Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1900. július–decemberi közé sorolt részében. Szövegkritika A szövegben a cz-t c-re változtattuk, továbbá a – bizonyosan tollhiba folytán – kéziratba került Ezenaz forma helyett a 33. sorban az Ezen az formát írtuk. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv 1900. július–december közé sorolt verseinek első darabja. – Az Első szerelem c. versfüzér élményháttere mögött talán azt a diáklányt feltételezhetjük, akire Sásdi Sándor utal a Babits Mihály iskolaévei c. cikkében, mikor Babits egy meg nem nevezett osztálytársának emlékeire hivatkozva megemlít egy Edit nevű polgárista lányt, aki a 17 éves, hetedikes gimnazista Babitsnak tetszett. Mint írja: „Úgy emlékszem, személyesen nem ismerte, de – vers formájában levelet írt hozzá.” (Sásdi 1941, 4.) Az említett verses levél nem maradt fenn, de Belia György is úgy véli, hogy erről a lányról lehet szó. (Belia 1983, 128–129.) Babits Szabó Lőrincnek 1920 őszén tett vallomásai során „első szerelmeként” megemlít ugyan egy szintén Edit nevű pécsi lányt, ám a két személy nem lehet azonos, ez utóbbi élmény ugyanis négy-öt évvel korábbi: „Apám egy kollégájának, Lukács Adolf későbbi kolozsvári egyetemi tanárnak a lánya, Edit volt az első szerelmem. De ezt csak úgy elképzeltem tizenkét-tizenhárom éves koromban.” (Babits 1997a, 75.) Babits az Angyalos könyv-beli első négy művét (az Első szerelem mellett az Etelka, a Diák-nóta és az Emlék c. verseket) együtt datálta 1900. július–december közé, ám a lány balatoni nyaralására történő versbeli utalás egyértelművé teszi a nyári keletkezést. – Belia György Két fejezet Babits Mihály életrajzából c. tanulmányában (Belia 1955, 66.) ezt a többi, részben általa ott idézett költeménnyel együtt pécsi keletkezésűnek tartotta. Feltételezése azonban nem egészen helytálló, hiszen Babits édesanyja férje halála (1898. május 12.) után visszaköltözött Szekszárdra, s a gimnazista Babits rendre ott vakációzott. Ha a vers néhány darabja valóban Pécsett született is, ciklusba rendezésükre vagy például a 7. sorszámú vers megírására, amelyben a lány balatoni elutazását említi, már Szekszárdon kerülhetett sor. Mint tudjuk, Babits 1906-ig nemigen őrizte meg versei fogalmazványait, csak a tisztázatukat rendezte, illetve másolta be kéziratos gyűjteményeibe. Az Angyalos könyv első füzetének verseit – Troubadour-kor (2– 21. fólió) – két hasábba osztva, az időrendnek megfelelően másolta le, legkésőbb 1903 tavaszán. Az sem kizárt, hogy a ciklus végleges elrendezésére is csak nem sokkal ez előtt került sor – mindenesetre a címadás és a mottó mindenképp azt sejteti, hogy az összeállítás későbbi az egyes versek megírási dátumánál. Belia György megállapítása szerint: „A nagyon rossz versek annyira rosszak, hogy csak a fűzfapoézis címszó alá sorolhatók – döcögő, silány sorok, s nem forrósítja át őket az őszinte élmény; talán nem is volt szerelmes, csak szeretett volna az lenni.” (Belia 1983, 129.) A diák még csak tanulgatja a verselési technikát, és megfogalmazási kísérleteiben is idegen, főként 19. századi mintákat követ, mindenesetre korához képest már ezek a zsengék is nagy olvasottságot sejtetnek. A versfüzér harmadik tagversének első két sorából például („Álom, álom édes álom… / Lesz-e nékem édes párom?”) Vörösmarty-áthallás érződik: a Helvila halálán c. versben háromszor is előfordul: „Álom, álom, édes álom! / Altass engem, légy halálom!”, és e sor inverzével találkozhatunk a Csongor és Tündében: „Álom, álom, édes álom / Ah, csak most ne légy halálom.” – I. felv. 206–207. sor; lásd még i. m. 199–200. sor. (Babits Vörösmarty költészetével már igen korán ismerkedni kezdett, nyolcadikos korában pedig a városi megemlékezésen Vörösmarty nyelvezete címmel terjedelmes értekezést olvasott fel; szövege nem maradt fenn a hagyatékban. Lásd még Belia 1983, 121., illetve Róna 2011, 145. [1900. december 4.] – Édesapja és atyai nagyapja Vörösmarty-kultuszáról lásd Belia 1983, 17–18., valamint Babits: A mai Vörösmarty [1935], idézi: Belia 1983, 17. – Édesanyjának szintén kedves szerzője volt, több versét kívülről is tudta.) Reviczky Gyula Altató c. versében (aki talán szintén Vörösmartytól vette át) a hivatkozott sor szintén háromszor szerepel, három variációban: „Álom, álom, édes álom, / Suhanj végig szempillámon”; „Álom, álom, édes álom, / Érkezésed mindig áldom”; „Álom, álom, édes álom! / Szemem, íme már lezárom. Reviczky lehetséges hatása konkrétabban is gyanítható: az ő első, Ifjuságom (1883) c. verseskötete nyitódarabjának ugyanis Első szerelem a címe, s a kilenc versből álló ciklus névtelen hölgye szintén szőke és kék szemű, valamint a ciklus előtt egy kétsoros mottó is olvasható; emellett az angyal-metaforával, valamint az „édes álom” jelzős szerkezettel is többször találkozhatunk a versekben. – A hasonlóság feltűnő, hisz Babits Troubadour-kor c. (kötet-)összeállítása élén szintén az Első szerelem c., mottóval ellátott versfüzér áll (talán csak véletlenül, de a benne szereplő lány szintén szőke és kék szemű) – mindezek tovább erősítik azt a feltevésünket, hogy a versösszeállítás utólagos, tudatos szerkesztés eredménye, ennek konkrét időpontja azonban nem megállapítható; legkésőbbi dátuma 1902 őszére tehető. (Reviczky gyűjteményes verskötetét Koroda Sándor adta ki 1895-ben és 1900-ban, majd egy újabb változatban, 1902-ben.) – Lásd még a Levél c. vers jegyzetét.