A megállapított szöveg textológiai elvei
A
Tragédia
Madách életében megjelent két kiadásának (61, 63) szövege
következetlen. És nemcsak a jambus-problémák okán. A mű nagy terjedelme
miatt maradtak sh.-k, elírások és megoldatlan kérdések ritmikailag
azonos vagy közömbös helyzetben is. Az ’árjadoz’ ~ ’áradoz’ ingadozást
(
SZÖVEGÁLLAPOTOK, I. [71], IV. [204a], VII. [424])
és a hasonló
eseteket, az egybe- és különírás ellentmondásait stb. nehéz lenne bármivel
is indokolni. A „SZÖVEGÁLLAPOTOK”-ból
ezért közvetlenül nem lehet
korszerűsített helyesírású, emendált textust készíteni: szükség van előbb
a következetlenségek feltárására, rögzítésére és értelmezésére. A „MEGÁLLAPÍTOTT
SZÖVEG”-nek
ez a feladata.
Madách ékezésének kérdésében vlsz. sohasem sikerül végleges megoldásokra
jutni. A pont és vessző határán álló, az írás nekilendülő fázisaiban
igen gyakori írásjeleket már Arany és a szedő is így vagy úgy olvasta; kézirat
híján a 63 sajtó alá rendezésekor a szerző ezzel nem foglalkozott; a mai
írásszakértő pedig csupán rögzíthette a helyzetet, ami gyakran még a versritmus
említett kérdésével is kombinálódott.
Kiadásunk során, megmaradva a szerző életében dívott helyesírási gyakorlatnál,
megőriztük a cz használatát: kiavulása helyesírásunkból hosz-
szabb folyamat eredménye, amelynek pillanatnyi helyzetére utalni az adott
műben generális megoldással {cz > c) nem célszerű. A kétjegyű kettős
mássalhangzók átírásától {szsz > ssz) pedig azért tekintettünk el, mert
ezek Arany típus-javításai közé tartoznak.