A Babits-versek kritikai kiadásának sorozata elé
A kéziratok
A 20. század első felében alkotó költőink közül
Babits
kéziratos hagyatéka a
leggazdagabbak egyike, mely a két világháborút átvészelve szinte teljességében
maradt ránk. Babits Mihály
Babits
halála után könyvtárának jelentős részét Török Sophie a Baumgarten Alapítvány Kuratóriumának adta át, ott külön
szobát rendezett be a részére, és olyan hűséggel rekonstruálta
Babits Mihály
Babits
dolgozószobáját, hogy még a könyvek elhelyezése is pontos mása
volt a költő által kialakított rendnek. Az özvegy azonban a gazdag kéziratos
hagyatékot, a levelezéssel együtt, magánál tartotta, majd – a háborús helyzet
egyre súlyosabbá válása miatt – mind nyugtalanabbul igyekezett megoldást keresni
a kéziratok biztonságos helyen való tárolására. Mint erről naplófeljegyzései és
levelei is tanúskodnak, előbb egy bank széfében helyezte el, aztán
Móricz Zsigmond villájába vitte ki
Leányfalura, végül ládákba csomagolva a Magyar
Tudományos Akadémiára szállíttatta az anyagot. Ez áll naplójában: 1944. március 3.: „Akadémiára – Ládacímzés.” 1944. március 9–10.: „reggelig
ládát pakoltam. M. ládája az Akadémiára szállítva.” 1944. április 27.: „délben Akadémián M. kéziratait
Babits Mihály
Vojnovits
sal (sic!) pincébe tettük.”1Voinovich Géza
n
Döntése utólag helyesnek
bizonyult, hiszen Budapest ostroma alatt a Baumgarten
Alapítvány Kuratóriumának épületében elhelyezett könyvtár egy bombatalálat
következtében leégett, a kéziratos hagyaték viszont szerencsésen megmenekült, s
az Akadémia épületéből visszakerült Török Sophie-hoz. 2Jegyzet
Török Sophie naplóbejegyzései. OSZK Fond III/2347.,
in.
Török 2012.
n
Jegyzet Vö
Nemeskéri Erika – Láng József:
Előszó, in.
Cséve et al
(szerk.) 1993, I, 3–9.
A háború utáni években a költő özvegye segítséget kért a megmenekült kéziratos hagyaték
rendezéséhez. Előbb Lakatos István, majd Rába György, végül Gál István igyekezett
közreműködni a feldolgozásban, ám feladatuk igen nehéznek bizonyult.
Basch Lóránt volt az, aki először
Lakatos
t bízta meg azzal a feladattal, hogy az özvegy lakásán
felnyissa a ládákat, kofferokat, rakja észszerű rendbe a kéziratokat, és ezzel
egy bővített életműkiadás alapozó munkáit segítse elő. Lakatos István
Lakatos
megpróbált
„valamilyen viszonylagos rendet teremteni a kaotikusan egybehányt anyagban”,
Török Sophie ugyanis alig emlékezett arra, hogy „mit
hova tett, melyik ládába mi került” Lakatos István
Lakatos
visszaemlékezésében plasztikusan
jellemzi a reménytelen helyzetet: „Nyitottuk föl egymás után a bőröndöket.
Költemények szomszédságában regény-töredékek; esszéfogalmazványok neki írt
levelekkel, nyomtatványokkal keveredve, novella-kéziratok lapjai között számlák,
fényképek.”3Lakatos István
n
A
kéziratok csoportosításával nehezen haladt, hiszen a rendet, amit egyik nap
létrehozott, a rossz idegállapotban lévő özvegy másnapra összekuszálta, az
összetartozókat szétszedte, az egészet átrendezte. Lakatos István egy idő után fel is hagyott az idegőrlő feladattal 1949- ben, szintén Jegyzet
Lakatos 1984, 134–135.
Basch
felkérése alapján, őt Rába György követte, aki hasonló helyzetet ír le, amikor beszámol „az
anyag kaotikus képéről, valamint a rendezésre váró iratok munkálatainak nehéz
feltételeiről.”4Basch Lóránt
n
Török Sophie-val szemben a szakszerű elveket ő sem tudta
érvényesíteni. A következő megbízást Gál István kapta, aki
az 1950-től 1952-ig terjedő időszakra így
emlékszik: „úgyszólván minden délutánomat ennek az anyagnak a lehető racionális
elrendezésével és áttanulmányozásával töltöttem Török Sophie súlyos emlékezetkihagyása egy-egy név, adat vagy esemény
hallatára gyakran feloldódott, s megnyílt mesélő kedve.”5Jegyzet
Rába 1974,
256.
n
A hagyaték
aggasztó helyzete Keresztury Dezső visszaemlékezéséből is
jól felmérhető: „Meglepve tapasztaltam, hogy Jegyzet
Gál 1973b, 999.
Ildikó
titokban eladta
Babits Ildikó
Babits
írógépét, s kéziratokat is lehetett már venni nem túl drága
pénzért. Akkor döbbentem meg igazán, mikor megláttam, hogy Babits Mihály
Ilonka
milyen körülmények
között őrzi a hagyatékot. Volt egy posztóbevonatú régi biedermeier garnitúrájuk,
annak karosszékében fészkeltek Ilonka kedvenc sziámi macskái. Azok alól húztam
ki három fontos vers macskapiszoktól erősen szennyeződött kéziratát. Egy másik
értékes tömbön a macskák a körmüket fenték.”6Babits Ildikó
n
Török Sophie közeli barátjaként végül
Jegyzet
Keresztury 1988, 17.
Keresztury
tett diplomatikusan javaslatot arra, hogy a kéziratok
kerüljenek közgyűjteménybe. Így jutott 1952-ben a
megviselt hagyaték a költő özvegyétől az Országos Széchényi Könyvtár
Kézirattárába, ahol elkezdődött a rendezése, s ahol ma az anyag Fond III.
elnevezéssel található. 7Keresztury Dezső
n
Jegyzet A hagyaték története részletesen:
Nemeskéri Erika – Láng József:
Előszó, in.
Cséve et al
(szerk.) 1993, I, 3–9.
Babits
verskéziratainak döntő többsége tehát a Fond III. részeként, különböző
tematikájú palliumokba zárva lelhető fel.
Babits Mihály
Azért is fontosak a kéziratok állandó újrarendezéséről szóló emlékezések, mert mindezek
alapján egyértelművé válik, hogy a kéziratok csoportosítása és sorrendje 1948 táján már nem őrizhette hűen
Babits
eredeti elrendezésének a nyomát. A
zaklatott évek során így történhetett meg, hogy a keletkezésük szerint egymáshoz tartozó
kéziratok néha egészen más helyre, más palliumba kerültek. Ezért is igen nehéz a nagy
mennyiségben ránk maradt, keltezés nélküli, a költő életében publikálatlanul hagyott
versek és töredékek datálása.
Babits Mihály
A Babits-hagyatékban található jelentősebb nagyságú, verskéziratokat tartalmazó
palliumokban két fő rendezési elv alapján csoportosították az autográfiákat. Az
egyik szempont a verskéziratok kötetek szerinti besorolása: Fond III/1818/a: 12
fólió – Nyugtalanság völgye; Fond III/1651: 99 fólió – Az
istenek halnak, az ember él; Fond III/1885: 97 fólió – Sziget
és tenger; Fond III/1964: 75 fólió – Versenyt az
esztendőkkel; Fond III/1928: 56 fólió – Újabb versek
1934–1937. (Összesen 339 fólió.) A másik szempont a megjelenés módja
szerinti csoportosítás, vagyis egy-egy palliumba kerültek a már egyszer
megjelent, de kötetbe fel nem vett versek, illetve a publikálatlan versek: Fond
III/1695: 5 fólió – Kihagyott versei, Fond III/1698: 102 fólió –
Kihagyott versei; Fond III/1728: 73 fólió – Kötetben
meg nem jelent versei; Fond III/1969: 171 fólió –
Verstöredékei. 8
n
(Összesen 351
fólió.) E palliumokban több olyan kézirat található, amelyek bár keletkezésüknél
fogva szorosan összetartoznának, mégis egészen más helyre sorolva kerültek
nyilvántartásba.
Jegyzet Azokat a kihagyott
verseket tartalmazó palliumokat most nem soroljuk fel, amelyek autográf
javítás nélküli, feltehetőleg Török Sophie által
készített gépiratokat és lapkivágatokat tartalmaznak.
Az összerendezett kéziratokon kívül a hagyaték fontos részét képezik összefüggő
kézirategyüttesek, füzetek is. Ezek közül a legjelentősebb dokumentum az
úgynevezett Angyalos könyv (OSZK Fond
III/2356), amely
Babits
fiatalkori verseinek gyűjteménye.
Nevét a borítón látható színes ceruzarajzról, egy mandolint pengető angyalról
kapta, melyet 1935-ben
Török Sophie rajzolt a fedőlapra Babits Mihály
Carpaccio
egyik
festményének részlete alapján. 9Carpaccio, Vittore
n
Bár a címe alapján egységesen
szokás emlegetni, maga az Angyalos könyv valójában
három, különböző időben keletkezett füzet egybekötéséből jött létre. A füzetek
jellege a címadás gyakorlatától kezdve a versek megszerkesztett, illetve
szerkesztetlen sorrendjén keresztül az írásmódokig (tisztázat, fogalmazvány,
beragasztás) eltérő jellegű. Két füzetnek maga Jegyzet
Vittore Carpaccio
: Jézus bemutatása a
templomban, 1510.
Velence, Accademia delle Belle Arti (részlet). Az
Angyalos könyv 1 fólióján Török Sophie rájegyzése: „Carpaccio, Vittore
Carpaccio
zenélő angyalát rajzolta
Török Sophie
1935- ben.” Az Angyalos
könyv kéziratáról részletesen lásd
Kelevéz
1998, 59–72.
Carpaccio, Vittore
Babits
adott címet.
Babits Mihály
1. füzet (2–21. fólió): Troubadour-kor –
[szerkesztői feloldás]
1900. július – 1903. április
2. füzet (24–70. fólió): Versek 1903. jan[uár] – 1906.
ju<n>l[ius]
3. füzet (71–237. fólió):
[szerkesztői feloldás]
a Fogarason elkezdett
versek füzetea–
[szerkesztői feloldás]
Keltezés és füzetcím nélkül; 1909. ősz – 1916
Keltezés és füzetcím nélkül;Az első két füzetet tudatos szerkesztés, felépítés jellemzi, és lapjaikon csak vers
található. A Troubadour-kor című füzetben
három nagy versciklus található, címük: Szonettek és canzonék, Vile
potabis, Lyrai festmények. Ezek további
alciklusokra oszlanak, melyeknek tagolását
Babits
pontos kronológiai rendet megnevezve, de nem mindig annak
alapján, írja le 1903 áprilisáig keletkezett verseit.
A gyűjtemény nyilvánvalóan utólagos tisztázás, rendszerezés eredménye. Az Angyalos könyv második füzete nem készült olyan
egységes tisztázó lendülettel, mint az első, de Babits Mihály
Babits
ennek
összeállítására, gondozására is szemmel láthatóan rendkívül sok energiát
fordított. Jellegzetessége, hogy a tisztázási mód egy képzeletbeli,
kinyomtatandó verskötet szedésére játszik rá. Itt már nem időrendbe vannak
besorolva a versek, hanem csoportosításuk kiérlelt költői és tudatos szerkesztői
igénnyel készült. Az „őskötetben”, ahogy Rába György
nevezi,10Babits Mihály
[szerkesztői feloldás]
Rába 1981,
43.
Babits
római és ezen
belül arab számokkal jelölte: I. Szonettek, II. Canzonék, I. Vile
potabis, II. Tájképek. Az utolsó
lapokon tartalomjegyzéket is találunk cikluscímekkel, vers- és oldalszámokkal
pontosan ellátva. Babits Mihály
Babits
még annak rögzítését is fontosnak tartja, hogy milyen verseket
nem vesz fel kötetébe. A tartalomjegyzék után, szabályos függelékként a
következő címmel sorakoznak a verskéziratok: „Valamely oknál fogva e
gyűjteményből kihagyandóknak véltem a következő verseket
és töredékeket”.
Babits Mihály
Az Angyalos könyv harmadik füzete az előző kettővel szemben
nem utólag megszerkesztett, letisztázott versgyűjtemény, hanem kronologikusan vezetett
munkafüzetszerű kézirategyüttes. Ide a költő 1909
folyamán kezdte el írni verseit, töredékeit, néha feljegyzéseit. A füzet
rendszeres vezetését néhány év múlva, az 1910-es
évek közepe előtt hagyta abba, oly módon, hogy még jó néhány üres lap maradt
betöltetlenül a végén. Ebben a harmadik füzetben
Babits
csak ritkán datálja saját verseit, a lejegyzés folyamatossága
azonban sok esetben elősegíti a keletkezési idő megállapítását.
Babits Mihály
A hagyaték másik fontos verses kézirategyüttese szintén egy füzet, melyet
Bár
Babits
1936 nyarán, nagy műtétje előtt kezdett el vezetni.
Egyszerű kockás fedőlapja azóta elveszett, akkor minden iskolás gyerek ilyet
használt, innen ered a szakirodalomban általánosan elfogadott neve: Iskolai füzet (OSZK Fond III/2303).
Babits Mihály
Babits
ide jegyezi le 1936 nyarától 1939
elejéig készült verseit, köztük például a Jónás
könyvének első részleteit, valamint rímötleteit, aforizmaszerű
feljegyzéseit is. Az elveszett kockás fedőlapon, Illyés Gyula emlékezése szerint, az 1937-es
évszám állott. Melczer Tibor ezzel szemben, meggyőző érvek
alapján, a füzet megnyitását 1936 nyarára
teszi.11Babits Mihály
[szerkesztői feloldás]
Lásd részletesen erről
Melczer
1984
.Lásd részletesen errőlBabits
ekkor még nem
tudott súlyos betegségéről, a tünetek már fenyegetően jelentkeztek: hosszabb
ideje húzódó vesebajához a fulladozás állandó kínja is társult, és 1937 tavaszán e panaszok miatt ment el végül orvoshoz,
amikor szembesült azzal, hogy életmentő gégeműtétre van szüksége. A betegség, az
elmúlás szorongató élményével szemben nyújthatott védelmet a füzetben egymás
alatt sokasodó bejegyzések rendezett füzére.
Babits Mihály
Az OSZK Kézirattára a Fond III.-ban található hagyatékon kívül is őriz
Babits-kéziratokat. Az egyik legfontosabb kézirategyüttes a Basch Lóránttól származó gyűjtemény. (OSZK Fond 172),
amely azonban a versek szempontjából alig szolgáltat anyagot,12
n
hiszen főleg a Baumgarten Alapítványra vonatkozó
dokumentumokat tartalmazza. Viszont sok Babits-vers kézirata található az
úgynevezett Osvát-hagyatékban (OSZK Fond 253), mely kalandos úton
menekült meg a pusztulástól. Anyaga viszonylag későn került a nyilvánosság elé,
így Belia György és Rába György
kutatásaihoz képest számtalan újdonsággal szolgált Jegyzet Négy vers különböző személytől származó kézirata, gépirata,
illetve dedikált nyomtatványa található e Fondban: Fortissimo, OSZK Fond 172/10.; Könnyű dalt szeretnék írni a kedveshez, OSZK Fond
172/77.; Ősz és tavasz között, OSZK Fond
172/39.; Sugár, OSZK Fond
172/94. Vö.
Babits 1941b, 4–5.;
Cséve et al (szerk.) 1993, I, 115., 155., 195.,
219.
Osvát
, mielőtt leánya
halálos ágyánál öngyilkosságot követett el, szinte dermesztő következetességgel
rendezte el dolgait: könyveit szétosztotta barátai közt, saját írásait pedig,
melyeket nem akart idegen kezekben tudni, több napon át tartó munkával elégette.
A más szerzőktől származó iratoknak, a Nyugat szerkesztésével
összefüggő leveleknek azonban megkegyelmezett. Halála után e kéziratokat
Elek Artúr gyűjtötte össze és őrizte addig, míg ő maga
is, barátja tragikus döntéséhez hasonlóan, egy pisztollyal vetett véget életének
akkor, amikor 1944 áprilisában megkapta
munkaszolgálati behívóját. Elek Artúr, tudatosan készülve a
halálra, részletes végrendeletet készített,13Osvát Ernő
n
melyben az Jegyzet
Elek Artúr: Végső akaratom.
OSZK Analekta 10 213.
Osvát
tól származó
kéziratokkal megkülönböztetett figyelemmel törődött, és azokat a Nemzeti Múzeum
kézirattárára hagyta. Csak találgathatjuk a későbbi utat (talán
Hoffmann Edithen keresztül?), mely a háború
irracionális körülményei között a gazdag kéziratos hagyatékot egy ládában a
Szépművészeti Múzeumba és végül annak kazánházába vezette. A következő
tulajdonos a Múzeum egyik dolgozója, Németh Kálmán lett.
Saját feljegyzése szerint 1949-ben a tűz mellől
mentette ki a láda tartalmát, miután a selejtezés során „nagy részét
elégették”.14Osvát Ernő
n
Nem tudjuk, mekkora rész lett a tűz
martaléka, ám a megőrzött anyag így is nagy terjedelmű, és megkerülhetetlen
filológiai értékkel bír egyrészt a Nyugat folyóirat, másrészt a
benne publikáló szerzők, többek közt Jegyzet
Németh Kálmán: Rendelkezés!
OSZK Fond 253.
Babits
szempontjából. A hagyaték végül
1978-ban került Németh Kálmántól az OSZK Kézirattárába (Fond 253).
Babits Mihály
Babits
verseinek datálása, keletkezéstörténete szempontjából
kiemelkedő fontosságúak az Babits Mihály
Osvát
nak írt levelek (OSZK Fond
253/708.), valamint azoknak a műveknek a kéziratai, amelyeket
közlésre küldött el neki. Sajnos megállapítható, hogy az Osvát Ernő
Osvát
szerkesztése alatt
álló Nyugatban közölt Babits-művek kéziratai nagyrészt
elkallódtak, vagy azért, mert Osvát Ernő
Osvát
csak néhány, számára fontos vers
kéziratát őrizte meg, vagy mert bizonyos iratok elvesztek a háború alatt, netán
elkallódtak a Szépművészeti Múzeum kazánjáig vezető úton.
Osvát Ernő
A fennmaradt Babits-kéziratok közül az a versküldemény a legjelentősebb, amelyet
Babits
Babits Mihály
Osvát
azóta
legendássá vált szerkesztői felkérésére („Tisztelt Uram, kérem, küldje el nekem
összes műveit. Híve Osvát Ernő”)15Osvát Ernő
n
1908. december 1-én egy levél kíséretében16Jegyzet
Babits 1998, 158. Lásd erről részletesen:
Kelevéz 2008, 197–209.
n
adott
postára. Jegyzet
Babits 1998, 168–169.
