Aranysárkány fejléc kép
Bibliográfiai adatok
ÖTÖDIK SZÍN.  
(Athénében. A köztér, közepén szónokszékkel. Az előtéren oldalvást nyílt templomcsarnok istenszobrokkal, virágfüzérekkel, oltárral. ÉVA, mint LUCIA, MILTIADES hadvezér neje, fiával KIMONNAL, több szolgálótól kisérve, kik áldozati tárgyakat visznek, jő a templom csarnoka felé. A téren rongyos nép ácsorog. Ragyogó reg.) ÉVA.
Csak erre, erre, kedves kis fiam.
Nézd, arra ment el gyors hajón atyád,
Csatázni messze hon határain.
Egy durva nép él ott, mely vakmerőn
Fenyegeté szabadságát honunknak.
Imádkozzunk, imádkozzunk fiam,
Hogy az ég védje e hon igazát,
S vezesse közzénk hős atyádat épen.
n
Jegyzet A 63 „közénk” alakja ritmikai szövegromlás, ezért a 61 alapján jav.
KIMON.
Ugyan mért ment atyám oly messze földre,
Hogy védje ezt a rongyos gyáva népet,
Ha szép nejét meg bú emészti honn?
ÉVA.
Oh jaj, ne ítélj jó apád felett,
Istennek átka űl oly gyermeken.
Csak a szerelmes nőnek van joga
Kesergni férje nagy lépésein,
Miket ha nem tesz, megszégyenlené.
Atyád úgy tett, mint kell a férfiúnak.
KIMON.
Félsz hát anyám, hogy gyenge, megverik?
ÉVA.
Nem, nem fiam, atyád hős, győzni fog,
Csak egy van a mitől őt félthetem,
Hogy önmagát nem győzi meg.
KIMON.
Hogyan?
ÉVA.
Van a léleknek egy erős szava,
A nagyravágy. A rabszolgában alszik.
Vagy szűk körében bűnné aljasúl.
De vérével táplálván a szabadság,
Nagygyá növeszti, mint polgárerényt.
Ez költ életre minden szép s nagyot,
De hogyha túlerős, anyjára tör,
S küzd véle, míg elvérzik egyikök. -
n
Jegyzet A K-Kl "míg" alakját visszaállítottuk. A kiadások "még" alakja ugyanis feltehetően a szedő félreolvasása Madách igen hasonló í ~ é betűjén, amit a korrektúrában Arany sem vett észre.
Ha e szó benne túlerőre jutna,
Ha megcsalhatná ezt a szent hazát,
Megátkoznám. Imádkozzunk fiam.
(A templom csarnokába mennek, ez alatt a térre mindig többen gyülekeznek.) ELSŐ A NÉPBŐL.
Nem hall az ember semmi izgató
Hirt, mint ha sergünk ellent sem találna.
MÁSODIK A NÉPBŐL.
És itthon is oly álmos minden ember,
Tán senki sem kohol már terveket,
Mint hajdanán, miknek kivitelére
A felséges nép torka kellene.
Ma reggel óta járom e helyet,
S szavazatomra nem akad vevő.
ELSŐ A NÉPBŐL.
Unalmas élet, mit van tenni már?
HARMADIK A NÉPBŐL.
Nem ártana egy gyönge kis zavar.
(Éva ez alatt az oltár tüzét meggyujtotta, kezeit megmosá s a hozandó áldozatra elkészült. Szolgálói himnuszt kezdenek, mely szakaszonkint a következő jelenetbe vegyül. A tér megtelt polgárokkal, néppel, két DEMAGÓG a szószékért küzd.) ELSŐ DEMAGÓG.
Odább! ez a hely itten az enyém.
Veszélyben a hon, hogyha nem beszélek.
(A nép helyeslést üvölt.) MÁSODIK DEMAGÓG.
Akkor vesz el, ha szólsz. Bérencz, le innét!
(A nép kaczag és tapsol.) ELSŐ DEMAGÓG.
Te nem vagy bérencz, mert ki sem veszen meg.
Polgárok! fájva emelek szavat,
Mert a nemes szívnek fáj, a nagyot
Porig alázni; s egy nagy férfiút
Kell vonnom birószéketek elé
A disz-szekérről.
