Bevezető
Jelen kötettel, melynek időhatára 1890–1905,
kezdetét veszi Babits Mihály verseinek kritikai kiadása. A
20. század nyolcvanas éveinek közepétől folyó előkészítő, sajtó alá rendező és
szerkesztői tevékenységet még Melczer Tibor (1945–2001) kezdte el. Hogy a munka igencsak
hosszúra nyúlt, az azoknak az előre nem látható és nem tervezhető nehézségeknek
a következménye, amelyek Babits Mihály hatalmas kéziratos
és nyomtatott hagyatékának differenciáltságából, a korábban csak egyes
részleteiben feltárt életmű újdonságaiból és teljes mélysége ismeretének
hiányából fakadtak. Már a megalapozó munkák nyomán is kijelenthető azonban, hogy
ez a kiadás a magyar irodalom- és filológiatörténet egyik legjelentősebb, s a
maga nemében úttörő vállalkozásának tekinthető.
Az elmúlt három évtizedben az előkészítő munkák során összeállított, megírt,
megszerkesztett kézikönyvek – kézirat-katalógus (szerkesztette Cséve Anna et alii), bibliográfa (szerkesztette Stauder Mária – Varga Katalin), életrajzi kronológia
(szerkesztette és írta Róna Judit) – jelentik azt az
információs bázist, amelyre az egyes kötetek épülnek. Ezek a művek egyfelől
szemléletformáló hatásuknál fogva, másfelől adatgazdagságuk okán szervesen
beépültek a kritikai kiadás textológiai és filológiai megállapításaiba, és a
konkrét hivatkozásokon túl ott állnak minden elkészült és szerkesztés alatt lévő
kötet mögött, megadva azt az adatbiztonságot, amelyre a sajtó alá rendezőknek
most és a jövőben is szükségük lehet.
A kritikai kiadás kötetei egy-egy rövidebb időszak verseinek a kutatás jelen
állása szerinti végleges szövegét adják, ezáltal önmagukban, módszerükben
egyaránt inspirálóan hatnak majd Babits Mihály utánuk
következő szövegkiadásaira, illetve más szerzőkkel, életművekkel kapcsolatos,
hasonló szövegkiadások megszületésére.
A kritikai kiadás első kötetének munkatársai mellett a Babits Mihály verseivel foglalkozó kutatók közül ki kell emelni
Belia György, Láng József,
Kelevéz Ágnes és Róna Judit nevét,
akik különösen sokat tettek azért, hogy Babits Mihály
életműve a szűkebb és tágabb olvasóközönség előtt ismertebb legyen; illetve az
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetét, amely
kezdettől biztosította a hátteret e szerteágazó, nagyszabású munkához. Nem lehet
említés nélkül hagyni a kéziratok három legfőbb őrzési helyét: az Országos
Széchényi Könyvtár és a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárát, illetve a
szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum Irodalmi Kéziratgyűjteményét.
A kötet gyűjtőköre az adott évhatárok között az összes kéziratos,
Babits Mihály által kiadott vagy kiadatlan, illetve
posztumusz megjelent versre kiterjed, s azokat a történeti-kritikai kiadások
hagyománya szerint közli. Alapszövege az ultima manus elv
jegyében, a Babits Mihály Összes versei 1937-es
kiadásán alapul (
Babits 1937
). Minden ettől a
kiadástól való eltérést az apparátus megindokol. Az alapszövegből igen
körültekintő emendálás után – a kéziratban maradt versek esetében a szerző
javításait is figyelembe véve – áll elő a sajtó alá rendező megítélése szerinti
leghitelesebb szövegváltozat. Amennyiben az első közlés Babits Mihály halála után történt és rendelkezésre áll a kézirat, akkor
az az alapszöveg/főszöveg; a későbbi kiadás hibái pedig, ha vannak, csak
összefoglalóan jelzettek.
A versek a keletkezés időrendjében követik egymást. Ha a keltezés egy-egy
időhatáron belül (főként 1900–1902 között)
közelebbről nem pontosítható, az Angyalos könyv
első füzetének sorrendje a mérvadó.
Az egyes tételeket a köteten belüli sorszám és a vers címe vezeti be. Utóbbi a
szerzői címadást követi. Amennyiben
Babits
valamely versének nem adott címet,
azt a korábbi gyakorlat – ha volt ilyen – figyelembevételével a kötet sajtó alá
rendezője állapította meg, szögletes zárójelben címbe emelve az első sort.