Babits
ebből az alkalomból küldte el azt a két részből álló
versgyűjteményt is, amelyet még 1906. március 25.
előtt és 1906. augusztus 18-án adott
postára Babits Mihály
Kosztolányi
nak két baráti levél részeként, s amelyek ma egy tételszámon
(OSZK Fond 253/920.) szerepelnek Kosztolányi Dezső
Robert Browning
Pippa Passes című költeményének
Browning, Robert
Babits
általi fordításával együtt.17Babits Mihály
n
n
Az OSZK által adott
folyamatos fóliószámok elmossák azt az előzményt, hogy itt eredetileg három
önálló kézirategységről volt szó. 18Jegyzet
Babits
maga elveszettnek hitte, s Gál István
1942-ben a költő ismeretlen műfordításait számba
véve megírja, hogy Török Sophie sem tud a Pippa Passes kéziratának létezéséről, lásd
Gál 1942, 122.
Babits Mihály
n
Az összekötő szövegekkel megtűzdelt két
versküldeményt a Babits–Juhász–Kosztolányi
levelezése című kötet 1959-ben
természetesen nem közölhette, hiszen akkor még a kéziratok nem voltak
közgyűjteményben. Szövegük teljes formában először a Babits
Mihály levelezése (1890–1906) kötetben jelent meg.19Jegyzet
A
Babits Mihály kéziratai és levelezése kötet is egységes
kéziratként, az oldalszámozást követve közli a leírást, lásd
Cséve et al (szerk.) 1993, I,
266–267.
n
Jegyzet
Babits 1998, 201. sz. levél,
202–234.; 226. sz. levél, 255–266.; 227. sz.
levél, 267–269.; a leveleket közli még:
Kosztolányi
2013, 479–513., 567–569.
Babits
mindkét esetben rövid időn belül visszakapja a kéziratokat
Babits Mihály
Kosztolányi
tól, melyek ezért lehetnek nála 1908
őszén
Fogarason, s így küldheti tovább azokat
Kosztolányi Dezső
Osvát
nak. Mindennek alapján a jegyzetekben, a versek leírásánál
egységesen a következő meghatározás szerepel: „Osvát Ernő
Babits
versküldeménye
Babits Mihály
Kosztolányi
nak, utóbb Kosztolányi Dezső
Osvát
nak”.
Osvát Ernő
Az OSZK gyűjteményének anyagában több olyan Babits-vers kézirata található, melyek vagy
egy-egy további hagyaték részét képezik, vagy szórványanyagként vannak nyilvántartva. A
kéziratos állomány az aukciók során bekerült friss szerzeményekkel is gyarapodik.
Az OSZK Kézirattárán kívül három közgyűjtemény rendelkezik még jelentős kéziratos
anyaggal: a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának (MTAK) Kézirattára, a Petőfi
Irodalmi Múzeum (PIM) Kézirattára és a Wosinsky Mór Megyei Múzeum (Szekszárd) Irodalmi Kéziratgyűjteménye.
Az MTAK Kézirattárában Komjáthy Aladár és
Szabó Lőrinc hagyatéka kiemelkedően sok
Babits
tól származó verskéziratot
tartalmaz. A tízes évek második felében, illetve a húszas évek elején mindketten
Babits Mihály
Babits
közeli barátai, költői
műhelyének bensőséges tanúi voltak. A közös munka, a szoros kapcsolat eredményeként
Babits Mihály
Babits
nemcsak köteteit dedikálta
számukra, hanem kéziratokat is ajándékozott nekik. Komjáthy Aladár
Babits Mihály
Babits
újpesti diákjából vált a költő
meghitt barátjává. Tulajdonából először 1959-ben (Ms 5077) kerültek Babits-versek az MTAK
Kézirattárába, majd halála után, 1966-ban
még egy adag (Ms 10. 506) özvegyétől, Komjáthy Aladárnétól. Az özvegy néhány kéziratot emlékként magánál tartott,
melyek jelenleg Komjáthy Géza (Marl, Németország) tulajdonában vannak: összesen 36
vers.20Babits Mihály
n
Szabó Lőrinc
1919 folyamán
Jegyzet A Komjáthy-hagyaték magántulajdonban maradt verseinek
fotómásolata, az örökösöknek köszönhetően, a PIM Kézirattárában kutatható (PIM
Kézirattár V. 5456.)
Babits
műhelyében kezdte költői
pályáját, előbb lelkes egyetemi tanítványként, majd egyre közelebbi barátként került
szoros kapcsolatba vele, végül lakótársaként emberi-költői vívódásainak beavatott
ismerője lett. Babits Mihály
Babits
neki is több
kéziratot ajándékozott, ebből 71 darab a verskézirat. Ezek jelentős része 1970-ben az MTAK Kézirattárába került
(Ms 4699), de 4 kiemelkedően fontos vers kézirata, mint például az Esti kérdés vagy az Új leoninusok,
érzelmi okokból if. Szabó Lőrinc tulajdonában
maradtak, s csak az ő 1997-ben
bekövetkezett halála után kerültek szintén az MTAK Kézirattárába. A személyes
kapcsolatok történetének megfelelően mindkét hagyatékban korai és 1919–1920 tájékán született versek találhatók,
közöttük van néhány Babits Mihály
Babits
által
publikálatlan vers is.
Babits Mihály
A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának állományában levő Babits-versek kéziratainak
jelentős része különböző hagyatékokkal és gyűjteményekkel együtt került jelenlegi őrzési
helyére. Gellért Oszkár (PIM V. 3196)
és Mikes Lajos (PIM V. 532–533,
537–539) hagyatékában több Babits-vers kézirata is fellelhető. Történeti
szempontból kivételes érték a Nyugtalanság völgye című,
1920 őszén leadott kötetnek a nyomdai
szedőpéldánya, amelyet 1959-ben
Bene Zoltánné adott át a múzeumnak (PIM V.
1612), és amelyet hajdanában politikai szempontból egyenesen a Miniszterközi
Bizottság ellenőrzött, hogy publikálható-e. A kötet mind a 36 versének kéziratán
hivatalos pecsét található, mely egyenként engedélyezi a szövegek megjelenését:
„Közölhető Sajtóellenőrző Miniszterközi Bizottság”.
A költő szülőházában létesült emlékmúzeumban (Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Babits
Emlékház) őrzött mintegy tucatnyi verskézirat a Babits család különböző tagjaitól került
a gyűjteménybe, jelentős részük – 7. vers kézirata –
Babits
öccsének, Babits Istvánnak tulajdonából származik.
Babits Mihály
Babits-verskéziratok más intézmények gyűjteményében és magántulajdonban egyaránt
találhatók. Minderről összefoglaló tájékoztatást ad a Babits Mihály kéziratai és levelezése I–IV. kötet
címmutatója,21
n
ahol nemcsak valamennyi
őrzési helyről, de az e helyeken őrzött valamennyi kéziratról is olvasható
összeállítás.
Jegyzet
Cséve et al (szerk.)
1993, IV, 193–286.
A versek kritikai kiadása a kéziratok összegyűjtésében és feldolgozásában alapvetően
ugyancsak a kézirat-katalógus köteteinek eredményeire támaszkodik. Ha azonban valamely
kézirat nem szerepel a katalógusban, vagy ha a kritikai kiadás sajtó alá rendezője a
feldolgozás során a katalógushoz képest eltérő eredményre jutott, azt a kézirat
leírásánál feltünteti.
Nehézséget jelent a sok datálatlan kézirat. Ezért a Babits-kutatócsoport a
kéziratkatalógus eredményeihez képest átfogó kutatást végzett, melynek során a
katalógus kitűzött szempontjain túl (cím, dátum, méret, leírás, lelőhely,
proveniencia) a kézirat hordozójának jellemzőit is részletesen rögzítette,
vagyis számba vette a kéziratok papírjának vízjelét, színét, állagát, melyiknek
tépett a széle és melyiknek nem. A hasonlóságok, öszszeillések felismeréséből új
datálási eredmények születtek. Természetesen a külső jellemzőkből csak óvatosan
vonható le kronológiai következtetés, mégis a kéziratok papírlapjainak
kétségtelen összetartozása sok esetben hozzásegített eddig ismeretlen
összefüggések kiderítéséhez. Figyelemre méltó eredmény például, hogy a Ma ujra csillagos című vers (OSZK Fond
III/1969/25.) írásképe, tintája, papírjának fényes felszíne, harang
alakú vízjee megegyezik a Divina machina
(OSZK Fond III/1698/5.) és a Magdolna
szeretője (OSZK Fond III/1728/13.) tintaírású
tisztázatainak küllemével. Vagyis a költő nyilvánvalóan egyszerre tisztázta le
őket egy olyan vízjelű papírra, amilyet a tízes évek elején használt
rendszeresen. Mivel a két utóbbi költemény keletkezési ideje (1910 decembere, illetve 1911
tavasza vagy nyara) egyaránt
Babits
fogarasi időszakához köthető, ezért
a külső jegyek alapján nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a Ma ujra csillagos kézirata nem 1921-es, ahogy ezt eddig számontartották, hanem körülbelül tíz évvel
korábbi. Ennek nem kevesebb a jelentősége, mint az, hogy a vers nem
Török Sophie-hoz íródott nászi költemény, hanem minden
bizonnyal a fogarasi cukrászkisasszonyt ünneplő szerelmi vers.22Babits Mihály
n
A külső jelek
alapján történő, új eredményt hozó datálások további részletezése az egyes
kötetek jegyzetanyagában lesz megtalálható.
Jegyzet Vö.
Babits 1985, 72., 102., illetve
Babits 1997c, 687.
A hagyatékban több olyan versmásolatot tartalmazó kézirat van, amelyet az évtizedek során
többször is tévesen tulajdonítottak
Babits
nak, mivel azokat a fiatal
Komjáthy Aladár készítette; a tanítványból közeli
baráttá váló Babits Mihály
Komjáthy
versmásolatainak írásképe megtévesztésig
hasonlítKomjáthy Aladár
Babits
autográf tisztázataira. Némelyik fólión magyarázatként ott van
Török Sophie rájegyzése: „Babits Mihály
Ali
kézírása”,
„Komjáthy Aladár
Ali
”. Sőt a két íráskép annyira hasonló, hogy a Nyári
idill tintaírású tisztázatának esetében maga Török Sophie is bizonytalan lett az eredet meghatározásában, és a
fólióra ezt jegyezte fel: „(Komjáthy Aladár
Ali
?)”, majd a hagyatékot feldolgozó
Komjáthy Aladár
Belia György
is odaírta (véleményem szerint tévesen):
„Belia György
Babits
írása!!! Mind a három!!! Belia”.23Babits Mihály
n
Ezek a lemásolt szövegek többnyire csak a központozás
vagy a magánhangzók hosszúsága szempontjából különböznek a Jegyzet
Nyári idill, OSZK Fond
III/1728/17.;
Cséve et al (szerk.) 1993, I,
18.
Babits
által írt,
autográf kéziratok szövegétől, nyilván a pontatlan másolás következtében. Épp
ezért a következő versmásolatoknál az eltéréseket a kritikai kiadás nem tünteti
fel: [Aki a kékes égbe néz…] (OSZK Fond
III/1969/26.), Álmok találgatója mind a
költő (OSZK Fond III/1969/59.), Sáncokba vélünk megbékélt az Isten (OSZK Fond
III/1969/112.). Textológiai szempontból azonban figyelembe veendők
azoknak a költeményeknek a Komjáthy-féle másolatai, amelyeken
Babits Mihály
Babits
autográf javítása vagy kiegészítése található: Ma ujra csillagos (OSZK Fond
III/1969/25.), Napszálltakor (OSZK
Fond III/2356. 1. f. verzó), Nervus
urbis (OSZK Fond III/1698/4.), Pargoletta (OSZK Fond III/1728/15.), hiába
Babits Mihály
Komjáthy
é a másolat egésze, a szöveget korrigálva Komjáthy Aladár
Babits
mégis magáénak
tekintette a variánst.
Babits Mihály
Azoknak a gépiratoknak a szerzői megítélése, amelyeken nincs autográf javítás vagy
rájegyzés, összetett kérdés.
Babits
saját gépiratait a papír nagysága és az írógép betűtípusa alapján viszonylagos
biztonsággal el lehet különíteni, ő általában hasonló méretű (340 × 210 mm-es) írópapírt
használt versei, cikkei tisztázására. Ezek szövegváltozatait akkor is figyelembe kell
venni, ha csupán indigós másolatok és nincs rajtuk autográf rájegyzés. Filológiailag más
megítélés alá esnek azok a gépiratok, amelyeket minden bizonnyal vagy maga Török Sophie készített, vagy az ő megbízása alapján gépelt
le valaki. A címeket, datálásokat vizsgálva nagy bizonyossággal megállapítható, hogy e
gépiratokat a költő halála után az özvegy gyűjtötte össze, minden bizonnyal az 1945-ben megjelent Babits
Mihály összes művei című kötet számára. A rajtuk lévő adatok a
keletkezéstörténet szempontjából lehetnek érdekesek, de a szövegkritikai rész
szempontjából figyelmen kívül hagyhatók.
Babits Mihály
A megjelenések
A Babits-versek publikációinak összegyűjtése, a szövegek esetleges további változásának
követése a kritikai kiadás feladata.
Babits
esetében a gyűjtés két különböző
szempontból igényelt körültekintést. Egyrészt a pálya elején egy vers a kötetbe
rendezés előtt gyakran többször is megjelent, ráadásul rövid életű fővárosi
lapokban vagy kevéssé ismert vidéki újságokban (például Pápai
Hírlap, Lujza Leány-Egyesület Lapja stb ), másrészt
az érett költő sokszor adta át verseit másodközlésre határon túli újságoknak. A
megjelenések számát szaporítja, hogy a költő, elismertségének növekedésével
párhuzamosan, egyre több antológia szereplője is lett. A periodikumok, kötetek
széles körét felölelő publikációk öszszegyűjtésének munkáját Stauder Mária és Varga Katalin végezte el a
Babits-bibliográfiában. A kritikai kiadás a megjelenések regisztrálásakor erre a
nagy ívű és megbízható gyűjtésre támaszkodik.24Babits Mihály
n
Jegyzet
Stauder–Varga (szerk.) 1998
.
A versek kritikai kiadása a szerző halála utáni megjelenéseket figyelmen kívül hagyja,
mivel ezek esetleges szövegbeli alakulásához
Babits
nak nyilvánvalóan nem lehetett köze. A költő életében
publikálatlanul maradt versek posztumusz megjelenése esetében mindig közlésre kerül az
első megjelenés adata, és (ha van) annak a Babits-verskötetnek az adata, amely elsőként
illesztette gyűjteményébe a verset. A megjelenések esetlegesen eltérő vagy hibás
olvasataira nem tér ki a sajtó alá rendező.
Babits Mihály
Annak ellenére, hogy a szövegek kritikai vizsgálata során csak a
Babits
életében publikált
versek kerülnek elemzésre, nagy mennyiségű megjelenést kellett összehasonlítani.
Köszönhető ez egyrészt a huszadik századra jellemző nyomdaipari fejlődésnek,
másrészt Babits Mihály
Babits
elismertségének, fontos irodalomszervezői szerepének.
Babits Mihály
Babits
első két verskötetének szövege életében legalább ötször
jelenik meg, mivel a Levelek Irisz koszorújából
(1909, 1914, 1923)25Babits Mihály
n
és a Herceg, hátha megjön a tél is! (1911, 1918, 1924)
köteteknek három-három kiadásuk van, majd ezek a versek szinte mind bekerülnek a
két gyűjteményes kötetbe is. (Versek, 1928; Összes versek, 1937) Az 1916-ban megjelenő
Recitativnak már csak egy önálló újraközlése
van (1920), de még így is legalább négyszer jelennek
meg a benne lévő szövegek. A Nyugtalanság völgye (1920), a Sziget és tenger (1925) és Az istenek halnak, az ember
él (1929)26Jegyzet A Levelek
Irisz koszorújából kötet címének írásmódja változó: az első két
kiadáson a kötetborítón Irisz, a belső címlapon
Iris szerepel, a harmadik kiadáson mindkét
helyen Iris található, a Versek c. gyűjteményes kötet belsejében, a kötetkezdő belső
oldalon az Iris, a tartalomjegyzékben az Irisz
forma látható, míg végül az Összes versekben
mindkét helyen az Irisz alakra változik a cím,
feltehetőleg
Babits
egységesítése nyomán. Jelen esetben az utalások az Irisz formát használjákBabits Mihály
n
a Versek, majd az Összes versek
összeállításának részét képezi, tehát egységes formában, kisebb változtatások
után szövegük minimum háromszor lát napvilágot, míg a Versenyt az esztendőkkel! már csak az Összes
versekben jelenhet meg újra. 1941-ben az
Athenaeum kiadja völgye Válogatott verseinek gyűjteményét, amelyben 89 vers szerepel. Ehhez
adódnak az első megjelenések, a napilapok és antológiák utánközlései. Így jöhet
létre az a helyzet, hogy a népszerű, fiatalkori versek völgye életében akár
tíznél is több alkalommal napvilágot látnak: az Esti
kérdés tizenháromszor jelenik meg, a Szőlőhegy
télen, az Anyám nevére, A Danaidák, a Két nővér
tizenkétszer.
Jegyzet A kötet
szövege először a Versekben, 1928-ban jelent meg, önálló kiadására 1929-ben került sor.
A leadott verskötetek kéziratának, korrektúrájának történetére, nyomdai körülmé- nyeire
többnyire csak a szövegek egymáshoz való viszonyából következtethetünk.
Általánosságban elmondható, hogy
Babits
szövegszerű változtatást keveset
hajt végre a versek kötetbe való rendezése során. Az elsőként megjelent
szöveghez való hűséget ugyanis fontosnak tartja 1938-ban, amikor egy költői pálya összegzéseként. Szép Ernő úgy jelenteti meg összes költeményeit, hogy korai verseit
erősen átdolgozva közli, Babits Mihály
Babits
tiltakozik ellene, szinte
hamisításnak érzi az átdolgozást: „megütődöm, s szinte hirtelen kijózanodom a
vers mámorából, amint változtatásait olvasom […]. Egy jó verssor szent dolog,
nem szabad hozzányúlni, még alkotójának sem. És a fiatalság is szent dolog,
tiszteljük a magunk fatalságát!”27Babits Mihály
n
Gyakorlatában is ezt az elvet követi. Csak az egészen fiatalkori verseknél
fordul elő lényeges különbséget tartalmazó szövegvariáns, ekkor egy-egy
költeménye néha négy-öt lapban is megjelenik, és nemcsak szövegükben és a
címükben, hanem strófáik számában is gyakran van eltérés. A kötetbe rendezés
után szövegszerű beavatkozás csak elvétve található.