MÁSODIK DEMAGÓG.
Jól kezded, gonosz!
No csak virágozd fel az állatot,
Mit áldozatra szántál.
ELSŐ DEMAGÓG.
Félre innen!
A NÉPBŐL.
Mit is hallgatjuk azt a gúnyolót.
(Rángatják a második demagógot.) ELSŐ DEMAGÓG.
De bármim fáj szivem, mégis beszélek,
Mert téged, oh dicső fejdelmi nép,
Még hadvezérednél is többre nézlek.
MÁSODIK DEMAGÓG.
Ez árus lelkü, éhenholt csoportot,
Mely eb gyanánt a hulladékra les
Gazdái asztaláról? - Oh te gyáva,
Izlésedet nem írigyelhetem.
n
Jegyzet A 63 "irigydhetcm" alakja ritmikai szövegromlás, ezért a K-Kl és a 61 alapján jav.
A NÉPBŐL.
Le véle, ő is áruló, le véle!
(Még inkább bántalmazzák. Éva két galambot s tömjént áldoz az oltáron.) ÉVA.
Szent Aphrodite! oh fogadd, fogadd el
Ez áldozat füstét, hallgasd imámat:
Nem zöld babért kérek férjem fejére,
Családi enyhet csak bajnok szivére.
(Az áldozat füstében EROS mosolyogva megjelenik, a CHARISOK körülállják s rózsákat hintenek rá. Áhitatba merült csoportozat.) A SZOLGÁLÓK.
Hallgasd meg őt.
EROS.
Oh nő, a tiszta szív
Áldása rajtad!
A CHARISOK.
És a Charisok
Oltalma véled! -
A SZOLGÁLÓK.
Hála, Aphrodite!
ELSŐ DEMAGÓG.
Halld hát a vádat, nép! nagy Miltiades
Eladta a hont.
MÁSODIK DEMAGÓG.
Oh, hazudsz, hazudsz!
Hallgassatok, vagy késő bánalomnak
Ér szégyene.
ELSŐ A NÉPBŐL.
Le onnan, szemtelen!
(Egészen a tömegbe sodorják.) ELSŐ DEMAGÓG.
Ifjúságod virága van kezében,
Lemnost be birta venni egy csapással,
S most veszteg áll Phárosnál. Megfizették.
HARMADIK A NÉPBŐL.
Halál fejére.
ELSŐ POLGÁR.
No s, kiáltsatok,
Vagy bérletemből hurczolkodjatok ki.
(Az áldozatnak vége, az istenségek eltüntek.) ÉVA. (Felemelkedve.)
Minő zaj az kint? nézzük meg, fiam.
KIMON.
Egy árulót itélnek el, anyám.
ÉVA. (A csarnok lépcsőzetére lépve.)
Szivem mindig szorúl, ha éhező nép
Itéletét látom nagyok felett.
Ha sárba hull a fényes, kárörömmel
Szemléli a pór, gúnynyal illeti,
Mint hogyha ön mocskát is igazolná.
MÁSODIK A NÉPBŐL.
Uram! rekedt vagyok s kiáltani
Szeretnék.
MÁSODIK POLGÁR.
Itt van, kend meg torkodat.
MÁSODIK A NÉPBŐL.
Aztán mit mondjak?
MÁSODIK POLGÁR.
Mondj halált fejére.
A NÉPBŐL.
Halál, halál! -
ÉVA.
Kiről is van tehát szó?
MÁSODIK DEMAGÓG. (Hozzája lépve.)
Ki másról, mint ki egy fejjel nagyobb,
Mint polgártársi s azt nem tűrhetik.
ÉVA.
Miltiadesről? - Oh, nagy istenek!
S te is vén Crispos, kit rabszolgaságból
Mentett ki férjem, most halált kiáltasz?
CRISPOS.
Engedj meg, asszonyom, kettőnk közűl
Csak egyik élhet. Három gyermekemmel
Tart, a ki igy szavaztat.
ÉVA.
Jaj neked,
Ha sorsod, Crispos, igy lealjasít!
Bár megbocsájtok, hogyha éhezel.
