Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet A vers dátum nélkül, nem saját lejegyzésben maradt fenn a család hagyatékában, így az íráskép sem segít a keletkezés közelebbi időpontjának meghatározásában. Némi támpontot nyújt a valószínűleg Babits édesanyjától származó rájegyzés tartalma: „Misike első verse az elemi iskolai időből”. A gyermek Babits 1889–1893 között végezte elemi iskolai tanulmányait (az első egy vagy két hét kivételével) Budapesten és Pécsett, annak megfelelően, hogy édesapját, id. Babits Mihályt (Szekszárd, 1844. december 18. – Pécs, 1898. május 12.) hova s milyen munkakörbe helyezték. Mivel Mihály-nap szeptember 29-én van, ezért az elemi iskolai évek közül az utolsó, tehát 1893 már nem jöhet szóba, hiszen ekkor a diák már megkezdte Pécsett a gimnáziumi tanulmányait. „Az irodalom iránti élénk érdeklődés apai és anyai örökségem” – írja egyik levelében Babits (Babits 1998, 292.); édesapja diákkorában verselt, édesanyja (szül. Kelemen Auróra: Szekszárd, 1855. június 29. – Szekszárd, 1945. december 1.) pedig szintén nagy verskedvelő volt, s fogalmazókészségét levelezőpartnerei is dicsérték. – „Még nem tudtam írni-olvasni, amikor már foglalkoztatott a vers. […] Négyéves koromban gúnyverset csináltam a belém forszírozott ételek ellen. Ezt dúdoltam, bömböltem, amikor csak megláttam az ebédlőasztalunkon az általam annyira gyűlölt eledelt” – idézi fel első „költői” emlékeit Babits egy 1929-ben készült interjúban. (Babits 1997a, 253.) A Köszöntő valószínűleg az anya (esetleg a család más női hozzátartozója) ösztönzésére születhetett, és a korabeli népszerű köszöntőkönyvekben található versek mintáját követi – az sem zárható ki, hogy volt konkrét ihletője, ám erre a szakirodalom mindeddig nem talált bizonyítékot. Az elemi iskola első két évében Babits helyesírása még meglehetősen bizonytalan volt – talán ezzel is magyarázható, hogy miért nem a saját lejegyezésében maradt fenn a kézirat. Maga a vers fejlettebb fogalmazási készségről tanúskodik, mint az 1891 előttről fennmaradt kisdiák levelei – ugyanakkor éretlenebb, mint az 1891. december végén, nagyanyjának, Kelemen Józsefné Raácz Cencinek (Zomba, 1832. február 21. – Szekszárd, 1912. január 19.) és anyai nagynénjének, Kelemen Ilonának, Nennének (Szekszárd, 1860. január 25. – Szekszárd, 1943. január 18.) Pécsről küldött vers, amely azonban valójában nem saját alkotása: A versike egy század eleji, Uj magyar köszöntő c. könyvben szintén szerepel, ott a második sor így szól: „A föld fagyos, kopár”; amihez képest a levélben szereplő „Hó alatt a határ” szövegvariánsnak tekinthető. Ám a sokféle kiadásban közkézen forgó könyvecskék ismeretében korántsem bizonyos, hogy akár ez a minimális változtatás is a gyermek Babitstól származna. (Lásd Éder 1998, 120., illetve lásd még Róna 2011, 67., 83.) Babits édesapjáról lásd még Buda (szerk.) 1996, 29–31., illetve Babits 1997a, 58–61., 66–68.