Jegyzet
Babits Mihály: Könyvről könyvre. Kijavított
költemények.
Nyugat, 1938/6.
459–463., lásd
Babits 1973, 286.
Mint már említettük, csak egyetlen olyan verskötet van, a Nyugtalanság
völgye, melynek fennmaradt a nyomdai kézirata.28
n
1920 őszén
Jegyzet
PIM V. 1612., leírását lásd
Cséve et al.
(szerk.) 1993, I, 271.;
Róna 2014,
II, 752–755.
Babits
a
már megjelent szövegek döntő többségét lapkivágatként gyűjtötte össze új kötete
számára, amelyeken lényeges szöveg- átdolgozás nincs, bár szinte mindenhol
megtaláljuk a költő kisebb-nagyobb korrekcióit, de az összeállított verskötet
már publikált versei lényegében az előző nyomtatások sajátosságait viszik
tovább. Ebben a leadott példányban 14 gépirat van és 22 nyomtatvány.
Babits Mihály
Babits
tehát pályája második részében a kor szokásainak megfelelően
kevésbé kéziratot, sokkal inkább lapkivágatot és gépiratot rendezett sajtó alá.
Első kötetei esetében, amikor még nem volt írógépe, a már megjelent versek
lapkivágatai mellett a még publikálatlan verseket feltehetőleg kézírásos
formában adta le. Összességében megállapítható, hogy a napilapokban,
folyóiratokban közölt versek szövegén csak elvétve, de néha mégis javít, a
verscímeken azonban gyakran változtat, ugyanis szövegüket hozzáidomítja a kötet
egészének szerkezetéhez.29Babits Mihály
n
Jegyzet Címváltoztatásokra példa: Bakhánslárma – Halk
orgiák címmel:
Független
Magyarország, 1908. október
25.
Lásd Ablaknégyszög –
Vers, régi rímekkel címmel:
Pesti Napló, 1923.
július 15. 10.; Cigány a
siralomházban – Naenia címmel:
Magyarország, 1926. április 4., 19.; Írógép előtt – Szimfónia az
írógép előtt címmel:
Az Est, 1926. augusztus 20., 7.; Mint
különös hírmondó… – Őszi misszió címmel:
Pesti Napló, 1930.
október 12., 35.; A gonosz
hortenziák – Virágos november
címmel: Pesti Napló, 1934. november
18., 13.
A kötetek újraközlésekor
Babits
általában nem hajt végre lényeges változtatásokat sem a versek
szövegén, sem a kötetek szerkezetén, sem a címeken. Kivételt képeznek a
versciklusok (Paysages intimes; Illusztrációk mindenféle könyvekből), ahol néhány
tagvers címét az Összes versekben átírja. A
szövegváltozások alapján megállapítható, hogy általános gyakorlata volt az
egyszer már megjelent verskötetek második és harmadik kiadásánál az előző
kötetek egy-egy javított példányának szedőpéldányként való felhasználása.
Bizonyíték erre az a személyes hangon dedikált Recitativ, amely ifjabb Babits Mihály
Szabó Lőrinc
hagyatékának része:
„Ez az a példány, amiből a második kiadást szedték (meg is látszik rajta.) Még
egyszer köszönöm, Szabó Lőrinc
Lőrinc
, hogy e célra feláldoztad és szeretettel adom vissza
Babits Mihály.”30Szabó Lőrinc
n
Természetesen az
újraszedés nem jelent teljes változatlanságot, hiszen nyilván
Jegyzet
Cséve
et al. (szerk.) 1993, I, 458.
Babits
maga is korrigál, másrészt a nyomdai folyamat során is
történnek változások. A különböző kiadásoknak ugyanis bár egymásra épülő
szövegmódosulásai vannak, de a nyomokat követve néha eltérő utat bejáró
folyamatok is rekonstruálhatók, mintha a leszármazáskor egy családfa
kacskaringós ágait követnénk. Például nyilvánvaló, hogy a Nyugat
kiadónál megjelenő Levelek Irisz koszorújából első
kiadásának (1909) szinte közvetlen leszármazottja az
ugyanott megjelenő második (1914), mely bár tartalmaz
apróbb, nyilván Babits Mihály
Babits
által végrehajtott javításokat, de szedésében, tükrében,
betűtípusában is követi az első kiadást. E második, javított szövegnek lesz a
szülöttje a harmadik, eltérő formátumú kötet (1923),
mely az Athenaeum kiadványa. Az apróbb központozásbeli,
ékezésbeli változások azonban világosan mutatják, hogy itt megtörik az egyenes
ági öröklődés. Az eltérések vizsgálata alapján megállapítható, hogy a Versek
1928-as gyűjteményes kötetének sajtó alá rendezésekor
Babits Mihály
Babits
nyilvánvalóan az Irisz második
kiadását vette alapul. Ennek oka talán a harmadik kiadású Irisz azon szedési sajátosságával magyarázható, hogy a rossz
betűtervezés miatt szinte csak nagyítóval lehet megkülönböztetni egymástól a
rövid és hosszú magánhangzók ékezeteit Babits Mihály
Babits
feltehetőleg a félreszedés
megakadályozása céljából döntött a második kiadás leadása mellett A harmadik
kiadás apróbb javításokon alapuló szövegeltérései így nem öröklődtek tovább.
Babits Mihály
Az 1928-as, első gyűjteményes verskötetnek
sincs meg a leadott kézirata, így csak az eltérések mennyiségéből és jellegéből lehet
következtetni arra, hogy ezt a kiadást
Babits
az átlagosnál gondosabban korrigálta, például az addig öröklődő
ékezésbeli, központozásbeli következetlenségek egy része itt tűnik el.
Babits Mihály
Több fennmaradt dedikált verskötet bizonyítja, hogy ezekben
Babits
rendszeresen javította a sajtóhibákat.
Például a Herceg, hátha megjön a tél is! híressé vált
sajtóhibáját nyilván minden kezébe kerülő kiadásban gondosan eltünteti: az Esti kérdés 26. sorában nagy precizitással egy ártatlannak
tűnő y betűt rajzol át g-re, e javítás nélkül ugyanis a mondatban a költő
nem az utcalángok, hanem a (tévesen szedett) utcalányok kettős vonalát
csodálná „restül”.
Babits Mihály
Mindezek után meglepő és első pillantásra nehezen magyarázható, hogy
Babits
köteteinek szövegében miért maradtak benne
olyan gyakran a napilapok szedéséből öröklődő következetlenségek.
Babits Mihály
A Herceg, hátha megjön a tél is! újraközléseinek azért
figyelemre méltó a története, mert itt a szövegek alakulását, az ékezési
következetlenségek kialakulását egy külső tényező, egy nyomdaipari sajátosság
befolyásolja. A Herceg első kiadása alapján (1911) ugyanis nyilvánvaló, hogy a Nyugat nyomdájának e kötet számára alig volt hosszú ékezetes
betűje: csak elvétve találni a szövegben egy-egy hosszú í, ú vagy ű betűt E
sajátosságnak nem lenne jelentősége, ha a szintén a Nyugat által
publikált második kiadásban (1918), amelyet
más betűtípussal újraszedtek, ahol kell, egységesen ki lenne javítva minden ékezet
hoszszúra. Ezzel szemben megállapítható, hogy bár
Babits
kétségtelenül szembesül a problémával, és igyekszik
helyesbíteni a létrejött hibákat, de következetlenül, figyelmetlenül korrigál, ezért
csak lépcsőzetesen, szeszélyes rendben, kiadásról kiadásra haladva, nyilván újabb és
újabb javítások nyomán csökken tovább a néha igen zavaróan hibás, rövid ékezetek
száma.
Babits Mihály
A versek szövegében lévő magánhangzók ékezeteinek hosszát illetően általánosan jellemző,
hogy az 1937-es gyűjteményes kötetben sokkal több rövid
ékezetet találunk, mint a kéziratokban és az első megjelenésekben, valamint a
kései versekben általában több a rövid ékezetes betű, mint korábban. Erre a
jellegzetességre J. Soltész Katalin is felhívja a
figyelmet. Ő nem a különböző kiadások változásait veti össze, hanem az 1937-es kötet szövegének összehasonlító elemzését végzi
el, s ennek alapján állapítja meg, hogy az idő múlásával párhuzamosan a
verstanilag indokolatlan rövidülések száma feltűnően gyarapodik. E szembetűnő
változást azzal magyarázza, hogy „az öregedő költő nyelvhasználatán mindjobban
átüt dunántúli anyanyelvjárása, amely a magas nyelvállású hosszú magánhangzókat
általában megrövidíti”.31
n
Bár bizonyos esetekre érvényes ez a megállapítás
(például az Esti kérdés 5. sorában a füszál ü-je
minden bizonnyal autográf javítás alapján rövidül meg a Herceg második kiadásától kezdve), de kétségtelen, hogy e változást
külső, technikai ok is megerősítette. A harmincas évek folyamán a
Nyugatnak leadott versek döntő részét Jegyzet
J. Soltész 1965,
13.
Babits
írógéppel
tisztázza le, e nyomdai szedőpéldányként használt gépiratok rövid ékezeteit ő
maga javítja ki tollal vagy ceruzával, és utána már senki sem korrigálja a
szöveget, majd a szedő – nyilván a nyomatékos főszerkesztői utasításnak
engedelmeskedve – hűségesen követi a leadott gépiratot. Török Sophie visszaemlékezése is erről a gyakorlatról tanúskodik:
„Babits Mihály hosszú idő óta szokva volt ahhoz, hogy
írásait a szedő külön utasítással pontosan a kézirat szerint szedje, és
semmiféle szabályzat, még a szokásos akadémiai helyesírás szabályzata sem
korlátozta.”32Babits Mihály
n
Megállapítható,
hogy Jegyzet
Török Sophie: [Feljegyzések az Oedipus-ról], in.
Török 1983, 155.
Babits
javításai a gépiratokon helyesírási szempontból nem következetesek, ugyanis
gyakran csak ott húzza rá a magánhangzókra a vesszőt, ahol azt verstanilag
indokoltnak tartja. De nem egy esetben, amikor két mássalhangzó követ egy olyan
magánhangzót, amelynek a helyesírás szerint hosszúnak kellene lennie, a vessző
kitétele azonban az ütem hosszúságán már nem változtatna, Babits Mihály
Babits
a hangzást magától
értetődőnek tekintve nem javítja az ékezetet.
Babits Mihály
A két gyűjteményes kötet és ezen belül főleg az Athenaeum
reprezentatív életműsorozatában megjelenő Összes versek
(1937) szövege azt mutatja, hogy
Babits
nagy jelentőséget
tulajdonított a kiadás hitelességének, sok gondot fordított javítására. Ez a kötet
tekinthető ultima editiónak, tehát a szerző által jóváhagyott utolsó
kiadásnak, annak ellenére, hogy 1941-ben,
még Babits Mihály
Babits
életében megjelent egy
vékony füzetecske. Válogatott versek címen, de ennek
korrigálásában, ha részt vett is a már súlyosan beteg költő, csak sokkal kisebb
figyelemmel tehette, mint a gyűjteményes kötetek esetében. A konkrét eseteket figyelembe
véve lehet tehát csak eldönteni, hogy egy esetleges eltérés mennyire tekinthető itt a
költői akarat valóban utolsó megnyilvánulásának, vagy valamilyen külső okból
bekövetkező, véletlenszerű változásnak.
Babits Mihály
Babits
már az 1928-as
Versek kötetben is végrehajtott archaizáló, a versek régebbi,
gyakran nyomtatás előtti szövegállapotát rekonstruáló javításokat, de főleg 1937-es kötetére jellemző ez a szerkesztői
törekvése. Fittyet hányva az éppen aktuális helyesírási szabályzatnak, saját fiatalkori
kézirataihoz, nevezetesen az Angyalos könyvben található
korai versek írásmódjához tér vissza. Egyértelműen csak ezzel a szándékkal kerülhet a
század eleji írásmód vissza például a Golgotai csárda
szövegébe a Versek kötet megjelenésekor: „Lót a szél mint egy
bolond / kint az uccahosszba”. Többször előfordul, hogy az s-re végződő
névszók raggal ellátott alakjában megkettőzi a mássalhangzót, nyilván tudván tudva, hogy
nem így a helyes, de akusztikája így hangzik ismerősnek fülében: „papir helyett
faburkolat / lepi magassan a falat” (Régi szálloda). A
változtatások jellegét elemezve bizonyosnak tekinthető, hogy Babits Mihály
Babits
gyűjteményes köteteit a múlt felmérésének és
elrendezésének tudatával rendezi sajtó alá. Ennek jegyében nyúl féltve őrzött
kéziratgyűjteményéhez, az Angyalos könyvhöz, és a létrejött
változtatások alapján, nyilvánvalóan a füzetek szövege alapján korrigálja költeményeit.
Az Összes versek
1937-ben sajtó alá rendezett kötetében
nemcsak helyesírásában tér vissza fiatalkori kézirataihoz, hanem néhol szövegszerűen is
a korai variánst választja. Egy példa a sok közül: a Régi
szálloda 102. sorában az első kiadástól kezdve addig megjelenő „Élvezz te is,
majdan roué:” „majdan” szavát az Angyalos könyvben található
„s ne únd” fordulatra javítja vissza. A korrekciók nem okoznak érzékelhető tartalmi
változást, költői szempontból sem lényegesen jobb vagy rosszabb egyik vagy másik
variáns: az ok feltehetőleg a legelső változathoz való visszatérés szándékában
keresendő.
Babits Mihály
Az apró eltérések tömegéből összegzésként az a gyakorlat rekonstruálható, hogy az Irisz és a Recitativ kötetek
esetében a második, a Herceg esetében a harmadik kiadás volt
a Versek szedőpéldánya, illetve az 1928-as kötet szolgált az 1937-es kötet alapjául. Így jöttek létre textológiai szempontból
egyéni összetételű versszövegek, amelyek egyszerre elevenítik fel a fiatalkori legelső
variánsok egy-egy lényeges elemét, de egyben mégis az ötvenedik életévén túljutó
költőnek a verseléshez való szabadabb viszonyát is tükrözik.
Az Összes versek szövege nemcsak a költő javításának nyomát
viseli magán, hanem felfedezhető egy központozásbeli változást szülő nyomdászati
sajátosság is. Mivel az Athenaeum reprezentatív, gondos
kivitelezésű életműsorozatának kötetei nagy formátumban jelentek meg, ahol minden vers
új oldalon kezdődik, szemmel látható nyomdai törekvés, hogy a hosszú verssoroknak ne
kelljen megtörniük, ezért a szedő, amennyire csak lehet, összezsúfolja a betűket, sőt
bizonyos írásjeleket (pl. gondolatjel) el is hagy. Így a formai erény, a könyvtervezési
szempont néha következetlen központozásbeli változásokat szült.
Kronológia
Babits
verses
alkotásai a keletkezés feltételezhető rendjében kerülnek közlésre a költészeten
belüli mindenféle műfaji megkülönböztetés nélkül, vagyis időrend szerint követik
egymást a kész alkotások és a töredékek is. Ez a besorolási metódus nem kezeli
önálló műként a szerző által összeállított kötetek szerkezetét, annak ellenére,
hogy Babits Mihály
Babits
is azok közé a költők közé tartozik, Ady Endre,
Juhász Gyula vagy Babits Mihály
Kosztolányi
mellett, akik
nem időrend szerint, hanem tematikailag szigorúan megszerkesztve állították
össze versesköteteiket. Kosztolányi Dezső
Babits
ra is érvényes, hogy egy költő által
tudatosan megszerkesztett kötet külön jelentéssel bíró kompozíciónak tekinthető,
amely bár nem szünteti meg az egyes részek önállóságát, mégis olyan keretbe
foglalja a szövegeket, amelyeknek összessége ezáltal többet és mást mond, mint
amennyit a versek külön-külön jelentenek.33Babits Mihály
n
Mindehhez hozzátehető, hogy ellentétben például
Jegyzet Vö.
Zemplényi 1999
;
Rába
1981, 16.;
Gintli
2013
.
Juhász Gyulá
val vagy Juhász Gyula
Kosztolányi
val, Kosztolányi Dezső
Babits
mindvégig megőrzi
az elsőre kialakított kötetstruktúrákat, alig változtat rajtuk, hasonló módon
hűségesen ragaszkodik hozzájuk, mint verseinek szövegéhez. Babits Mihály
Babits
esetében a
kronológiai szempont figyelmen kívül hagyásának egyik legjellemzőbb példája,
hogy két különböző kötetbe publikálja azt a két versét, amelyeket, saját
vallomása szerint, egy szekszárdi vakáció alkalmából ugyanazon a napon írt,
vagyis a Hegeso sírját a Levelek Irisz koszorújából [1909]kötetben,
a Bakhánslármát34Babits Mihály
n
pedig a Herceg, hátha megjön a tél is! [1911] kötetben helyezi el. Az időrend mellőzését
Jegyzet Vö.
Gál 1975, 457.
Kosztolányi
is észreveszi a Recitativ kötet megjelenését
követően. „Babits Mihály új könyvét olvasva gyakran
bukkanok olyan versekre, melyeket több mint tíz év óta ismerek és a
levelesládámban őrzöm őket, azokkal a hosszú, drága levelekkel együtt, melyeket
még Szekszárdról írt, húszéves korában, nekem, a
húszévesnek, abban a korban, mikor az útnak induló írók keresték egymás kezét. E
versek mellett nincs évszám. Elkeverednek azokkal, melyeket tegnapelőtt
írt.”35Kosztolányi Dezső
n
Épp ezért képezte megfontolás tárgyát, hogy a
kronológia vagy a szerzői kötetrend legyen-e az irányadó a versek besorolásakor.
A kritikai kiadások 1988-as
Péter László által szabályzata a versek rendjének
összeállításakor általában keletkezésük szerint tanácsolja besorolni a műveket,
de megengedné a ciklusok, kötetek szerinti összeállítást is.36Jegyzet
Kosztolányi Dezső: Babits Mihály.
Nyugat, 1916. június 1.,
644–645.
n
Az MTA I.