De hát te Thersites? s ti mind, ti mind,
Kik a jólétben nyugton szunnyadoztok,
Mert a kapuktól ellenségteket
Férjem veré el. - Oh hálátlanok! -
THERSITES.
Ah, asszonyom! keservesen esik bár,
De mit tegyünk, ez a néphangulat:
Ki koczkáztatja minden birtokát,
Daczolva a felgerjedett habokkal!
ELSŐ DEMAGÓG.
Kimondom hát a nép itéletét.
(LUCIFER, mint harczos, réműlt arczczal, szaladva jő.) LUCIFER.
Vészt hirdetek! Az ellen a kapuknál!
n
Jegyzet A 63 sh.-ját jav.
ELSŐ DEMAGÓG.
Az nem lehet, győzelmes hadvezérünk
Nincs-é előttük?
LUCIFER.
Épen ő az ellen.
Megtudta, mit forraltok ellene,
Felkelt szivében a méltó harag,
S míg szóltok, tüzzel vassal itt terem.
MÁSODIK DEMAGÓG.
Ti hoztátok mind ezt ránk, árulók.
A NÉPBŐL.
Üssük le őket. - Éljen a vezér! -
Jaj nékünk, fusson a ki merre tud. -
Mindennek vége. -
ELSŐ DEMAGÓG.
Nincs. Hódolni néki
Elébe a kapukhoz! -
ÉVA.
Istenek!
Az itélet fájt, melly által nekem
Elvesztél férjem, oh de keserűbb
Hogy igazoltad azt, - bár visszanyerlek. -
ELSŐ A NÉPBŐL.
Fogjátok el nejét; ha városunknak
Bántása lesz, haljon meg gyermekestül.
ÉVA.
Meghalnék érted, férjem, szivesen.
Csak a hon átka gyermekem ne érné. -
KIMON.
Engem ne félts, anyám, jőj, jőj velem,
Megóv e szentély minden bántalomtól.
(Felmennek az üldöző csoport elől a csarnokba, két NYMPHA rózsalánczot bocsát le mögöttük a nép előtt, mely azonnal visszalép. Kívülről harsonák hangzanak, a nép jajveszékelve szétszalad. - A nymphák eltünnek.) LUCIFER. (Kaczagva kezét dörzsöli.)
Szép tréfa volt. Mi jó az értelemnek Kaczagni ott, hol szívek megrepednek.
(A templom felé fordúlva.)
Csak e mindig megifjuló, örökké
Szépnek látása ne zavarna folyvást.
Úgy fázom idegenszerű körében,
Mely a mezetlent is szemérmetessé,
A bűnt nemessé és a végzetet
Magasztossá teszi rózsáival
S az egyszerűség csókos ajkival. - -
Mért késik oly soká az én világom,
A torzalak, a kétes rémület,
Hogy elriaszsza e káprázatot,
Mely küzdelmemben a már-már bukó
Embert mindannyiszor fölkelti újra. -
De majd meglátjuk, hogyha a halál
Borzalma eljő hozzánk nem sokára,
Unalmas árnyjátéktoknak vajon
Nem lesz-e akkor itt végső határa.
n
Jegyzet A szerzői utasítást a K-Kl-ből pótoltuk.
(A nép közé vegyűl.) (ÁDÁM, mint MILTIADES, fegyveres csapat élén vezettetik megsebesűlten. Előtte könyörögve a nép és a demagógok.) A NÉPBŐL.
Éljen vezérünk. Könyörűlj nagy ember.
ÁDÁM.
Mi vétketek hát, a miért könyörgtök?
S a gyöngétől mit kérhet az erős? -
De nőm nem jő elém, se gyermekem;
Tán csak nem érte őket bántalom! - -
ÉVA.
Ah Miltiades, mért is jöszsz, ha nőd
n
Jegyzet Madách a „jösz” alakban az sz fölé húzott vízszintes vonallal hosszú mássalhangzót jelölt, ezt - vlsz. a soron végrehajtott más javítás miatt - a kiadás során nem vették figyelembe. Jav.
Sem bír örűlni jöttödön. - Fiam,
Anyád leroskad, tartsd fel, tartsd fel... Ah,
Még jó nevet se’ hágy reád atyád! -
ÁDÁM.
