mi, és nyomdász lett. Ő alapította az első nyomdát Szekszárdon. […] Élete végén eladta nyomdáját Molnár Mór zsidónak, aki az üzletet rögtön felvirágoztatta, és Spanyolországba exportált. Ennek unokája volt első szerelmeim egyike.” (Babits 1997a, 64. Lásd még Babits 2005a, 164., illetve 383.) „Majd rátérek” – teszi még hozzá Babits, ám erre a beszélgetésük során már nem került sor. Az említett lányról – Ujfalusy Lajos unokájáról – így tehát szintén nem tudunk semmi közelebbit, azt sem például, hogy haja fekete volt-e, de talán a hozzá fűződő gyengéd érzelmek szintén az 1900. évi nyári vakációhoz köthetők. Mint Belia György írja, nem tudható, hogy Babits Petőfit követve választotta-e az Etelka címet. (Belia 1983, 129.) – A Petőfi-imitáció ugyan nem zárható ki, de nem is bizonyítható, hisz Dugonics András nevezetes, Etelka (1788) c. regénye óta e névhasználatnak a magyar irodalomban komoly hagyománya van. (Ugyanez a költői névadás figyelhető meg egyébként később A gólyakalifában is.) Szintén Belia György a Két fejezet Babits Mihály életrajzából c. tanulmányában (Belia 1955, 66.) méltán feltételezte a műben meglévő Petőfi- és Heine-élményt, még akkor is, ha Babits népies zsengéiben e két költő hatását általában is ott érezhetjük. – Erősen valószínűsíthető emellett az 1. tagvers 3. szakasza „hajával megkötött” metaforájának Zrínyi-ihletése, a Szigeti veszedelem 1. énekének 72. strófájából: „Cumilla szép haja megkötözé szüvét / Iffiu Delimánnak…” – Meglehet azonban, hogy e képet Babits nem közvetlenül innen vette, hanem Aranynak az Új Zrínyiász népies kidolgozásából, ahol az említett két sor átirata így hangzik: „Kumilla szép haja megkötözé szivét / Ifjú Delimánnak…” (Tudjuk, Arany diákkorától fogva meghatározó szerzője volt Babitsnak.) A versfüzér 7. tagjában emlegetett, Kárpátok-béli Tengerszem-rege feltételezhetően a Tátra északi oldalán, a mai Lengyelországban lévő, magyarul Tengerszemnek nevezett Cerny Staw tóhoz fűződhetett. Közelebbit nem tudunk róla, ám nem is biztos, hogy konkrét irodalmi utalással van dolgunk, a női tekintetnek (illetve szívnek) tengerszemhez való hasonlítása ugyanis több költőnél előfordul, például Petőfi Kérdezed: szeretlek-e?, valamint Szeretlek, kedvesem! c. versében. A 8. tagversben megjelenő „lidércnyomásos” éjszakában Babits elalvás előtti gyerekkori félelmeinek emlékét is ott érezhetjük, mely sokáig elkísérte (visszatér majd jóval később írt verseiben is), s amelyről így vallott Szabó Lőrincnek: „Álmaimra ma is emlékszem. Féltem elaludni, olyan rossz álmaim voltak. Megtettem, hogy tűt vittem az ágyba és szurkáltam magamat, hogy el ne aludjam. Persze hiába.” (Babits 1997a, 72., illetve lásd még i. m. 65–66.) A versek ciklussá alakításában, valamint a címválasztásban megint csak gyanakodhatunk Reviczky hatására: az ő Ifjuságom (1883) c. kötetében ugyanis az Első szerelem c. ciklust szintén egy másik hölgyhöz írt szerelmi sorozat követi, amely az Emma címet kapta. Talán Babits címadásában, pusztán a hangalaki hasonlatosság miatt is, közrejátszhatott Reviczky műve.