Osztálya Textológiai Munkabizottsága által jegyzett, a tudományos szövegközlések
minőségi tanúsítványának minimális kritériumait tartalmazó, ma is érvényes
dokumentum már ilyen szempontú kritériumot nem is fogalmaz meg.37Jegyzet Lásd http://textologia iti mta hu/peter_laszlo pdf (Utolsó
letöltés: 2017. október 5.)
n
Így egyaránt megjelennek kronológia szerint és
kötetszerkezet szerint elrendezett kritikai kiadások. Az utóbbira példa
Kosztolányi Dezső verseinek kritikai kiadása.38Jegyzet Az MTA I. Osztálya Textológiai Munkabizottsága honlapján
közölt, a tudományos szövegközlések minőségi tanúsítványának minimális
kritériumait tartalmazó dokumentum: Alapelvek az
irodalmi szövegek tudományos kiadásához. http://textologia iti
mta hu/alapelvek pdf (Utolsó letöltés: 2017. október
5.)
n
Jegyzet
Kosztolányi 2014.
Babits
esetében, minden körülményt figyelembe véve, a kronológiailag sajtó alá
rendezett versek kritikai kiadására kerül sor, remélve, hogy az időrend
következetes végigvitele a művek új összefüggéseire deríthet fényt, és mindez az
életmű egészét is érintő új értelmezésekre adhat lehetőséget.
Babits Mihály
Megjegyzendő, hogy
Babits
textológiai tárgyú írásait elemezve az is nyilvánvalóvá válik,
hogy nemcsak a versek kötetbeli viszonyrendszerének tulajdonít nagy
jelentőséget, hanem ő maga is meg van győződve a kronologikus olvasat
fontosságáról. Saját adatszolgáltató cselekedetei is egyértelműen erről
tanúskodnak. Miután első köteteiben felismerhetetlenül összemossa az időbeli
nyomokat, utóbb saját maga teremti meg az időrend rekonstrukciójának
lehetőségét, hiszen kétszer is vall verseinek keletkezéstörténetéről úgy, hogy
az évszámokat is megadja: egyszer 1916-ban
Szilasi Vilmosnak, egyszer 1920-ban vagy 1921-ben
Szabó Lőrincnek.39Babits Mihály
n
Hogy ez tudatos vállalkozás volt, arról már 1905-ben
Arany Jánosról írandó, végül befejezetlenül maradt egyetemi
szakdolgozata is meggyőz, melynek részeként Jegyzet
Kelevéz
1994, 743–757.;
Gál 1975,
443–462.
Arany
műveinek szabályos
kronológiáját is összeállította 40Arany János
n
Törekvéséről már 1905-ben beszámol Jegyzet
Babits
2003, 77–89., 89–104.
Kosztolányi
nak, „uj és
nagyszerű irodalomtörténeti” módszernek nevezve a versek elemzésekor az időrend
rekonstruálásának összetett vizsgálatát.41Kosztolányi Dezső
n
Tizenkét évvel később, az Arany-centenárium alkalmából újra előveszi hajdani
kutatásainak eredményét, és Arany életéből címmel
tanulmányt közöl a Nyugatban. Arany-cikkének bevezetőjében
pontosan meghatározza egyetemista korában kidolgozott módszerét és annak
jelentőségét. Egy olyan benső életírásra akar törekedni, melynek „a külső
biográfai adatok csak tág kereteit képezhették s igazi anyagát a költő művei
szolgáltatták volna”. Ám az ilyen „teljesen pszichológikus életrajz”
megalkotásához szerinte „nélkülözhetetlen”, hogy a versek kronológiáját is
„kitünően ismerjük”.42Jegyzet
Babits Mihály – Kosztolányi Dezsőnek,
[Budapest,] 1905. február
17., in.
Babits 1998, 148.
n
Amikor Jegyzet
Babits Mihály:
Arany életéből. Apró részlet egy biográfai
kísérletből.
Nyugat, 1917. március
1., 432–437., in.
Babits 2003,
150–156.
Babits
a Szilasi-kötetekbe beírja és
lediktálja verseinek keletkezéstörténetét, vagy amikor Szabó Lőrincnek vall, úgy tanulmányozza önmagát, mintha saját
irodalomtörténeti módszeréhez nyújtana nyersanyagot. A versek időrendjéről
beszélve így annak a lehetőségét teremti meg, hogy az ő „benső életírása” is
rekonstruálható legyen. Nem véletlen az sem, hogy a róla szóló első,
monografikus igénnyel készült könyv írójának, Babits Mihály
Juhász Gézá
nak Török Sophie
1928-ban, nyilván Juhász Géza
Babits
jóváhagyásával,
„volt szíves” rendelkezésére bocsájtani a Szilasi-féle kötetek kronológiájáról
készült másolatot. Így haladhat Babits Mihály
Juhász
kötetének gondolatmenete a fiatalkori
versek bemutatásakor épp e kronológia mentén.43Juhász Géza
n
Jegyzet
Juhász 1928, 41.
A Babits-versek jelen kritikai kiadásában tehát a művek közlési sorrendjének alapja a
művek keletkezésének ideje, mely szögletes zárójelben a főszöveg alatt kerül közlésre.
Természetesen további értelmezésre szorul, hogy mi is értendő ebben az esetben a
keletkezési idő fogalmán. A mű keletkezése, genezise például a genetikus kritika szerint
az első ötletcsíra megjelenésétől a különböző kéziratok (vázlat, fogalmazvány,
tisztázat) szövegalakulásain át a nyomtatott szövegek eltérő szövegállapotainak
alakulásáig tartó folyamat. A Babits kritikai kiadás a hagyományos, úgynevezett
klasszikus szövegkiadás elveit követi, tehát a szövegeket lineáris kronológiai sorba
rendezi, s a versek szövege alatt található dátumok megadásában, amelyek akár több évet
is átfoghatnak, illetve a keletkezéstörténeti részben utal a keletkezés folyamatára,
ahol nemcsak a datálást, hanem a besorolási helyet is indokolja.
Ha a művek szövegváltozatai között olyan jelentős eltérés tapasztalható, mely az alkotás
egészének értelmezésére is kihathat, akkor azok megfelelő utalással, önálló művekként
kerülnek besorolásra. Nem előre megszabott mennyiségi feltétel alapján dől el, hogy két
szöveg két műnek vagy egy mű két variánsának tekintendő-e, hanem a tágabb
összefüggéseket figyelembe véve és megfelelő indoklással a kötet szerkesztője dönt
egy-egy mű státuszáról.
A datálás és a besorolás élő probléma a versciklusok esetében is, ha cikluson olyan
önálló költeményekből közvetlenül szerveződött nagykompozíciót értünk, ahol a részek új
egészet alkotnak.44
n
Jegyzet
Tverdota 2000,
617–637.
Babits
fiatalkori ciklusaira
különösen jellemző (például Paysages intimes, Illusztrációk mindenféle könyvekből [1–7] [1–7], Szimbólumok [1–5]), hogy az egyes versek keletkezésének ideje
és a ciklusba rendezés időpontja között néha több év, esetleg egy évtized is eltelik.
Emiatt ezek a versciklusok nem kezelhetők automatikusan csak önálló műként, hiszen a
ciklusokból megismert versek többsége korábban önálló életet is élt, Babits Mihály
Babits
néha önálló művekként, néha más ciklusok
részeiként kezelte őket, miként erről tanúskodnak a fennmaradt kéziratok vagy a korai
publikációk. Épp ezért Babits Mihály
Babits
fontosnak tartotta, hogy Szilasi Vilmos kötetében
feltüntesse a tagversek néha igen távoli keletkezési évét. Legalább 30 verset érintő
problémáról van szó. Jellemző példa, hogy a Paysages intimes
3. darabja, az Alkony, mely a ciklus legkorábban keletkezett
verse, 1905 májusában íródott, míg a
ciklus 2. darabja, a Tavasz előtt, három évvel később
Fogarason, vagyis 1908 ősze után készült el. Ráadásul Babits Mihály
Babits
az Alkony című verset először az
Angyalos könyv második füzetében a Tájképek című, korábbi ciklus 4. verseként, a Tavasz
előttöt az Angyalos könyv harmadik füzetében önálló
műként tisztázta le. Nyilvánvaló, hogy az egyes művek egy újabb ciklusba illesztés
által, más nagyszerkezet részeként, új értelmet nyernek. Épp ezért eltérő kronológiai
helyeken egyrészt önállóan is közlésre kerülnek az egyes darabok, másrészt utóbb a
ciklus struktúrájában is.
Babits Mihály
A versek kronológiájának kialakításában a költői életművet feldolgozó, már megjelent
alapkutatások nagy segítséget nyújtanak. Ebből a szempontból meghatározó
jelentőségű a Nap nap után Babits Mihály életének
kronológiája című kiadványsorozat, melynek rendszere kritikai alapon
integrálja és összeveti a legfontosabb szakirodalmi és bibliográfiai
adatokat.45
n
Jellemző sajátosság, hogy a fiatal
Jegyzet
Róna 2011
;
Róna 2013
;
Róna
2014
.
Babits
néha több évig, akár egy évtizedig is fiókjában őrzi elkészült
verseit. Az életmű második felében a versek jelentős részénél a keletkezés és a
megjelenés időpontja igen közeli.
Babits Mihály
A versek datálása az életmű első évtizedében jelent igazi problémát, amikor is egyegy
vers lehetséges keletkezési időpontja néha négy-öt éven belüli intervallumban is
elképzelhető. Legbiztosabb forrás az, amikor a költő egy vers első tisztázatának
elkészítésével párhuzamosan a kéziratra rájegyzi a dátumot is, vagy a megírással
párhuzamosan levélben elküldi valakinek baráti lektorálásra az új szöveget.
Emellett viszonylag biztos fogódzót ad az Angyalos
könyv pontosan vezetett és datált első és második füzete is. Ám
Babits
a második füzet lezárása után, 1906
nyarától kezdve csak elvétve rögzíti a megírás időpontját a kéziratokon. Nagy
segítség, de rengeteg problémát is felvet, hogy Babits Mihály
Babits
utóbb kétszer is
vallott verseinek keletkezéséről, Szilasi Vilmosnak,
illetve Szabó Lőrincnek.46Babits Mihály
n
Sok hasonló adat található a két
keletkezéstörténetben, a módszer is lényegében azonos, de vannak értelmezendő
eltérések is. Bonyolult szövevényt alkotnak az egymásra utalások is, hogy
például melyik verset melyikkel együtt írta. A költemények datálásának feladata
gyakran egy óriási kirakós játékhoz hasonló.
Jegyzet Közölve:
Gál 1975
, az MTAK Ms 4699/83–85. tétel
alapján. E vallomások azóta is fontos források a Babits-kutatás számára,
ennek előnyeiről és hátrányairól lásd
Kelevéz 1998,
111–117.
Babits
emlékezetére általánosan
jellemző, hogy verseinek keletkezési körülményeit saját tartózkodási helyét megnevezve
idézi fel. Épp ezért a szegedi két vagy a fogarasi három tanév adatai eléggé
összefolynak, s még ha megjelöli is, hogy az adott időszakon belül pontosabban melyik év
jöhet számításba, adatai e határok között már bizonytalanok. Hasonló a helyzet a
szekszárdi vakációkkal is, az otthon töltött nyarak ugyanis tíz-tizenöt év távlatából
összeolvadnak, s néha csak a meghatározó olvasmányélmények különböztetik meg őket
egymástól.
Babits Mihály
A Szilasi-kötetek vegyes kézírású bejegyzései további textológiai és filológiai problémát
jelentenek; az adatok vegyesen, hol
Babits
, hol Babits Mihály
Szilasi
autográf írásával
szerepelnek a versek mellett.47Szilasi Vilmos
n
Az egyes
verskötetekben szereplő, vegyes kézírású szövegek jellegzetességeire a kritikai
kiadás megfelelő kötetei térnek ki.
Jegyzet Lásd erről részletesen
Kelevéz 1994, 743–757.;
Kelevéz 1998, 111–120.
A kronológiát és a keletkezéstörténetet Török Sophie tanulmányai,
feljegyzései is alakítják, aki a Költészet és
valóság című 1933-as tanulmányában mintha
egyenesen folytatni szeretné a versek
Babits
által hajdanában elkezdett
kronológiai jegyzetelését, tanúként gyűjti össze a közös életük ideje alatt
alkotott művek keletkezési körülményeit.48Babits Mihály
n
E gyűjtögető,
megőrző szenvedélynek következménye a Babits-hagyaték egyik jellemzője, hogy
számtalan autográf kéziraton ott találjuk Török Sophie
datálását, életrajzi kommentárjait. Ezek nagy része feltehetőleg
Jegyzet In.
Török 2000, 107–120.
Babits
halála után került a kéziratokra, amikor az özvegy a
gyűjteményes kötet összeállítását végezte. Az adatok sokszor adnak komoly
támpontot egy-egy vers datálásához, Török Sophie
szétszórtságát ismerve azonban mégsem tekinthetjük ezeket perdöntőeknek. Más
megítélés alá esnek Török Sophie zsebnaptárai, amelyeket
1921-től kezdve napról napra vezetett. Ezek a
naplószerű bejegyzések elengedhetetlenül fontos adatokat tartalmaznak a
kronológia és keletkezéstörténet kialakításához.49Babits Mihály
n
Jegyzet
Török 2012
.
Babits
esetében igen nagy számú dátum
nélküli publikálatlan vers, verskezdemény és töredék maradt fenn, s ezek közül soknál
nemcsak a keletkezés évét, hanem még évtizedét is csupán találgatni lehet. Ha
viszonylagos pontossággal behatárolható egy szöveg keletkezési ideje, akkor az a sorozat
megfelelő kötetének konkrét időrendjébe kerül beillesztésre, ha csak a keletkezés
évtizede körvonalazható, akkor az adott időszakot felölelő kötet végén, ha évtizedes
határokon is átnyúló, bizonytalan a feltételezett keletkezési idő, akkor egységesen az
utolsó kötet részeként fog megjelenni.
Babits Mihály
Textológiai elvek
A Babits-versek kritikai kiadásának textológiai elveit és gyakorlatát, mely sokban követi
az Ady Endre
Összes versei sorozatban megfogalmazottakat,50
n
Láng József sorozatszerkesztő alakította ki, aki 2016 februárjában bekövetkezett fájdalmasan hirtelen
haláláig három évtizeden keresztül vezette a versek kiadásának munkáját. Ez azt
jelenti, hogy a kötetek felépítése, szövegkritikai koncepciója és gyakorlata az
úgynevezett hagyományos kritikai kiadás elveit követi, vagyis a textológiailag
és filológiailag legjobbnak tartott szöveget alapszöveggé választva – ha
szükséges, bizonyos emendációkkal – főszöveggé alakítja, s ehhez képest mutatja
be a különböző szövegállapotok eltéréseit. Szemléleti különbség viszont az, hogy
a főszöveg kialakításakor nem cél a mai helyesírási szabályok alkalmazása, mint
az Ady-versek gondozása esetében,51Jegyzet
Ady 1969
.
n
hanem alapelv az egyedi sajátosságok
megőrzése. A tördelés formájában az Ady kritikai kiadáshoz képest annyi változás
történt, hogy a szövegkritikai rész nem a kötet végén, összefüggő jegyzetek
formájában olvasható, hanem minden esetben közvetlenül követi a versek
szövegét.
Jegyzet
Ady
1969, 181.
A közölt versek szövegének, a főszövegnek a kialakításában alapszövegként az utolsó
kézirat, az ultima manus akkor szolgál, ha a szöveg nem jelent meg
nyomtatásban, vagy ha a sajtóközlemény nem volt hitelesnek, a költő által ellenőrzöttnek
tekinthető. Ha egy-egy költői alkotásnak több kézirata is fennmaradt, akkor általában a
legkésőbb keletkezett tekinthető alapszövegnek, ha csak valamilyen komoly érv nem szól
egy korábbi kiválasztása mellett. Ezekben az esetekben a szöveg-összehasonlítás
eredményei alapján, ha szükséges, bizonyos mértékű emendációra is sor kerülhet.
Babits
esetében gyakori, hogy szövegei
évtizedeken keresztül újra és újra megjelennek anélkül, hogy ennek bármilyen kéziratos
nyoma fennmaradt volna, ilyenkor a költő életében utolsóként megjelent kiadás szövege,
az ultima editio szolgál alapszövegként. Az elv nem alkalmazható
mechanikusan, hiszen különbséget kell tenni azok között a megjelenések között, amelyek
feltehetőleg idegen szerkesztői elvek szerint javítva, néha csak „ollózással”
összeillesztve, feltehetőleg a költő jóváhagyása nélkül láttak újra napvilágot, illetve
azok között, amelyek a költő gondozásában jelentek meg.
Babits Mihály
A főszöveg kialakításában fontos körülmény, hogy az egyes versek szövege hányszor jelent
meg
Babits
életében, s melyek azok a közlések, ahol a szerző maga is korrigálhatott,
illetve melyek azok, ahol egy szerkesztői kéz végezte el a nyomtatás előtti
végső simításokat. Mint már szó volt róla, Babits Mihály
Babits
első két
verskötetének szövege legalább ötször, a Recitativ
négyszer jelent meg a szerző gondozásában.52 Babits Mihály
n
Jegyzet Lásd erről
fentebb A megjelenések c. részt.
Főleg a pálya első felére jellemző, hogy nehéz eligazodni a lehetséges sajtóhibák, a
szerkesztői beavatkozások és a valódi költői javítások között, mivel kevés szedőpéldány
és korrektúra maradt fenn.
Az elmúlt évtizedekben a kritikai kiadások módszerére és szemléletére több szempontból is
ihletően hatott a komoly eredményeket felmutató úgynevezett genetikus kritika, épp ezért
a szöveg alakulásának folyamatát az egyes kötetek szerkesztői a lehetőségek szerint a
legteljesebben szándékoznak bemutatni. Mivel
Babits
versírói gyakorlata, kéziratainak jellege sokat változik az
évtizedek folyamán, például a tízes évek közepétől kezdve összehasonlíthatatlanul több a
javított, átírt, újraírt, töredékes kézirat, mint korábban, ezért a későbbi, papír alapú
kötetek textológiai megoldásainak alkalmazkodniuk kell majd az adott periódus
sajátosságaihoz.
Babits Mihály
Korszakonként változik az is, hogy
Babits
mikor mennyire volt aprólékos, nagyvonalú vagy akár hanyag a
kéziratok központozásakor, a gépiratok ékezeteinek kirakásakor vagy a korrektúrák
javításakor, mint erről volt már szó. A megjelenések című
részben, ezért szinte minden egyes kötet sajtó alá rendezőjének külön kell döntenie és
érvelnie az emendáció során a javítások és a változatlanul hagyások arányáról. Az egyes
korszakok textológiai sajátosságairól, azok értelmezéséről és a belőlük következő
emendálási eljárásokról a kötetek szerkesztői tehát külön adnak majd számot.
Babits Mihály
A szövegváltozatok komplex bemutatására, a kronológiai kérdések rugalmas megoldására a
kritikai kiadás online változata nyújthat majd olyan új lehetőséget, amelyre az
elképzelések szerint a megjelenést követően sor kerül a Digiphil53
n
projekt keretén belül.