Mi ez? nem értem. A nép esdekel,
Nőm átkoz és e mell vérzik hazámért. -
ÉVA.
De jobban vérzik a hon és szivem.
Vagy mért jövél, mondd, hadseregnek élén. -
ÁDÁM.
Nem illet-é rangomban ily kiséret?
Eljöttem, mert e súlyos seb nem enged
Továbbra is tisztemnek megfelelni.
Eljöttem, hogy küldőimnek kezébe,
A felséges népnek kezébe téve
Hatalmamat, beszámoljak neki.
Im elbocsátlak, bajnok társaim,
Kiérdemlétek a háztűz nyugalmát.
n
Jegyzet A 63 "háztüz" indokolatlan, ezért a K-Kl és a 61 alakját visszaállítottuk.
S most én is e kardot, Athéne Pallas,
Szentelve tűzöm oltárod fölé.
(Felvezetteti magát a csarnok lépcsőin. Fegyveresei eloszolnak.) ÉVA. (Férje nyakába borúlva.)
Ah Miltiades, hol van boldogabb nő,
Mint a te nőd, nemes nagy férfiú!
Nézd, nézd fiad, milyen hasonlatos
Hozzád, mi nagy, mi szép!
ÁDÁM.
Ti kedvesek!
KIMON.
Jól tudtam én, hogy a mit tesz atyám,
Az jól van téve. -
ÉVA.
Oh, ne szégyeníts meg,
Ezt a hitvesnek kelle tudni jobban.
ÁDÁM.
Fiam! atyád kardját mutasd be te.
KIMON. (A kardot felakasztva.)
Óvd, istenasszony, ezt a drága kardot,
Mig egykor érte hozzád eljövök.
ÉVA.
E kettős áldozathoz az anya
Hadd szórja a tömjént. Pallas, tekints le.
(Tömjént áldoz.) ELSŐ DEMAGÓG. (A szószéken.)
Nem volt-e igazam, hogy áruló?
Hogy Darius megvette? tettetés csak
A seb, nem kiván ellene csatázni.
A NÉPBŐL.
Halál reá.
ÁDÁM.
Mi zaj az odakint?
ÉVA.
Ah, Miltiades, rettentő beszéd az:
Árulónak mond újra a tömeg.
ÁDÁM.
Nevetséges vád; engem, árulónak,
Ki Marathonnál győztem?
ÉVA.
Oh, hogy úgy van.
Gonosz világ az, mellyet itt lelél.
n
Jegyzet A 63 „melyet” alakja ritmikai szövegromlás, ezért a K-Kl és a 61 alapján jav.
ELSŐ DEMAGÓG.
Mit késtek őt elfogni?
(Nép tolong a templom csarnoka elé, köztük LUCIFER. ÉVA.
Miltiades!
E szentélyben biztos vagy, meg ne mozdúlj. -
Miért is oszlatád szét a hadat?
E bűnbarlangot mért nem gyújtatád fel?
Csak lánczot érdemel e csőcselék,
Mely érzi, hogy te születél uráúl,
Ki nemesebb vagy, mint ők összevéve,
S megöl, megöl, hogy lábadhoz ne essék. -
ELSŐ DEMAGÓG.
Halljátok-e, egy áruló neje
Miként beszél? -
ÉVA.
Az a nőnek joga,
Hogy férjét védje, még ha bűnös is,
Hát még ha ollyan tiszta, mint uram! -
n
Jegyzet Az „ollyan” megrövidült mássalhangzója a kiadásban, illetve a 63-ban ritmikai szövegromlás, ezért a K-Kl és a 61 alapján jav.
És ellensége ollyan korcs, miként ti. -
n
Jegyzet Az „ollyan” megrövidült mássalhangzója a kiadásban, illetve a 63-ban ritmikai szövegromlás, ezért a K-Kl és a 61 alapján jav.
ELSŐ DEMAGÓG.
Mért hagyja a felséges nép magát
Így becsmérelni.
ELSŐ A NÉPBŐL.
Hát ha igazat mond.
ELSŐ POLGÁR.
Ki velök tart, gyanús. Kiáltsatok
Rongy lelkek, vagy dögöljetek meg éhen.