Babits Mihály
A főszöveg sorai ötösével számozottak. A számozásba nem tartozik bele a cím, az
alcím, a mottó, az ajánlás: kezdete az első verssor.
Minden verset a keletkezés dátuma zár szögletes zárójelben, hiszen – az akár
pontosan ismert, akár
Babits
tágabb időmeghatározása – a végső
dátumokat a sajtó alá rendező állapította meg, minden egyéb, rendelkezésre álló
adat figyelembevételével (például a keletkezéstörténetben idézve
Babits Mihály
Szabó Lőrinc által rögzített kronológiáját, illetve a
Szilasi Vilmos- vagy Török Sophie-féle datálásokat is). A datálás részletes
megokolása tehát a keletkezéstörténetben olvasható.
Babits Mihály
A főszöveget az apparátus követi, amely három nagyobb egységből áll. Az első a
kéziratokat és a megjelenéseket foglalja össze, a második a szövegkritikát és a
szövegváltozatokat adja, a harmadik pedig a keletkezéstörténetet. Hasonló
jellegű munkákban szokás, bár korántsem általános, recepciótörténetet is
közölni, csakhogy
Babits
egyes verseinek és köteteinek is olyan gazdag, napjainkig
folyamatosan megújuló visszhangja van, hogy annak csak részleges áttekintése is
szétfeszítené egy-egy kötet kereteit – ezért a recepciótörténet közléséről
lemond ez a sorozat.
Babits Mihály
A tágan értelmezett kéziratokat ismertető egységbe beletartoznak
Babits
tényleges kéziratai, gépiratai és lapkivágatai/nyomtatványai,
utóbbiak esetleg autográf rájegyzésekkel. Ha több kézirata van egy versnek,
rövidítésindexeik keletkezésük sorrendjében követik egymást. A leírás rögzíti,
hogy a vers szövege a fólió mely részén található, s megadja a terjedelmet, az
írásminőséget és a lelőhelyet. Ez az egység tartalmazza az első folyóiratvagy
kötetmegjelenést, illetve 1941-ig (a költő haláláig) a
további kötetmegjelenéseket.
Babits Mihály
A szövegkritika az egyes megjelenések közötti különbségeket foglalja össze,
tartalmazza szükség esetén a sajtó alá rendező emendálásait, illetve a
Babits
életében nyomtatásban meg nem jelent vers(ek) esetében a
szerzői javításokat. Ezt követi táblázatos formában az összes – főszövegre
vonatkoztatott – szövegváltozat, a keletkezés/megjelenés időrendjében.
Babits Mihály
A keletkezéstörténet az első verscsírától – ha ez ismert – az első megjelenésig,
illetve ha szükséges, 1941-ig tárja fel és foglalja össze
azokat a körülményeket és szellemi hatásokat, amelyek következtében az ultima manusnak megfelelő szöveg előállt. A
keletkezéstörténetet követő tárgyi-nyelvi magyarázatok a vers megértését egy-egy
fogalom, személy, intézmény, földrajzi hely stb., vagy bármi egyéb körülmény
feltárásával segítik elő.
A kötetet irodalom- és rövidítésjegyzék, mutatók (név- és műmutató), valamint
illusztrációk zárják.
Ezúton is köszönettel tartozunk mindazoknak, akik munkánkat az elmúlt évek során
nagy megértéssel és türelemmel segítették: mindenekelőtt az MTA BTK
Irodalomtudományi Intézet Babits-kutatócsoportja egykori vezetőjének,
Láng Józsefnek, és tagjainak: Jankovics Józsefnek, Kelevéz Ágnesnek, Róna Juditnak,
Stauder Máriá
nak, az Intézet volt és jelenlegi
igazgatójának, Szörényi Lászlónak és Kecskeméti Gábornak. Továbbá köszönet illeti a kötet lektorait,
Stauder Mária
Buda Attilá
t és Róna Juditot, valamint a kötet
szerkesztőjét, Buda Attila
Ruttkay Helgá
t, és nem utolsósorban az Argumentum
Kiadó vezetőjét, Láng Andrást.
Ruttkay Helga
Hafner Zoltán
Somogyi Ágnes