A Digiphil olyan magas szinten kidolgozott online szolgáltatás, amely keretet ad
tudományos szövegek, papír alapú kritikai kiadások jelölőnyelvi átírására.
Vagyis a Babits-versek kritikai kiadása során már elvégzett betű szintű
összeolvasások eredményeinek és azok értelmezéseinek alapján az online térben
létrejöhet a különböző szövegrétegek időbeli egymásra rakódásának digitális
dokumentálása, az alkotásfolyamatok rekonstruálásának komplex bemutatása, ahogy
e vállalkozás rendszerén belül például Kosztolányi Dezső
Édes Anna, Aranysárkány és Esti Kornél című
műveinek esetében54Jegyzet A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia BTK
Irodalomtudományi Intézet közös szolgáltatása. Lásd erről részletesen
Palkó 2016
.
n
ez már meg is valósult.
Jegyzet http://digiphil hu/context:edesanna;
http://digiphil hu/context:aranysarkany; http://digiphil hu/context:
estikornel (Utolsó letöltés: 2017. október
16.)
A gyűjteményes kötetek
Babits
verseinek kritikai kiadása a
szövegkritikai munka részeként a kéziratokon kívül csak a Babits Mihály
Babits
életében megjelent publikációk, kötetek
szövegeit veszi számba és hasonlítja össze. A gyűjteményes kötetek áttekintésekor mégis
fontos kitérni a költő halála utáni kiadások szöveggondozási jellegzetességeire és
gyűjtőkörére is. Ennek az összesítésnek folyamán két olyan kiadványt is számba kell
venni, amelyek bár nem törekedtek a gyűjteményes kötetek összefoglaló teljességére,
mégis forrásértékűek, mert szerkesztőik a hátrahagyott versekből és a kéziratos
hagyatékból válogatták anyagukat, s ennek következében szövegük a további gyűjteményes
kötetek bővülésének alapja lett: az egyiket Illyés Gyula
Babits Mihály hátrahagyott versei (1941) címen, a másikat Melczer Tibor
Aki a kékes égbe néz. Kötetekből kimaradt versek és töredékek
(1985) címen rendezte sajtó alá
Babits Mihály
Versek 1902–1927
Budapest, [1928],
Athenaeum. 414 [10] lap
Babits
1928-ban jelenteti meg első gyűjteményes
kötetét Versek címmel. Anyagát pályájának delelőjén,
negyvenöt évesen szerkeszti össze, összeállítása az addig kiadott verskötetek
költeményeit tartalmazza, valamint az akkor külön könyvként még meg nem jelent. Az istenek halnak, az ember él verseinek egy részét.
Lényegében e kötetben alakítja ki azt a szerkezetet, amely az 1937-es kötetben, az Athenaeum-féle életműsorozatban is
megjelenik majd. Teszi ezt oly módon, hogy időrendbe sorolva közli korábbi köteteinek
szövegét, egy-két kivételtől eltekintve megőrzi azok eredeti szerkezetét. A
kötethatárokat a szövegben egy-egy önálló fejezetcímoldal jelzi, melyen középre szedve,
verzális betűkkel szedve szerepel az adott kötet címe és alatta két évszám, amelyek csak
összefoglalóan utalnak a versek keletkezésének, illetve megjelenésének időhatáraira,
mint erről részletesebben az Összes versek kapcsán lesz majd
szó. A címeket tartalmazó oldal után új, páratlan oldalon kezdődnek a versszövegek, ahol
a címek szintén verzállal szedve szerepelnek. Textológiai szempontból fontos, hogy a
tartalomjegyzékben csak a kötetcímek maradnak verzál szedésben, így innen lehet
tájékozódni a költő szándékáról, hogy mit szánt a verscímekben kis- vagy nagybetűnek
(például O Lyric Love; Beloved, o
Beloved; Hegyi Szeretők Idillje). Egyedül a Recitativ kötetben szerepelnek önálló címmel ellátott
ciklusok. A cikluscímek a szövegben szintén verzállal vannak szedve, nagyobb
betűmérettel, a tartalomjegyzékben azonban már nem verzál, hanem kurrens kurzív a
szedésük.
Babits Mihály
A Versekben
Babits
a Recitativ kötet szerkezetét illetően hajt végre változtatásokat. A
kötetet kronológiai szempontból felosztja, és az eredetinek csak az első öt
ciklusát sorolja be a Recitativ cím alá. Itt is a
kötetcím után zárójelben korszakot jelölő, kötőjellel öszszekötött évszámokat
tesz (1911–1913), bár e részben is több olyan
vers szerepel, melyek korábban vagy későbben születtek a jelzettnél.
Babits Mihály
Babits
úgy bontja meg az 1916-ban publikált
verskötet szerkezetét, hogy az utolsó két ciklust már leválasztja az eredetiről,
és kötetszerű műként, vagyis fejezetcímoldallal ellátva és verzál címmel szedve
szerepelteti a szövegben, s ennek megfelelően formailag fejezetszerűen a
tartalomjegyzékben: Oikeia kai kairia; Isten kezében (1914–1916). Ezt kiegészítve egy lényeges időrendi átcsoportosítást
is végez korábbi kötetbeosztásaihoz képest: a Hadjárat a
semmibe című poémát a Sziget és tenger
(1925) kötet végéről, ahol a művet először
publikálta verskötetbe illesztve, az első megjelenés évéhez
(Nyugat
1913. október 16., [536]–542.) igazodva, a Recitativ (1911–1913) versei mögé, az Oikeia kai kairia elé
helyezi át (
Versek, 219–229.),
méghozzá úgy, hogy ezt is önálló fejezetcímoldallal és évszámmal (1913) látja el, valamint a címet a tartalomjegyzékben
szintén verzállal közli, mintha ugyanolyan önálló egység lenne, mint
verskötetei. A Herceg, hátha megjön a tél is! kötet
végén a Laodameiát viszont a helyén hagyja
(
Versek, 107–138.), de
tipológiailag ezt is ugyanúgy fejezetszerűen kiemeli, és évszámmal látja el
(1911), mint a Hadjárat a
semmibe című verset. Lényegi eltérés a majdani Összes versekhez képest, hogy Babits Mihály
Babits
a Laodameia után, ahhoz hasonló könyvészeti megoldással,
fejezetcímoldallal elválasztva, évszámmal ellátva közli A
vihar (1911) című művét (
Versek, 139–163.), mely addig egyik
kötetében sem szerepelt, csak a Nyugatban (1911. október 1., 507–523.) jelent meg. A közölt
szöveg eredetileg egy négy részből álló verses dráma harmadik része. A teljes
mesedrámát a kéziratok alapján posztumusz Török Sophie
publikálta A második ének címmel (1942).
Babits Mihály
A kötet a következő fejezetszerűen elkülönülő, tipológiailag egységesen kezelt részekből
áll:
LEVELEK IRISZ KOSZORÚJÁBÓL (1902–1908)
HERCEG, HÁTHA MEGJÖN A TÉL IS! (1909–1911)
LAODAMEIA (1911)
A VIHAR (1911)
RECITATIV (1911–1913)
HADJÁRAT A SEMMIBE (1913)
OIKEIA KAI KAIRIA
ISTEN KEZÉBEN (1914–1916)
NYUGTALANSÁG VÖLGYE (1917–1920)
SZIGET ÉS TENGER (1921–1924)
AZ ISTENEK HALNAK, AZ EMBER ÉL (1925–1927)
Az utolsó fejezetként feltüntetett Az istenek halnak, az ember
él rész versei 1929
decemberében, szintén az Athenaeumnál, hasonló
szedéssel, önálló kötetként fognak majd megjelenni, úgy, hogy
Babits
kiegészíti az összeállítást egy befejező,
Újabb versekből című részszel, mely a Versek
1928 végi lezárása után publikált
költeményeket tartalmazza: Gondok kereplője; Ritmus a Könyvről; Levél; Fáradtság; Áfrika, Áfrika; De te mégis szereted ezt a kort?…; Ablaktalan
ház; Elgurult napok; Isten
gyertyája. Ezek közül a Ritmus a Könyvről és az
Ablaktalan ház kivételével Babits Mihály
Babits
mindegyik versét a következő kötet, a Versenyt az esztendőkkel! (1933) szerkezetébe illesztve, annak első ciklusában újraközli,
melynek nyitóverséül az
1930. augusztus
1-én, a Nyugatban publikált, Mint a kutya silány házában című verset teszi. Az Összes versekben is e szerint a besorolás szerint fog eljárni,
vagyis megőrzi Az istenek halnak, az ember él kötetnek a Versekben korábban kialakított szerkezetét, s az Újabb versekből című rész szövegeit a Versenyt az esztendőkkel! kötet részének fogja tekinteni.
Babits Mihály
Babits Mihály összes versei 1902–1937
[Budapest, 1937],
Athenaeum. 491 [1]lap
(Babits Mihály összegyűjtött munkái)
A második,
Babits
által összeállított
gyűjteményes kötet az Athenaeum életműsorozatában jelenik meg
1937-ben. Minden későbbi, a költő
halála után kiadott gyűjteményes kötet ezen a Babits Mihály összes
versei című kiadáson alapszik. Ez a kiadás tekinthető Babits Mihály
Babits
utolsó költői akaratának, az ultima
editiónak, ez viseli magán a végsőnek szánt simításait. A kötet sokban
támaszkodik az 1927-ben megjelent Versek című gyűjteményre, kiegészítve azt az időközben
megjelent Versenyt az esztendőkkel! című kötet anyagával,
valamint az Újabb versek (1934–1937) című résszel. Babits Mihály
Babits
az életműsorozat számára újra és nagy alapossággal átnézte és
javította szövegeit.
Babits Mihály
A Versek kötet összeállításához képest A vihar teljes szövege és öt költemény kimaradt: kettő a Sziget és tenger kötetből (Jókai, Temetői tavasz), három pedig
Az istenek halnak, az ember él címűből (Írógép előtt, Vértanúság
vágya, Tavaszi harsona).
Illyés Gyula, mint közvetlen munkatárs, e szelektálás
okáról így ír a Hátrahagyott versek előszavában:
„van okunk hinni, hogy egy-két verset – így a Vihar
című verses mesejátékot – a gyűjteményből nyomdai szempontból volt kénytelen
kihagyni”.55
n
Jegyzet
Illyés Gyula: Előszó, in.
Babits 1941b,
4.
Az Összes versek is időrendbe sorolva közli a korábbi kötetek
szövegét, megőrizve azok eredeti szerkezetét. Itt is egy-egy önálló fejezetcímoldal
jelzi az egyes verskötetek kezdetét oly módon, hogy minden cím után zárójelben
Babits
feltünteti azt az
időszakaszt, amelyben az ott lévő versek keletkeztek. A tartalomjegyzék is hasonló módon
szerkesztett, mint a Versek esetében. Megállapítható, hogy
Babits Mihály
Babits
egyrészt megerősíti a Versekben végrehajtott időrendi átcsoportosítást, tehát azt,
hogy a Hadjárat a semmibe című verset áthelyezte a Sziget és tenger kötet végéről a Recitativ verseinek közepére, másrészt egy komoly szerkezeti változtatást is
végrehajt. Ugyanis a kötetcímekkel egyenrangú részként új fejezetcímet hoz létre: Béke és háború közt (1913–1916). Ide osztja be a Recitativ verseinek
két utolsó ciklusával együtt (Oikeia kai kairia, Isten kezében) a Hadjárat a semmibe
című verset is. Az eredmény az, hogy a hajdani ciklusok a Hadjárat
a semmibe című verssel együtt annyira önállósulnak, mintha önálló kötet részei
lennének, s így a „béke és háború” tematikája külön szerkezeti hangsúlyt kap az Összes versek kötetben. A Versek
kötethez képest Babits egy komoly tipológiai újítást is végrehajt: kurzív szedéssel
emeli ki fontosnak tartott verseit mind a szövegben, mind a tartalomjegyzékben: Húnyt szemmel; A lírikus epilógja;
Klasszikus álmok; Örökkék ég a
felhők mögött; Hegedűk hervatag szava; Mint a kutya silány házában; Mint különös
hírmondó…; Olyan az életünk…; Az Isten és ördög… A
kötet a következő fejezetszerű, tipológiailag egységesen szedett részekből áll:
Babits Mihály
LEVELEK IRISZ KOSZORÚJÁBÓL (1902–1908)
HERCEG, HÁTHA MEGJÖN A TÉL IS! (1909–1911)
LAODAMEIA (1911)
RECITATIV (1911–1913)
BÉKE ÉS HÁBORÚ KÖZT (1913–1916)
NYUGTALANSÁG VÖLGYE (1917–1920)
SZIGET ÉS TENGER (1921–1924)
AZ ISTENEK HALNAK, AZ EMBER ÉL (1925–1927)
VERSENYT AZ ESZTENDŐKKEL! (1928–1933)
ÚJABB VERSEK (1934–1937)
A kötetcímek után zárójelben megadott időszakaszok látszólag következetesek kronológiai
szempontból, tartalmuk mégis vegyes, mert az évszámok vagy a versek keletkezési idejére,
vagy a megjelenés évére, vagy szerkesztési periódusokra utalnak. Így például a Herceg, hátha megjön a tél is! kötetben, a címmel együtt
megadott 1909–1911 időszakasznál jóval
korábban született alkotások is olvashatók (például Névjegyemre, 1906; Paysages intimes. 7. Találka előtt, 1906; Paysages intimes 3. Őszi
csengő, 1906; Esti dal, 1906–1907; Festett cél, puszta semmi, 1906–1907; Az őszi
tücsökhöz, 1906–1907), így az
1909-es kezdő évszám csak szimbolikusan
utal a Levelek Irisz koszorújából megjelenése utáni
korszakra. Hasonlóan jelzésszerű a Recitativ
1911–1913 évszáma is, hiszen itt is
több vers 1911 előtti keletkezésű, a
legkorábbi a Nincsen kisértet című, melynek időpontjára a cím
alatti zárójeles (1904) évszám utal, de
vannak az 1913-as záródátumnál később
született versek is, mint például az 1914-es
Fájó, fázó ének és a Haza a
telepre. A Béke és háború közt
1913–1916-ra datált versei közt például
a Régi vers
1906-os, a Palinódia
1908-as, az Ady
Endrének
1911-es szintén zárójeles, cím alatti
dátummal szerepel, vagyis
Babits
maga
is jelzi, hogy a fejezetszerűen kiemelt címekhez tartozó évszámok nem a keletkezés
pontos időpontját jelzik. A Laodameia például 1910 tavaszán íródott, 1910. szeptember 1-én jelent meg először
a Nyugatban, az 1911-es évszám minden bizonnyal a Herceg, hátha megjön
a tél is! című kötetben való megjelenés időpontjára utal. Az Újabb versek (1934–1937) rész a verskötetben addig nem publikált műveket tartalmazza:
A meglódult naptár (1. Az irigy
körhinta, 2. A kitámasztott esernyő, 3. A reszketők felekezete, 4. Pomóna
tánca, 5. Az érzéketlen szolgáló); A szökevény szerelem; Délszaki
emlék; A gonosz hortenziák; Gyümölcsbe harapva…; Karácsonyi lábadozás; Emlékezés gyermeteg telekre; Restség
dicséreti; Ildikó; Rimek; Esős nyár; Búcsú a
nyárilaktól; Ádventi köd; Csillag után; Az elbocsátott vad; Intelem vezeklésre; Ősz és tavasz
között; Balázsolás.
Babits Mihály
Babits Mihály hátrahagyott versei
Sajtó alá rendezte és bevezette Illyés Gyula.
Budapest, 1941, Nyugat. 54 lap
Babits
halálának évében az első,
publikálatlan, illetve kötetbe fel nem vett verseket tartalmazó összeállítást
Illyés Gyula rendezi sajtó alá, aki nagyrészt
a hagyaték kézirataiból válogatva alakítja ki a kötetet, és két nagy részre osztja a
verseket.
Babits Mihály
Az első részbe az úgynevezett hátrahagyott verseket sorolja, értve ezen azokat, amelyeket
Babits
az Összes versek lezárása után
„írt és tett közzé. Felvettük ezek sorába az Indulás az
öregkorba című vers első fogalmazását is, mert ez is megjelent
nyomtatásban, Sarkutazás címmel.”56Babits Mihály
n
Jegyzet Uo.
Illyés
nem
tesz említést a Jónás könyvéről, mely szintén az
Összes versek lezárása után, időközben szintén
megjelent a Nyugatban. Minden bizonnyal azért, mert a mű 1939 karácsonyán önálló kötetben is
megjelent a Nyugat kiadónál, a Jónás
imájának szövegével együtt.57Illyés Gyula
n
Jegyzet
Babits
1939c
.
Illyés
, mint
szerkesztő, a Hátrahagyott versek nyomdai
kivitelezését, formátumát, borítóját, szedését nyilvánvalóan úgy alakítja,
mintha az a Jónás könyve kötetének a folytatása
lenne, mely szintén a Nyugat kiadásában jelent meg.
Illyés Gyula
A második részben az „eddig még ki nem adott kéziratos műveket” közli, ezt a részt az abc
betűivel jelölve három csoportra osztja. „Első részüket az A) alatt közreadottakat kisebb-nagyobb papírlapra írva egy
irattartóban találtuk, melyre maga a költő írta rá: kiadatlan verstöredékek.
Valószínű, hogy ebbe nem került 1934 előttről való
kézirat. A következő, B) csoportot abban a kockásfedelű,
iskolai füzetben leltük, amelybe a költő a Jónás
könyvét írta, amelynek fedelén 1937-es
évszám olvasható.58
n
Végül az utolsó, C) csoportot a költő Összegyűjtött
verseinek üres lapokat tartalmazó próbakötetében fedeztük fel,
amelybe az Ödipusz Kolonosban fordítását
írta.”59Jegyzet Lásd erről részletesen
Melczer 1984
.
n
Jegyzet Ennek a fontos kézirategyüttesnek nyoma veszett,
a belőle kiválogatott versek szövegét csak
Illyés
közlésében
ismerjük.Illyés Gyula
Illyés
azt is
pontosan tisztázza, hogy mit nem tart közlésre érdemes töredéknek: „A töredékek
közül csak azokat vettük fel, amelyek megállapíthatóan versnek indultak, a
játékos ötleteket, rímes sorokat vagy ütembe fogott, apró, leginkább tréfás
megfigyeléseket, aminőket a költő seregestől vetett papírra, de szórt el csak
úgy beszéd közben is, nem keverhettük volna a műalkotások közé, ellentétben állt
volna ez a költő felfogásával.”60Illyés Gyula
n
Jegyzet
Illyés Gyula: Előszó, in.
Babits 1941b, 4–5.