A NÉPBŐL.
Halál reá. -
ÁDÁM.
Takard el e fiút.
Ne lássa vérem, - el nő e kebelről.
A villám, mely a szirtre csap, ne érjen.
Csak én haljak meg, - vagy miért is éljek,
Midőn látom, mi dőre a szabadság,
Melyért egy élten küzködém keresztűl.
ELSŐ DEMAGÓG.
Mit tétováztok még.
A NÉPBŐL.
Halál reá!
ÁDÁM.
E gyáva népet meg nem átkozom,
Az nem hibás, annak természete,
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze
S a szolgaság, vérengző eszközévé
Sülyeszsze néhány dölyfös pártütőnek.
Csak egyedül én voltam a bolond,
Hivén, hogy ílyen népnek kell szabadság.
LUCIFER. (Félre.)
Elmondtad a sírverset önmagadra,
S utánad illőt sok nagy síroromra. -
ÁDÁM.
Vezessetek le. Nem veszem igénybe
Tovább e szentélyt.
(Levezetteti magát a lépcsőn, Évát gyöngéden szolgálói karjába téve.)
Ím - készen vagyok. -
MÁSODIK DEMAGÓG.
Védjed magad, még nincsen veszve semmi.
ÁDÁM.
Nagyon gyötörne a seb, hogyha szólnék
Védelmeműl.
MÁSODIK DEMAGÓG.
Tedd meg, hisz ez a nép
Csak az imént porban csúszott előtted.
ÁDÁM.
Ah, ép azért minden haszontalan,
Önszégyenét meg nem bocsátja a nép.
LUCIFER.
Kijózanodtál-é hát?
ÁDÁM.
Oh, nagyon.
LUCIFER.
Atláttad-é, hogy a hódúlt tömegnek
Nemesb ura voltál, mint ő neked?
ÁDÁM.
Lehet, de mind a kettő kárhozat;
Más név alatt a végzet ugyanaz.
Hiú törekvés azzal küzdeni,
Nem is fogok. - Aztán miért, miért is
Vágynék magasra bármi hő kebel.
Éljen magának, és keresse a kéjt,
Melylyel betölti az arasznyi létet,
S tántorgjon ittasan Hádes felé. - Vezess új útra Lucifer, vezess,
S kaczagva nézem más erényeit,
Más kinjait, csak élveket kivánva.
Te meg nő, a ki - úgy rémlik szivemnek -
Egykor lugost varázsolál nekem
A sivatagba, hogy ha még fiamból
Polgárt nevelnél tisztes anyaként:
Bolond vagy, méltán gúnyol a leány,
Ki festett arczczal a bordélyban űl
Bortól felgerjedt, csókvágyó ajakkal.
Örűlj, mulass, tagadd meg az erényt. -
Vérpadra mostan, büntetéseműl.
Nem mintha aljast birtam volna tenni,
De mert nagy eszme lelkesítni bírt.
(Ez alatt egy tőkét hoznak a lépcsők elé, mellette Lucifer áll bárddal. Ádám lehajtja fejét.) ELSŐ DEMAGÓG.
Végezzétek ki. Éljen a haza!
LUCIFER. (Félsúgva.)
Szép búcsu, nemde? - No s, vitéz uram,
Nem borzogat most furcsán egy kevéssé
A torzképű halál rideg szele? -
ÉVA.
Ah Pallas! meg nem hallgatád imámat. -
(A templomból a halál nemtője, mint szelíd tekintetű ifjú, lefordított fáklyával s koszorúval Ádámhoz lép.) ÁDÁM.
Pallas meghallgatott. - Az ég veled.
Megnyugvás szállt szivembe Lúciám.
LUCIFER.
Átok reád, hiú ábránd világ,
Megint elrontád legszebb perczemet. -
ÉVA.
Átok reád, te közlelkű rideg nép,
A boldogságot durván illetéd,
S üde virága menten porba hullt.
Pedig nem ollyan édes a szabadság
n
Jegyzet A 63 „olyan” alakja ritmikai szövegromlás, ezért a K-Kl és a 61 alapján jav.
Neked, a mílyen fájdalmas nekem volt.
[I-V. szín összesen: 1086 sor]