ELSŐ RÉSZ (1937–1941)
Sarkutazás; Karácsonyi ének; Eucharistia; Áldás a magyarra; Zsendül már a tavasz; Ezerkilencszáznegyven; Talán a vízözön; Indulás az öregkorba; Erdély; Egy verses levélre.
MÁSODIK RÉSZ (1934–1941)
A – Furcsa elmenni Délre; Hányan sírják
panaszolva;61
n
Piros virágfejek lámpái lengnek; Rossz
utakon döcög már velem; A madár csapkod
szárnyaival; Minden rossz, ha vége rossz; Előbb az orgona nyílott, azután az akác; Emlékjelül eszméid győzedelmét; Azért az élet megy
tovább, noha; Mi van veled ember? Nincs már
teveled; Tizenhárom párvers; Özönvizet, kőessőt, üstököst.
Jegyzet
[És mintha szégyelt
trágár…] kezdetű vers a kötet tartalomjegyzékében nem szerepel, a Hányan sírják, panaszolva kezdetű vers szövegét követve
közlik a következő megjegyzéssel: „(ugyanazon a papírlapon, mint az előző
vers:)”.
B – A gleccserek kékesfehéren; …ahogy
magáról az esőt lerázza;62
n
Lehet-e élni evvel a szeszélyes; Az
alkony fagyos ollajával; Nem lovon, nem is úri
bricskán; Az összes költeményekre; Oly messze vagyok, hogy már a szavam; Beteg vagyok, éves beteg; Lelkem kiszikkadt
mezején; Hadakozom a világgal s idővel; Messze van innen az Óceán; Vérmező
hollói; Voltál étkem és borom; Miért hazudsz, te fáradt öreg arc?
Jegyzet
A meglódult
naptár 2. tagversének, A kitámasztott
esernyőnek négy kihagyott sora.
C – Diákkoromban, örökké magamban; Hajnali szürkület; Oh be szeretnék verset írni, mint
egy; Öreg és puritán a versem; Vasárnapi csendes eső; Világon való
bujdosásaimnak.63
n
Jegyzet A Világon való
bujdosásaimnak kezdetű befejezetlen mű szövege alá került a kötetben az
[Egy patkány, mint egy hirtelen…] kezdetű töredék, a
kötet tartalomjegyzéke nem veszi föl külön, fölötte e megjegyzéssel: „(Másik
oldalon:)”.
Babits Mihály összes versei
[Budapest,] 1942,
Athenaeum. [2] 378 lap
A költő halála után egy évvel, 1942-ben jelenik meg az első posztumusz gyűjteményes
kiadás, mely lényegében az Összes versek szövegét közli újra a kötet végén bizonyos
kiegé- szítésekkel A kötet nem nevez meg szerkesztőt, a verseket egy aláírás nélküli
rövid szerkesztői kommentár követi, mely az utolsó három rész válogatási szempontjait
indokolja: „E kötet felöleli Babits Mihály összes verseskönyveit, melyek életében
megjelentek, valamint Újabb versek címen külön kötetben meg nem jelent versei közül
azokat, amelyeket a költő az 1937-es összkiadásba felvett, továbbá azokat, amelyeket
1937-től haláláig folyó- iratokban és lapokban közzéadott”64 Tehát az Újabb versek
összeállítása bővült az Összes versek szövegéhez képest, oly módon, hogy a sorrendet
megtartva az 1937-es válogatás mögé fűzi a Hátrahagyott versek Első részében szereplő,
már megjelent verseket, kivéve egyet, a Sarkutazás címűt Ezt követi a Jónás könyve
fejezetcím alatt a Jónás könyve szövege, a Jónás imájával együtt.
Az utolsó rész a Hátrahagyott versek címet viseli, s bár a cím azonos az Illyés által
szerkesztett kötet címével, összeállítása mégsem követi a Hátrahagyott versek című kötet
koncepcióját: „Hátrahagyott versei közül csak azokat közöljük, amelyek befejezettek,
vagy kevés híján befejezettnek tekinthetők Nem vettük fel a kötetbe a költő által
kihagyott verseket,65 továbbá Hátrahagyott versek címen a költő halála után megjelent
kötetekből azokat, amelyek csupán töredékek”66 A szerkesztő e részben lényegében az
Illyés-féle öszszeállítás A–C részeinek versei közül válogatja ki a befejezettebbnek
ítélt műveket: Furcsa elmenni Délre; Hányan sírják panaszolva; Piros virágfejek lámpái
lengnek; Tizenhárom párvers; Özönvizet, kőessőt, üstököst; Lelkem kiszáradt mezején;
Hadakozom a világgal s idővel; Miért hazudsz, te fáradt öreg arc?; Hajnali szürkület;
Vasárnapi csendes eső; Világon való bujdosásaimnak.
Az 1942-ben megjelent könyv az 1937-es kiadáshoz képest cenzúrázott szöveget kö- zöl A
kiadói jegyzetben röviden és személytelenül megfogalmazva ez olvasható: „A Fiatal katona
és Ne ily halált, ne ily harcot című verseket, valamint az Ezerkilencszáznegyven és a
Talán a vízözön… című versek néhány sorát nem vehettük fel a kötetbe” Érdekes módon nem
estek a cenzúra áldozatául olyan híres, pacifsta költemények, mint a Húsvét előtt vagy a
Fortissimo Viszont az Ezerkilencszáznegyven című vers 3 versszakát, a Talán a víz- özön…
című vers 4 versszakát, valamint a 6 versszak utolsó két sorát kihúzták, helyüket
szaggatott vonallal jelölték.
Babits Mihály összes művei
Összes versek. Írás és olvasás
Sajtó alá rendezte, utószó Török Sophie. A hátrahagyott versek előszavát írta Illyés Gyula.
[Budapest, 1945], Franklin. 1152 lap
(Babits Mihály összes művei)
1945-ben a költő özvegye rendezte sajtó alá a többkötetesre
tervezett Babits Mihály öszszes művei első
darabját, mely a verseken és A második ének című
mesedrámán kívül az Írás és olvasás című kötet
tanulmányait is tartalmazta. Ez a kiadás a versek tekintetében jóval bővebb,
mint az 1942-es volt. A kötet első része az 1937-es
Összes versek kiadására támaszkodik, ahogy
Török Sophie írja utószavában, pontosan követi annak
„sorrendjét és tartalmát”.67
n
Ezt a részt
zárja az Összes versek megjelenése után önállóan is
megjelent Jónás könyve a Jónás
imájával együtt. Később ezt a szerkezetet fogja követni minden
következő gyűjteményes kötet is.
Jegyzet
Török Sophie: Utószó és jegyzetek, in.
Babits 1945, 1126.
A kötet második részének címe: A költő utolsó gyűjteményébe fel nem
vett versek 1903–1941. E rész további három részre oszlik. Az 1. rész az Utolsó versek 1934–1941, a 2. rész a „Kihagyott versek” 1903–1938, a 3. rész az Egyéb,
gyűjteménybe fel nem vett versek 1903–1932.
Az Utolsó versek című 1. rész lényegében az 1941-es
Hátrahagyott versek anyagából építkező válogatás, mely
további két csoportra oszlik. Az első csoport címe: Lapokban
megjelent versek 1937–1941. A tartalom megegyezik a Hátrahagyott versek első részének tartalmával, csak a megjelenés
kronológiáját követő besorolásban történik egy változás. Ugyanis az 1940-ben a Budapesti Szemlében,
március 1-én publikált Indulás az öregkorba című vers születését Török Sophie – minden bizonnyal személyes emlékek alapján –,
hasonlóan a Sarkutazás című vershez, 1937 májusára, a
Babits
daganatos betegségének diagnosztizálását követő hónapra teszi.
Mivel az Babits Mihály
Illyés
által kialakított, a
megjelenést alapul vevő sorrendhez képest ő a keletkezést részesíti előnyben, ezért a
Hátrahagyott versekben nyolcadikként közölt Indulás az öregkorba című verset előrehelyezi, és a Sarkutazás után másodikként közli. Az 1. rész második
csoportjának a címe Utolsó kéziratok 1934–1940. Török Sophie úgy dönt, hogy az Illyés Gyula
Illyés
által az A, B, C betűkkel jelölt
három rész verseiből a töredékeket kihagyja, és csak a befejezettnek értelmezhető
költeményeket válogatja ki és közli egymás után: Furcsa elmenni
Délre; Hányan sírják panaszolva; Piros virágfejek lámpái lengnek; Rossz
utakon döcög már velem; Mi van veled ember?; Tizenhárom párvers; Hajnali
szürkület; Világon való bujdosásaimnak.
Illyés Gyula
A 2 rész címe bővebb a kötetben, mint a tartalomjegyzékben: „Kihagyott versek” Babits Mihály összeállításában 1903–1938.
Török Sophie magyarázata szerint itt a válogatás és a
sorrend a költő akaratán alapul: „»Kihagyott
Versek«
Babits Mihálynak nagyrészt fiatalkori versei, amik annak
idején különböző, főleg vidéki lapokban jelentek meg, de kötetbe nem vette fel
őket, mert nem volt megelégedve velük. De hogy kötetben való kiadásukról nem
mondott le végleg, bizonyítja, hogy 1937-ben, az
életveszélyes műtét előtt összeszedte őket, s egy karton iratrendezőbe rakta be,
amire ezt a címet írta: Kihagyott versek.
Valamennyi verset, amit ebben az iratrendezőben találtam, az ő általa megadott
ciklusban közlöm.”68
n
Török Sophie állítását igazolja, hogy a hagyatékban ma is
van egy olyan pallium, amely Jegyzet Uo.
Babits
címadásának nyomát viseli: Kihagyott versei (Fond III/1698: 102
fólió), de az nem ellenőrizhető, hogy ennek tartalmát és sorrendjét
valóban még Babits Mihály
Babits
alakította-e ki. Csak az állapítható meg, hogy a versek
kéziratának sorrendje, bár sokban azonos a Török Sophie
által kialakítottéval, de sokban különbözik is attól. Az alábbiakban úgy
közöljük a „Kihagyott versek” című rész
címjegyzékét, hogy a verscímek után feltüntetjük a Kihagyott versei elnevezésű Fond III/1698-nak azokat a fóliószámait
is, melyek a palliumbeli sorrendre utalnak.
Babits Mihály
„Kihagyott versek” Babits Mihály összeállításában
1903–1938
A zengő szobor dala; Sok súlyos
álom (1698/1.); Napszálltakor; Egy régi szerelmes
Velencében; A csüggedt kapitány
(1698/2.); Magam sem tudom
titkomat;69
n
Az elveszett kincs (1698/38.); Ékszerláda (1698/3.); Nervus urbis (1698/4.); Divina machina (1698/5.); Reggeli szél (1698/6.); Egy kuruc a XX. században; Esti
imádság; Örökségem; Néma költő mentsége (1698/7.); Arany; Karácsony elé,
Inkának (1698/8.); Erdő, fák,
ágak (1698/9.); A legfőbb
szemérem (1698/10.); Az ezüst
rózsa alatt (1698/11.); Úgy mentem
a harcba (1698/12.); Utálom a
szememet (1698/13.); Tudom, hogy
csúszom (1698/14.); A visszafelé
szálló madarak (1698/15.); Művész imája
(1698/16.); A szépszemű öreg tovább
mesél; Szimfónia az írógép előtt70Jegyzet A Magam se tudom
a titkomat cím az Angyalos könyv
harmadik füzetében lévő vers autográf címe, melyet Török Sophie pontatlanul idéz.
A Független
Magyarországban (1909. április
11., 33.) Mi az? Mi az?
címmel jelent meg.
n
(1698/17.); Vonaton,
Tátra felé (1698/18.); Őrült vasak
és halk acélok (1698/19.); Reggel
van, fényes reggel (1698/20.); Milyen ideges napok! (1698/21.); Hajadnak nyírott
lombját; Olyan-olyan gazdag voltam
(1698/22.); A festő halála
(1698/23.); Istenek özvegye
(1698/24.); A titkos szél
(1698/25.); Poshadó kisváros a
zöldben (1698/26.); Ablaktalan
ház (1698/27.); Ritmus a
könyvről (1698/28.); Ének az élet
javairól (1698/29.); Fiatal
leány; Az előkelő tél
(1698/31.); Király-mese
(1698/32.); Abból a kikötőből
(1698/33.); Nem merek közétek
jönni (1698/34.); Egynapos hó
(1698/35.); Varjak, verebek
(1698/36.); Ember a mezőn (1698/37.);
Ha nem vagy ellenállás; Margitszigeti rimek (1698/39.)
Jegyzet A Szimfónia az írógép előtt c.
vers
Az Estben (1926. augusztus
20.
) Írógép előtt címmel
jelent meg.
A fóliók számozása alapján megállapítható, hogy valóban sok a hasonlóság a palliumban
található versek sorrendje és a „Kihagyott versek”
időrenden alapuló összeállítása között, de azért szerepelnek e részben olyan
művek is, amelyeknek egyáltalán nem található meg a kézirata a
Babits-hagyatékban,71
n
vagy azokat nem a
Kihagyott versei elnevezésű palliumban
őrzik,72Jegyzet
Egy régi
szerelmes Velencében; Örökségem;
Fiatal leány.
n
illetve
vannak olyan itt közölt versek, amelyeknek csak az Angyalos
könyvben maradt fenn kézirata.73Jegyzet
Magam sem tudom
titkomat, OSZK Fond III/1728/11.,
Angyalos könyv 88. f. rektó; Arany, OSZK Fond III/687/1., OSZK
Fond III/1700/10.; A szépszemű öreg tovább
mesél, OSZK Fond III/2383/10., OSZK Fond
III/1603.; Hajadnak nyírott lombját,
OSZK Fond III/1651/28.; [Mint forró
csontok a máglyán], Ha nem vagy
ellenállás, OSZK Fond III/1964/23.
n
A
sorrendet illetően egyetlen olyan költemény van, melynek a helye jelentősen
megváltozott: Az elveszett kincs gépiratos
tisztázata a Fond III/1698. palliumban a viszonylag későn keletkezett versek
között, 38. sorszám alatt található, míg a kötetben a korai versek közé került.
Ennek oka az lehet, hogy a verset Török Sophie
1910 körülre datálta, ezért helyezhette a kronológiai
sorban előbbre. De minden bizonnyal tévedett, mert a vers nemcsak azért
datálható legalábbis 1912 utánra, mert a szöveg a
fogarasi évek után kezdődő nagyvárosi létre mint megszokott életformára utal,
amikor a „fiatalok” (talán az 1916-ban szerveződő
aktivisták?) csoportjába a vers beszélője korosztályilag már nem érzi magát
beletartozónak, ezt a helyzetet erősíti a „hajam ritkul, járásom lankad”
önmeghatározás is, mely akár a háború utáni időszakra is vonatkozhat, hanem a
felhasznált papírlapok alakjának, gépírásának csoportosítása alapján is,74Jegyzet
Napszálltakor 1. f. verzó; 26. f. rektó–verzó;
Induló
[A zengő szobor dala] 69. f. verzó; Egy kuruc a XX. században 140. f. rektó
n
ugyanis a vers gépiratos tisztázata
mindezen adatok szerint 1920 körül keletkezett, tehát
Jegyzet
Az elveszett kincs (Fond
III/1698/38.) és A másnapok kifutója (Fond
III/1728/4.; megjelent 1921. január
1-én a Nyugatban a Költészet
és valóság c. novella részeként. Olyan
volt, mint egy drága kisfú… kezdettel) c. versek gépiratai
ugyanannak a kétfóliós papírnak négy, hosszirányban, kutyanyelv alakúvá
tépett részein találhatók, a fóliók tépett szélei pontosan összeillenek az
első és a másodpéldányokon is. A cím is utólag ceruzával van rájegyezve és
hasonlóan kétszer aláhúzva.
Babits
vagy ekkor írja, vagy ekkor tisztázza le költeményét.
Babits Mihály
A Fond III/1698. pallium kéziratain az is látható, hogy Török Sophie sokat forgatta őket, több vers kéziratának a hátlapjára ráírta a
megjelenés helyét vagy a keletkezés általa feltételezett dátumát, sőt néha azt is, hogy
melyik verscsoportból hova helyezte át az adott kéziratot, így például a Sok súlyos álom kéziratának rektóján (Fond
III/1698/1.) ez olvasható: „Régi verstöredékek közt volt”. Ez a feljegyzés
már önmagában cáfolja azt a fejezetcímbe emelt állítást, hogy az özvegy változatlanul
hagyta volna a
Babits
által
eredetileg kialakított rendet. Végül azt is tudjuk, hogy Babits Mihály
Babits
halála után sokan foglalkoztak a
hagyatékkal, Gál István, Rába György, Lakatos István,
Belia György, ők is rendezték a kéziratokat,
és áttehettek darabokat egyik palliumból a másikba.
Babits Mihály
Mindez azért fontos, hogy tisztázhassuk, nem szabad a költői akarat változatlan
érvényesülését, úgymond halálon túli szerkesztői üzenetét látnunk a „Kihagyott versek” részének sorrendjében
Török Sophie maga is kiegészíti néhány megjegyzéssel a
„Kihagyott versek” sajtó alá rendezési
gyakorlatát: „Három verset, melyeket az 1927-ben
megjelent Versek gyűjteményes kiadásba még felvett, utóbb, az
Összegyűjtött Művek verskötetéből kihagyta őket, én a
teljesség kedvéért visszahelyeztem a sorozatba, ezek: A szépszemű öreg
tovább mesél (552), A festő halála (560) és a
Temetői tavasz (592). A nem merek közétek
jönni [sic] című verset (576) kéziratban küldte el
Pécsre, de mint alkalmi verset nem szándékozta
kiadni, a kézirat másodpéldányát el is tépte, én szedtem ki titokban a
szemétkosárból.”75
n
Török Sophie kommentárja itt is pontosításra szorul, hiszen
sem. A szépszemű öreg tovább mesél (talán
összekeveri a Jókai című verssel), sem A festő halála című vers nem jelent meg
Jegyzet
Török Sophie:
Utószó és jegyzetek, in.
Babits
1945, 1127.
Babits
egyik gyűjteményes kötetében sem, a Temetői tavaszt pedig az özvegy végül nem a „Kihagyott versek” részben publikálta, hanem a következőben.
Babits Mihály
A „Kihagyott versek” kapcsán Török Sophie egy másik szerkesztői megjegyzése is javításra szorul.
Állítása szerint e csoportban olyan költemények olvashatók, amelyek már
megjelentek valamilyen sajtóorgánum hasábjain, csak verskötetébe nem vette fel
őket a költő, mert, ahogy az özvegy emlékezik, Török Sophie
nem volt elégedett, s „javítgatni” szeretett volna rajtuk.76
n
Erre a válogatási szempontra többször
is ő maga cáfol rá azzal, hogy az addig publikálatlan versek szövege alá
megjegyzésként odaírja „Kiadatlan kézirat”: Sok súlyos álom; Az elveszett kincs; Divina
machina; Utálom a szememet; Tudom, hogy csúszom; Abból a
kikötőből; Nem merek közétek jönni;
illetve ő maga jelzi a posztumusz közlés tényét a Reggel
van, fényes reggel; Milyen ideges
napok!; Hajadnak nyírott lombját;
Olyan-olyan gazdag voltam versek esetében.
Jegyzet
I. m. 1126.
A 3 rész címe: Egyéb, gyűjteménybe fel nem vett versek
1903–1932. A következő verseket tartalmazza: Olvasás közben; Memento; Tájkép; A Spinoza-szobor
előtt; Újév; Tavaszi harsona; Nevessetek!; Hullik az ablak;77
n
Ma délelőtt, ma délelőtt; Régi magyar
költők; Temetői tavasz; Ünnep; Vértanuság vágya;
Jókai.
Jegyzet
Márciusi reggelen.
E rész összeállításának szempontját Török Sophie így adja meg
utószavában: „Külön magyarázatra szorul a Gyűjteménybe fel nem vett versek
ciklusa: (538) ezeket a
Babits
Emlékkönyv bibliográfájának
készítésével egyidejűleg különböző vidéki lapokból gyűjtötte össze az azóta
Oroszországban elpusztult Sárkány Oszkár. Ezeknek a
verseknek se kézirata, se lapkivágása nem volt meg Babits Mihály megmaradt iratai közt, s lehet, hogy azért nem vette fel
őket versgyűjteményébe, mert kritikája szerint rosszak voltak, de az is lehet,
hogy vidékről Babits Mihály
Pest
re kerülve elfeledkezett róluk, s ha szeme elé kerültek volna,
legalább egyik-másiknak mégis megkegyelmezett volna.”78Budapest
n
Ez a kommentár annyiban szorul kiegészítésre, hogy az
itt publikálásra kerülő versek döntő többségének Török Sophie állításával szemben megtalálható a kézirata, igaz, sokszor
nem különálló papírlapokon, hanem többnyire az Angyalos
könyv oldalain: Olvasás közben
(OSZK Fond III/2356 26. f. verzó – 27 rektó;
Memento (OSZK Fond III/2356 21. f. verzó);
Tájkép
[Egy teknő itt a völgy az ég alatt…] (OSZK
Fond III/2356 51. f. rektó); A Spinoza-szobor
előtt (OSZK Fond III/2356 28. f. rektó; OSZK Fond
III/1695/1.); Újév (OSZK Fond III/2356 36. f.
verzó – 37. f. verzó); Tavaszi harsona
(OSZK Fond III/2356 45. f. verzó – 46. f. rektó); Nevessetek! (OSZK Fond III/2356 48. f.
rektó); Hullik az ablak
[Márciusi reggelen] (OSZK Fond III/2356 48.
f. verzó);79Jegyzet
Török Sophie: Utószó és
jegyzetek, in,
Babits 1945,
1127.
n
Ma délelőtt, ma délelőtt (OSZK Fond III/2356
97. f. verzó); Régi magyar
költők;80Jegyzet Van egy kézirat, mely része annak a
versküldeménynek, melyet
Babits
előbb
Babits Mihály
Kosztolányi
nak, utóbb
Kosztolányi Dezső
Osvát
nak küldött, OSZK Fond 253/920 12. f. verzó. E
kéziratot Török Sophie nem ismerhette 1945-ben.Osvát Ernő
n
Temetői tavasz (OSZK Fond III/1695/2.;
OSZK Fond III/1683/14.); Ünnep;81Jegyzet
Magyar
szonettek [1.] Régi költők
[Régi magyar költők] [2.] Virágének. Egykor dr. Szállási Árpád
(Esztergom) tulajdonában. E kéziratot
Török Sophie nem ismerhette 1945-ben.
n
Vértanúság vágya (OSZK Fond
III/1695/3.); Jókai (OSZK Fond
III/1695/4.) Javításra szorul az a megállapítás is, hogy ezeknek a
verseknek mindegyike csak Sárkány Oszkár gyűjtése alapján
vált volna ismertté, hiszen a Temetői tavasz, a
Vértanúság vágya és a Jókai című versek megjelentek már egyszer a Versek gyűjteményes kötetben.
Jegyzet
MTAK Ms 10 506/28.
Komjáthy Aladárné tulajdonából került közgyűjteménybe
1966-ban, e kéziratot Török Sophie nem ismerhette 1945-ben.
Összegzésként levonható a következtetés, hogy Török Sophie állításai
nem kezelhetők filológiailag megbízható adatként, ugyanakkor természetesen
figyelmen kívül sem hagyhatók. Datálásaival is hasonló a helyzet, különösen a
házasságuk előtti időszakra vonatkozó adatait kell fenntartással kezelni. Ő maga
is mentegetődzik a kötet összeállításának bizonyos rendezetlensége és
következetlensége miatt, bár ezt nem figyelmetlenségre, pontatlanságra, hanem
érzelmi és erkölcsi okokra vezeti vissza: „Kívánsága az volt, hogy ezekhez az
Összes Művekhez semmise kerüljön, amit ő onnan kihagyott,
vagy kéziratban hagyott kiadatlanul. Szent kötelességemnek érzem, hogy akaratát,
mely bölcs volt és igényes, mindenben és hű pontossággal tiszteletben tartsam –,
de ugyanúgy szent kötelességem az is, hogy akaratával szembeszegüljek és ne
engedjek elveszni kincseiből egyetlen gyöngyöcskét sem. A követendő
szempontoknak a Babits-művek rendezésénél minduntalan felmerülő kettősségét se
logikai, se érzelmi rendszer rekeszeibe nem tudtam hiánytalanul elrendezni;
mentségemül még az elmúlt rettenetes esztendőt is fel kell említenem, melyben a
háború és megszállás apokaliptikus réme sem a kutatás végzésére, sem kéziratok
összeszedésére, sem józanul megfontolt tervek kivitelére nem adott módot, teret
és ideget.”82
n
Jegyzet
Török Sophie: Utószó és jegyzetek, in.
Babits
1945, 1124.
A kötetnek azonban van egy tagadhatatlan történelmi érdeme:
Babits
halálát követően 1993-ig ez a kiadás volt az egyetlen, amelyből egyetlen sor,
egyetlen strófa, egyetlen vers sem maradt ki cenzurális okokból.
Babits Mihály
Babits Mihály összegyűjtött versei
Bevezette Szauder József, sajtó alá rendezte
Rozgonyi Iván
Budapest, 1961,
Európa–Szépirodalmi. 553 lap (Babits Mihály művei)
A politikai szempontból háttérbe szorított
Babits
nak sokáig nem jelent meg
gyűjteményes kötete. Több mint egy évtized után először 1957-ben, a kiadási lehetőségek pillanatnyi fellazulásának idején,
egy kis kötetben Válogatott versei látnak
napvilágot a Móra Kiadónál Illyés Gyula válogatásában, majd
1960-ban jelennek meg két kötetben
Keresztury Dezső bevezetőjével kísért Válogatott művei.83Babits Mihály
n
A kiadvány első
kötetében olvashatók Jegyzet
„Fölülmúlja a sírt a tető!” Keresztury Dezső emlékei
Babits Mihályról. Riporter: Téglás János,
in.
Keresztury 1988, 20–22.
Babits
válogatott versei időrendi
sorrendben; a sajtó alá rendezést Ungvári Tamás végezte,
rövid keletkezéstörténeti jegyzeteket pedig Belia György írt. Az
életművet átfogó, gyűjteményes verskötetet 1945 után
először 1961-ben adtak ki, melyet újabbak követtek
1963-ban, 1968-ban, 1971-ben és 1974-ben.
Babits Mihály
Az 1961-es kötet Utószavában
Rozgonyi Iván az előzőleg megjelent gyűjteményes
kötetek rövid áttekintése után saját szöveggondozói szempontjait a következő
módon határozta meg: „Előző két alkalommal az 1937-es
kötet szövegét egyszerű sajtóhibák, értelmet és zenét torzító elírások tömegével
változatlanul nyomták újra. Ezúttal összevetettük a nyomdailag nem előkészített
kéziratokat, a kissé világosabban központozott, ékezetekben szegényebb
gépmásolatokat a tördelésben, szavak, sorkezdetek írásképében eltérő
publikációkkal, így kevés kivétellel versenként nyomon követhettük, hogyan
javult a szöveg a költő gyér javításai révén körülbelül ugyanannyival, amennyit
a közlés mechanizmusa egyidejűleg rontott rajta. Feladatunk az volt, hogy az
összes változatok egybevetéséből kimentsük a kézirat utóbb elhanyagolt
pontosságait, a későbbi alakok autentikusnak tekinthető javításait és az eredeti
korrektúrák eközben elvont biztos szabályai szerint kiteljesítjük a zenei
logikának alárendelt íráskép korrekcióját. / Teljes egyöntetűség azonban nem
volt célunk, ezt a majdani kritikai kiadás sem nyújthatja; – s éppen annak az
eredményeit kellett előlegeznünk, természetesen anélkül, hogy az 1937-es kiadástól eltérő szövegváltozatokat és a
javítások kritikai apparátusát közölnénk E közlésre csak más keretek között
kerülhet sor.”84
n
Két fontos szempontot kell kiemelni a fenti
szövegből. Az egyik az a szerkesztői szemlélet, mely az Összes versek szövegében található valóban sok helyesírási
ellentmondást az első kéziratok szövegének segítségével akarja felülbírálni,
vagyis az ultima editio létrejöttéig tartó bonyolult
folyamatot nem igazán veszi figyelembe. A másik fontos adalék inkább
irodalompolitikai jellegű, ugyanis egyértelmű utalás olvasható egy eljövendő
Jegyzet
Babits 1961,
541–542.
Babits
kritikai kiadásra. Mindez annak a közvetett elismerése, hogy a
költő életműve méltó a tudományos feldolgozás e legkitüntetettebb formájára.
Babits Mihály
Az Utószó befejező részében Rozgonyi Iván azokra a versekre tér ki, amelyek cenzurális okokból
egyáltalán nem, vagy csak megcsonkítva jelenhettek meg kötetében: „Gyűjteményünk
nem tartalmazza a költő néhány olyan versét, amely irredenta hangjával sérthetné
szomszéd népeink nemzeti érzését. Elhagytuk a következő költeményeket: Vásár, Szittál-e lassú
mérgeket, Csonka Magyarország, Áldás a magyarra, Erdély.
/ Ugyanilyen okból elhagytuk a következő versek egy-egy versszakát is: Dal az esztergomi bazilikáról 4. versszak; Hazám 3. versszak; Ezerkilencszáznegyven 3. versszak.”85
n
Jegyzet
Babits 1961, 542.
Babits Mihály összegyűjtött versei
Sajtó alá rendezte Rozgonyi Iván
Budapest, 1963,
Szépirodalmi. 613 lap (Magyar Parnasszus)
1963-ban a Magyar
Parnasszus című sorozat részeként jelent meg, a sajtó alá rendezés szempontjai
lényegében az 1961 évi kiadással egyeztek
meg.
Babits Mihály összegyűjtött versei
2. kiadás ([Sajtó alá rendezte] Rozgonyi Iván)
Budapest, 1968,
Szépirodalmi. 613 lap (Magyar Parnasszus)
A kötet Utószava e kiadásban csak annyit változik, hogy
Rozgonyi Iván visszautal a saját maga által
addig sajtó alá rendezett Babits-kötetek szöveggondozási munkájára, és mind az 1961-es, mind az 1963-as kiadások során keletkezett újabb hibák javítására.
Hozzáteszi, hogy „ezúttal rendezni igyekeztünk […] néhány eddig függőben hagyott
kérdését is (Csak egy példát: A halál automobilon című vers
ötödik szakaszában alszik-ból most lett újra – mint a Levelek Irisz
koszorújából első kiadásában – alkszik,
Babits
nak egy lapkivágaton talált ceruzavonása alapján, amelynek
tanúsága nélkül a későbbi kiadások eltérése magyarázható fordított szándékra
is.)”86Babits Mihály
n
Jegyzet
Babits 1968,
587.
Babits Mihály összegyűjtött versei
[Sajtó alá rendezte]Rozgonyi Iván
[Budapest], 1971,
Magyar Helikon – Szépirodalmi. 471 lap
Az újabb kötet Babits Mihály halálának 30.
évfordulójára jelenik meg. Az Utószó és a sajtó alá rendezés
lényegében egyezik az 1968-as kötetével:
„Új kiadásunk szövege azonos az 1968-as,
második Magyar Parnasszus-kiadás szövegével (annak néhány, apróbb sajtóhibája
nélkül).”
Babits Mihály összegyűjtött versei
[Sajtó alá rendezte]Rozgonyi Iván
Budapest, [1974],
Szépirodalmi. 468 lap
Ez az utolsó kötet, melyet az 1961-től
megjelenő gyűjteményes versek Rozgonyi Iván által
kialakított szöveggondozási és sajtó alá rendezési elvei szerint adtak ki. Lényegében az
előző újrakiadása.
Babits Mihály összegyűjtött versei
Összegyűjtötte, a szöveget gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta Belia György
[Budapest, 1977], Szépirodalmi. 714 [1]
lap (Babits Mihály művei)
1977-ben
Babits Mihály művei címmel a Szépirodalmi Könyvkiadó új sorozatot
indít, melyben a versektől kezdve az esszéken, regényeken, novellákon és színműveken át
a műfordításokig az életmű minden műfaját és fontos művét kívánja összegyűjteni és
kiadni. A sorozat sajtó alá rendezője a Babits-filológiával már régóta foglalkozó
Belia György, aki a szövegekhez alapos
keletkezéstörténeti jegyzeteket is fűz. A sorozat elsőként megjelenő kötete a versek
addigi legteljesebb szövegkiadását tartalmazza. Cenzurális okokból azonban továbbra is
kimaradnak egyes versek és versrészletek.
Belia
komoly filológiai apparátussal
látja el a verskötetet: lehetőség szerint megadja a versek feltételezett keletkezési
idejét, valamint az első megjelenés adatait. Ezeket a kutatási eredményeket, dátumokat a
jelen kritikai kiadás figyelembe veszi, és ha eltér eredményeitől, akkor
kommentálja.
Belia György
Ez a gyűjteményes kötet szerkezetében és tartalmában annyiban tér el az előzőktől, hogy
bár
Belia
a
Balázsolásig bezárólag híven követi az 1937-es kiadás kötet- és ciklusbeosztását, s a
hagyománynak megfelelően e szövegek után közli a Jónás
könyvét és a Jónás imáját, a Hátrahagyott verseket egy tömbben, egységesen a művek
keletkezési ideje szerint rendezi el, és nem őrzi meg „Illyés Gyula és Török Sophie
ciklusbeosztását”.87Belia György
n
Ebben az utolsó részben Jegyzet
Babits 1977,
662.
Belia
további mintegy
ötven költeményt is közöl, melyeket ő válogatott össze. Újdonság, hogy az
esszék88Belia György
n
Jegyzet A Magyar költő
kilencszáztizenkilencben. (Vita és vallomás)
(
Nyugat, 1919.
november, 911–929.) c. esszé, benne az Epilógus: Egy vers c. vers, melyet
n
és
novellák89Jegyzet
Belia
a sorkezdettel jelentetett meg. [Gunnyasztva múzsám, szárnya tollpihéi…]; a Költészet és valóság. Élettöredékek
(
Nyugat, 1921. január
1., 43–46.) c. életrajzi esszé, benne az Olyan volt, mint egy drága kisfú… kezdetű vers,
melyet Belia György
Belia
A másnapok kifutója címmel közölt.Belia György
n
részeként megjelent egyes versek
szövegét itt önálló műként veszi fel, valamint összegyűjti a különböző
folyóiratokban 1945 óta közzétett kéziratokból közölt
versek szövegeit,90Jegyzet Az Úti napló
(
Nyugat, 1909. november
1., 492–503.) c. novella, benne a Jövő, te szép jövő! kezdetű vers, melyet
Belia
Jövő címmel közölt, az Egyszer, például, alkonyattal, járok c. vers, melyet
Belia György
Belia
Tájkép címmel közölt, az Én is fa vagyok, A nagy szobában,
Egy teknő itt a völgy az ég alatt…, Kék faluk, Az Olt
partján, Egy vers, a porvárosból,
Mondd, van-e, van-e szebb…; Izzik az ablak… kezdetű vers, melyet
Belia György
Belia
Márciusi reggelen címmel közölt, a Közelg, közelg a gyorsvonat… kezdetű vers, melyet
Belia György
Belia
A pályaudvaron címmel közölt és a Vasúton c. betétvers; a Líra,
kalendárium, mese, vers, kabala (
Nyugat,
1912. január 1., 1–7.) c.
novella, benne A naptár az év himnusza…; Új esztendő beköszön…; Klepetusán…, melyet Belia [Szilveszter] címmel közölt, és az Epilóg kezdetű vers; a Tél
(
Nyugat, 1909. január
1., 1–5.) c. novella, benne a Téli képzetek c. vers.Belia György
n
sőt az addig publikálatlan,
kéziratos versek91Jegyzet
Ady [Te elindulsz a
fényes hómezőkön…] –
Irodalomtörténet,
1973/2. 451–452.; [Jön, hozzám nyúl, kezemen szorít…] –
Műveltség, 1946/1
5.; Kevélység tornája –
Műveltség, 1946/1
2–9.; [Ti gazdagok! Karácsony…] –
Tolnamegyei Népújság, 1975/302, 9.
n
közül is
válogat.
Jegyzet Az [Én aki
azelőtt…], OSZK Fond III/1728/2. azonos a Baba c. vers első négy részével; La Bruyère-ből, OSZK Fond III/2356. 70. f.
verzó; [Szép kikelet, kelsz hát…],
OSZK Fond III/2356. 49. f. rektó; Ad
animositatem sapientium, OSZK Fond III/780/4.;
Tavaszi zápor, OSZK Fond
III/1728/20.; Strófák Gizikéről,
OSZK Fond III/2356. 70. verzó; Nyári idill,
OSZK Fond III/1728/17.; [Mon cher
ami!], OSZK Fond III/95/2.; [Hol fürge véna …], OSZK Fond III/1728/7.; [Minden fény a vízbe mártja…], – OSZK Fond
III/1885/28.; [A napsugár ecsetje
jár…], OSZK Fond III/1968/22.
E kötet a Babits-kutatás területén azóta is mérföldkőnek számít
Belia
is kénytelen
azonban feladni a tisztán filológiai szempontokat, és a megjelenés érdekében
engedelmeskednie kell a kor politikai és cenzurális viszonyainak. Három vers
marad ki teljes egészében: a Szíttál-e lassú
mérgeket?,92Belia György
n
az Áldás a magyarra és az Erdély. A Dal az esztergomi
bazilikáról továbbra is ugyanúgy, a 4. strófa nélkül kerülhetett az
olvasó elé, a Vásár című fiatalkori költeményből
azonban már csak egy sor („s római szó kopik a szennyes ajkon”), a Hazám címűből a 3. versszak egésze helyett csak az
utolsó öt sor hiányzik. Minden vers közül a Csonka
Magyarország sorsa a legszomorúbb. Bár az előző kötethez képest a
szöveg – egy sor híján („Erdélyben, Felvidéken”) – napvilágot láthat, de
irredentának ítélt címe már nyilván nem volt közölhető, így csak a kezdősor
kerül a vers élére és a tartalomjegyzékbe is [Bár lenne a
hangom tiszta…].
Jegyzet A vers utóbb publikálásra került a
szintén
Belia
által gondozott, Esszék,
tanulmányok I. kötetében, Ének a Szavak
Megtagadásának korából címmel, a Magyar
költő kilencszáztizenkilencben c. tanulmány részeként:
Babits 1978, I. 656–657.
Belia György
A kötet a következő versekkel bővült az előző kiadásokhoz képest: [Sok a város háztetője…]; A zengő szobor
dala; Memento; Napszálltakor; Tájkép; Olvasás közben; Sok súlyos
álom; Újév; A
Spinoza-szobor előtt; Jövő; [Egy teknő itt a völgy az ég alatt…]; Nervus urbis; Tavaszi
harsona; [Én aki azelőtt…];93
n
A bús rom; La
Bruyèreből; [Mondd, van-e, van-e szebb,
mint…]; [Szép kikelet, kelsz hát…];
Márciusi reggelen; [Gunnyasztva múzsám, szárnya tollpihéi…]; Ad
animositatem sapientium; Tavaszi zápor;
Strófák Gizikéről; A
pályaudvaron; Nyári idill; [Mon cher ami!…]; [Hol fürge
véna…]; Ti modern lányok!; [Valami nagy, mély szerelem…];94Jegyzet Azonos a Baba c. vers első négy
részével.
n
Tisza hídján; Egy vers, a
porvárosból; A nagy szobában; Téli képzetek; Megállj!;
Kék faluk; Gyöngylelet; Az Olt partján; Vasúton; Én is fa vagyok;
Vágy ered; Ha eltörik az
edény…; A másnapok kifutója;95Jegyzet Tévesen került a kötetbe, mivel ez Juhász Gyula verse,
vö.
Juhász 1981b, 197., 459.
n
[A naptár az év himnusza…]; [Szilveszter]; [Új esztendő
beköszön…]; Epilóg; Ady;96Jegyzet Azonos az Olyan volt, mint egy drága
kisfiú… kezdetű verssel.
n
[Az Antikrisztust kelni láttuk őt…]; [Ti gazdagok! Karácsony…]; Kevélység tornája; [Minden fény a vízbe
mártja…]; Ének az élet javairól; Kislányomhoz; [A napsugár ecsetje
jár…]; [Jön, hozzám nyúl, kezemen
szorít…]; Töredékek.
Jegyzet Azonos a Te
elindulsz a fényes hómezőkön… kezdetű verssel.
Babits Mihály összegyűjtött versei
2. kiadás. Összegyűjtötte, sajtó alá rendezte, az utószót és a jegyzeteket írta
Belia György
Budapest, [1982], Szépirodalmi. 714 [1]
lap (Babits Mihály művei)
A sajtó alá rendezés, a kötet szerkesztésének elvei azonosak az 1977.
évi kiadáséival, a kronológián azonban Belia György néhol javított.97
n
Jegyzet
Babits
1982, 662.
Babits Mihály: Aki a kékes
égbe néz
Kötetekből kimaradt versek és töredékek
Válogatta, gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta Melczer Tibor
Budapest, [1985],
Magvető. 133 lap
1985-ben
Melczer Tibor
Aki a kékes égbe néz címmel ad közre mintegy 90
darabot tartalmazó, tudományos jelentőségű válogatást a Babits-hagyaték addig
publikálatlan, kéziratos verseiből. Zsengéket, valamint későbbi, asztalfiókban
tartott költeményeket és töredékeket közöl. Melczer Tibor a
versek kéziratainak feldolgozójaként az egész hagyaték ismeretében válogatja ki
a közlésre érdemesnek tartott szövegeket, és hasonlóan a Hátrahagyott versek
1941-es kötetéhez, a gyűjteményes kötetek újabb
kiegészítőjét készíti el. Csak olyan verseket közöl – 61-et –, amelyek
Babits
életében nem jelentek meg,98Babits Mihály
n
illetve utóbb sem kerültek
gyűjteményes köteteibe hátrahagyott versekként. A verseket egy 29 töredékből
álló befejező rész követi. A versek egy része már napvilágot látott posztumusz
közlésként különböző folyóiratokban,99Jegyzet Kivétel az
ekkor még nem azonosított Idyll c. vers, mely a
Szagokról, illatokról c esszé
betétverseként már megjelent folyóiratban (
Nyugat,
1909. március 1., 251.), s
később a gyűjteményes esszékötetekben is.
n
de majdnem a
fele itt jelenik meg először. „A tekintélyes anyagból olyan verseket igyekeztünk
a gyűjteménybe felvenni, amelyek az olvasóközönség és – remélhetően – az
irodalomtörténész számára is lényeges szempontok szerint árnyalhatják a költőről
kapott képet. […] De a fő cél mégis Babits Mihály költői
géniuszának eddigi versesköteteibe nem került, sőt nagyobbrészt most első ízben
kinyomtatott művekkel történő, újabb megvilágítása. Válogatásunk tartalmaz
folyóirat- és egyéb sajtóközleményekben, tematikus válogatásokban és amatőr
kiadványokban már közölt verseket, de nem vettünk fel a költő életében köteten
kívül hagyott, ám Jegyzet Lásd erről
Melczer Tibor egyes versekhez fűzött jegyzeteit:
Babits 1985, 93–108.
Babits
gyűjteményes versköteteiben szereplő költeményeket.”100Babits Mihály
n
Jegyzet
Babits 1985, 112.
Melczer
szövegközlési gyakorlata a
betűhűségen alapul, a költeményeket kronológiájuk alapján rendezi sorba, kivéve a kötet
nyitóversét, a Századvégi költő énekét, melyet jelentősége
miatt helyez a kötet elejére. A verseket gazdag jegyzetapparátus kíséri.
Melczer Tibor
Tartalom: Századvégi költő éneke; Egy
tél Budapesten;101
n
Rómeó és Júlia; Jégvirágok;102Jegyzet
Az
utczán, hűvös éjben… kezdettel az Angyalos
könyv első füzetében lévő Egy tél
Budapesten c. ciklus 5. darabja.
n
Raymond Lullius; Egyházpolitika; Zola; Viharjelek; Idyll; Privata; Helios; Példabeszéd;103Jegyzet
Kis
hugocskám, ringatgatva… kezdettel az Angyalos könyv első füzetében lévő Jégvirágok c. ciklus 3. darabja.
n
Egy tintafoltról; [Szegény
különc poéta…]; [Szeretnél élni kék hullám
alatt…]; Tündérország; Extasis; [Aki a kékes égbe
néz…]; [Palotáknak, templomoknak…];
[Hanton, dombon, dombvidéken jártam…]; Térítők; Példa a
holdvilágról; Odysseiabeli tájkép;
Egy verseskönyv epilogusa; Magdolna szeretője; Széchenyi; Sivatag; [Annyit szenvedtünk hogy
hínni se tudunk testvéreim…]; [Nem bűnös ki
szive szerint…]; [Ma reggel amint…];
[A szíves ház elmaradt…]; [Láttam egy kertet Tivoliban…]; [Ó milyen
lélekitta selymet…]; [A holdvilág ma nyájas és
kövér…]; [A napsugár fölgyújtja
testedet…]; [Az Eszme drága
lobogóját…]; [Ki járt már, ki járt már
Bergengóciába?…]; [Nem lobogok mégis
égek…]; [Mint napfény a vízeken…];
Pihenés; [A veranda hűvös
már…]; [Ha így kanyarodik a sorsunk…];
[Nem akartál meghallgatni…]; [Olyan tavasz ez hogy jobban szeretném…]; [Jó volna most is kívűl állni…]; [Ó lira, lira…]; [Szolgád én nem
lehettem…]; [Ma újra csillagos…];
[Óh egek kékje, lombok zöld frisse…]; [Kinzott kutyák a klinikákon…]; [Mért nem szólok, mért csak hallgatok…]; [Szomoru dolog szomoruan élni…]; [Mily
tisztának-épnek…]; [Kék a hegy a város tarkasága
felett…]; [Mikor lesz vége az
alagútnak?…]; [Mily könnyü szél, meleg
borulat!…]; [Uj csodáim
villanásaiban…];104Jegyzet Az Angyalos könyv második füzetében lévő Lyrai festmények ciklus I. része.
n
[Bálterem most az ősz…]; [Hópelyhek csengetnek szemembe…]; [A házak
közé…]; [Mert szennyes lettem
szennyetekkel…]; Töredékek.
Jegyzet Azonos a később [Hajók vagyunk…] kezdettel megjelenő
verssel.
Babits Mihály összegyűjtött versei
A szöveget gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta Kelevéz Ágnes
Budapest, 1993,
Századvég. 717 [1] lap (Századvég Klasszikusok)
1993-ban, a rendszerváltás után jelenhet meg
újra cenzúrázatlan gyűjteményes kötet, melynek sajtó alá rendezője Kelevéz Ágnes, aki egyúttal az akkor már működő Babits Mihály verseinek kritikai kiadására alakult
kutatócsoport tagja, s az immár intézményes keretek között folyó kutatás eredményeit is
felhasználja. Ez a gyűjteményes kötet nem tartotta feladatának, hogy újabb, ismeretlen
kéziratos verseket közöljön.
Az összeállítás célja az addigi gyűjteményes kötetek, illetve a két kéziratos anyagból
válogató kötetek verseinek egységes rendbe szerkesztése. „Kötetünk a
Belia György által kialakított szerkezetet követi,
onnan minden verset átvesz, kiegészítve a kihagyásokat, pótolva a hiányokat.
(Kivéve egyet, a [Valami nagy mély szerelem…]
címűt, mely tévesen került a kötetbe, ugyanis Juhász Gyula
verse.) A Hátrahagyott versek részt kibővítettük a
később megjelent, Aki a kékes égbe néz című kötet
szövegeivel. Ezért e rész címét is megváltoztattuk: Zsengék, kötetbe nem sorolt és hátrahagyott versek. […] Az eddigi
kiadásokhoz képest egy új került a versek közé: a [Hazám ma
mikor vér és szenny temet…] című, mely a Magyar
költő kilencszáztizenkilencben című cikk része. Ezt a kiegészítést
azért éreztük szükségesnek, mert a Belia-féle gyűjteményben minden olyan
betétvers szerepel vagy hiányként meg van említve (Szíttál-e lassú mérgeket?), amely egy-egy novellának vagy cikknek
a része, kivéve ezt az egyet. Változtattunk abban is, hogy néhány verset az
előző gyűjteményektől eltérően más címmel közlünk.”105
n
A Zsengék, kötetbe nem
sorolt és hátrahagyott versek rész szerkesztési módja annyiban tér
el Jegyzet
[Én aki azelőtt…] kezdet helyett Baba címmel, Szimfónia az
írógép előtt helyett Írógép előtt;
helyett [Hajók
vagyunk…]
[szerkesztői feloldás]
Uj csodáim villanásaiban…Belia
kötetétől, hogy a versek legvégére kerültek a Töredékek, melynek az időrendet követő sorrendje is némileg más
lett. Egy tartalmi változtatás történt, a Töredékeken belül külön címmel ellátva szerepelnek az ún. Iskolai füzetből származó sorok.
Belia György
A szöveggondozás elvei az ekkor már működő kritikai kiadás szempontjait követik:
„Belia György sok esetben (főleg az ékezések
eltéréseinél) az első kötetbeli megjelenést vette alapul, mi ezzel ellentétben
az 1937-es kiadást tekintjük perdöntőnek. […] Mindezek
figyelembevételével javítottuk az 1937-es kötet
nyomdahibáit, vagy a több közlésen át öröklődő, de a kéziratok vagy a költő
korrigálásai alapján tisztázható hibákat; azonban általában eltekintettünk az
összes ékezési, központozási következetlenség mechanikus
egységesítésétől.”106
n
A kötetet magyarázó jegyzetapparátus kíséri.
Jegyzet
Babits 1995,
677–678.
Babits Mihály összegyűjtött versei
2., javított kiadás. A szöveget gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta Kelevéz Ágnes
Budapest, 1993.
Századvég. 717 lap (Századvég
Klasszikusok)
[szerkesztői feloldás]
1A Kelevéz Ágnes által sajtó alá rendezett kötet
második kiadása kisebb szövegbeli javításokon kívül lényegében megegyezik az első
kiadással.
Babits Mihály összegyűjtött versei
3., javított kiadás. A szöveget gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta Kelevéz Ágnes
Budapest, 1997,
Osiris. 741 lap (Osiris
Klasszikusok)
[szerkesztői feloldás]
2Az összegyűjtött versek harmadik, bővített kiadása a kritikai kiadás munkálatainak
legújabb eredményeit felhasználva néhány helyen eltér az előző kettő
kronológiájától. Az akkor megjelenés előtt álló Babits-bibliográfia gyűjtése
alapján a kötet végén helyet kap a költemények első megjelenésének pontosított
jegyzéke is.107
n
A
Babits-bibliográfia feltárásának köszönhetően a kötet öt vers szövegével bővül.
Ezek közül három korábban már közlésre került (A
tudomány; Prológ egy jótékonycélu
mulatságra; Mézkirálynő),108Jegyzet A versek első közlésének helye és ideje,
Babits 1997c, 691–709.
n
kettő pedig egy-egy prózai szöveg betéverse: a
[Levelek, levelek, asztalomon…] kezdetű az
Homme de lettres vallomása (1913) című cikkbe illesztve jelent meg, a [Most
tűz-aknává izzad az enyhe víz…] kezdetű pedig a Gyermekek és háború (1914) című esszé
végén található.
Jegyzet
Pápai Hírlap, 1904. május 21., 4. mell. (
Babics Mihály
névaláírással);
A Béri Balogh Ádám Múzeum
évkönyve, 6–7, 1977, 255–278.
Vendel-Mohay Lajosné közlése;
Élet és Irodalom, 1963.
november 30., 6. Scheiber Sándor
közlése.
Babits Mihály
Babits Mihály összegyűjtött versei. 1–3. köt.
Sajtó alá rendezte, utószó Stauder Mária
Budapest, 1997,
Unikornis. 217, 177, 183 lap (A Magyar Költészet Kincsestára)
A Stauder Mária által gondozott kötet megközelítően ugyanazzal a
versanyaggal dolgozik, mint az előző Osiris-kiadás. Szerkezete abban hasonló,
hogy az 1937-es
Babits
által szerkesztett gyűjteményes kötet versei után a később megjelenő Jónás könyvét és a Jónás
imáját teszi. Eltérés van azonban abban, hogy a zsengéket, kötetbe
nem sorolt és hátrahagyott verseket nem kronológia alapján, hanem három önálló
csoportba szerkesztve közli. A versek első csoportjában az Babits Mihály
Illyés Gyula
által
sajtó alá rendezett Hátrahagyott verseket helyezi
el, megtartva az eredeti kötet kettős felosztását, de megváltoztatva
Illyés változó címadási gyakorlatát, vagyis az
önállónak tekinthető töredékeknek mindig külön címként emeli ki a kezdősorát. A
versek második csoportja A költő életében megjelent, utolsó
gyűjteményes kötetébe fel nem vett versek címet viseli, itt a művek
első megjelenésének ideje határozza meg sorrendjüket. A Babits-bibliográfia
gyűjtésének legújabb adataira támaszkodva itt is közlésre kerül két, addig
kötetben nem publikált vers: A tudomány és a Prológ egy
jótékonycélú mulatságra.109Illyés Gyula
n
Jegyzet
Babits
1997d, III, 170.
A versek harmadik csoportja A költő halála után közölt versek,
zsengék, töredékek címet viseli, itt a
, Az őszi tücsökhöz) 1909 decemberében
elküldte
Babits
halála után,
többnyire kéziratos hagyatékból publikált művek találhatók, sorrendjüket ebben
az esetben is a keletkezési idő határozza meg. Ez a gyűjtés sem tekintette
feladatának addig publikálatlan töredékek, versek közlését. „Egyetlen esetben, a
Mézkirálynő című verssel tettünk kivételt.
Ennek közreadása Babits Mihály
Babits
szándékában állt. Két másik közleményével együtt (Szonett Babits Mihály
[szerkesztői feloldás]
ImaRévész Bélá
nak, a Népszava szerkesztőjének. Megjelenéséről
azonban mindeddig nem találtunk adatot.”110Révész Béla
n
Jegyzet
Babits 1997d, III, 171.
E kiadás szöveggondozási gyakorlata is a Babits-versek kritikai kiadásának elveit
követi.
* * *
Babits
Könyvről könyvre rovatában, amikor
Balassi Bálint életművének tudományos igényű,
Dézsi Lajos által gondozott kiadásáról ír, plasztikusan
fogalmazza meg a különbséget a klasszikusok tudományos és népszerűsítő
szövegkiadásai között: „Kétféle jó klasszikus-kiadást képzelhetek. Egyiket a
tudománynak. Másikat a művelt közönségnek. Egyik adja az apparátust. Másik az
eredményt. Egyik salakos szesz, tölcsérrel és szűrőpapírral. Másik a tiszta,
lepárolt arany nedv. Vaskos, nehéz, könyvtári kötetek. Vagy aranydíszű livre de
chevet. Egyik csupa kérdés és probléma. Másik csak kincs és felelet.”111Babits Mihály
n
A most
induló sorozat kötetei a tudománynak készülnek, olyan szövegkritikai
jegyzetapparátussal és keletkezéstörténeti okfejtésekkel, amelyek fel akarják
tárni azt a folyamatot, ahogy a „salakos szesz” áthalad a tölcséren és
szűrőpapíron, ahogy a költői szöveg kialakul, a kérdések és problémák tárgyalása
azonban remélhetőleg egyúttal a „tiszta, lepárolt arany nedvet” is láthatóvá,
sőt élvezhetővé teszi.
Jegyzet
Babits Mihály: Könyvről könyvre. Nyugat, 1924/8–9
591., in.
Babits 1978, II, 96.
Kelevéz Ágnes