Madách Imre: Az ember tragédiája

A kötet, amelyet a Tisztelt Olvasó kezében tart, Madách Imre drámai költeményének, Az ember tragédiájá nak második szövegkritikai kiadása. Az elsőt Tolnai Vilmos rendezte sajtó alá 1923-ban, a költő születésének centenáriumán. (Második, jav. kiadása: 1924. ) Tolnai a klasszikus módszer szerint választott alapszöveget: az „ultima manus” elve alapján a Madách életében megjelent utolsó, általa ismert és elfogadott textus, az 1863. évi második kiadás mellett döntött. A lapalji „jegyzetek feltüntetik a szöveg fejlődését minden változatával, mit a kézirat s az első két kiadás felmutat.” (Tolnai 1923 IX.) Mivel a kéziraton, az eredeti állapothoz képest, egy javítási fázis elkülöníthető - Madách Imre és Arany János egyaránt autográf javításai -, ez négy szövegállapotot jelentett és jelent. Tolnai szövegkritikai jegyzeteinek megírását nagyban segítette, hogy Morvay Győző az Arany-jobbításokat, Voinovich Géza pedig a második kiadást előkészítő Szász Károly-megjegyzéseket és a nyomukon végrehajtott szerzői javításokat már korábban és tételesen összeállította s közölte: Morvay 1897 156-183., ill. Voinovich 1914 és 1922 559-568. Mindezt az előbbi megtetézte az I-III. (utóbbi: Pest 1869 ) kiadás szövegének egybevetésével: Morvay 1897 182-199.  

Az előzmények birtokában így a Tolnai 1923 tekinthető a Madách-textológia első, összefoglaló alapművének. Legújabb értékelése: Bogoly 1994 289-290; a második, 1924. évi kiadásban is megmaradt hibák jegyzéke: Horváth 1987-1988 636-637.  

Ugyanaz az alkalom, a születési évforduló, amely a Tolnai 1923-at életre hívta, elindította az Arany-javítások értékelésének újabb hullámát is. Babits Mihály még csak általánosságban írt arról egy rövid előszóban, hogy: „A versek, amik nehézkesek és avultak voltak megírásuk napján, frissek ma, mintha tegnap keltek volna...” (Babits 1923 170.) Dénes Szilárd - a Tolnai 1923 szövegét elemezve - emlékeztetett arra, hogy Madách ünnepélyes, tárgyhoz illő stílusa (a szerző nem lévén tudatos stiliszta) olykor meg-megbicsaklott, és Arany általában ezeket javította. Kiiktatta a germanizmusokat, a túlzó neologizmusokat, jobbította a hangzást, és sokban neki tulajdonítható az aforisztikus tömörség is (Dénes 1925).  

A kérdés mindazonáltal nem jutott nyugvópontra. Gulyás Pál szerint Madách mindig is megmaradt műkedvelőnek: „lojalitása és magára-ébredésének hiányossága” megakadályozta abban, hogy fellépjen az „aranyjánosi pedantéria” ellen. Így Arany (Gulyás megfogalmazásában: „a Magyar Kor”) „tekintélye, jóhiszeműsége, erkölcsi komolysága és felfedezői előnye teljes súlyával elaltatta (vagy: meg se próbálta fölébreszteni) a költőben a mű végső szándékát.” Ami szerinte nem lett volna más, mint „a kortársi irodalmi gyakorlat jambus-kalodája” fölött aratott „jelképes győzelem”. Az I:21-60. sort , az angyalok karát rekonstruálta is a „több helyen vissza kell állítani”-elv alapján. A mutatvány valóban nem következetes; az első, tudatosan kevert textus a Madách-kiadások között (Gulyás 1934). Tolnai Vilmos - azonnali válaszában - éppen a szövegkiadási elvek tisztázatlanságát kérte számon, valamint hiányolta a jusst az ilyen típusú beavatkozásra, „mert a szöveg ügyét Madách és Arany már elintézte egymás közt.” Ehelyett - az Ur-Faust kiadási analógiájára - egy szinoptikus őskiadást javasolt, ahol az eredeti szöveget „s a vele szemben levő lapon az Arany módosításaival megjelent művet” adnák ki, ami viszont nem tudná felvenni a kéziraton lévő Madách-javításokat és a külső tanácsadó-olvasók (Szontagh Pál, Szász Károly) által javallt és a szerzőtől végrehajtott módosításokat (Tolnai 1934).  

Párhuzamosan folyt a számos népszerű kiadásban megjelent Tragédia szükségszerű szövegromlása is. Példaként említhető az 1932-es Singer és Wolfner-edíció , amelyből négy sor kimaradt, 2 x 2 sor felcserélődött, amihez 20 értelemzavaró sh., 50 körüli központozási eltérés és mintegy 100 ritmikai szövegromlás járult, vö. - r - s - t. recenziójával (It 1933, 102., utalt rá Tolnai 1934)! Ennek átmenetileg a Halász Gábor készítette összkiadás (MÖM I. 509-699.) szabott gátat, amely viszont átvette a Tolnai 1924 hibáit, vö. Horváth 1987-1988 636.!  

1968-ban Szabó József balassagyarmati Madách-gyűjtő Arany 13 javítását kifogásolta. A kirobbant vita előbb regionális folyóiratokban indult, különösebb figyelmet nem keltett. Országos szakfolyóiratokba csak azután került át (azonos vitapartnerekkel), hogy Szabó József szöveggondozásában 1972-ben megjelent a Madách Imre születésének 150. évfordulójára kiadott, Bálint Endre rajzaival illusztrált díszkiadás. A tollcsata szerteágazó, elhúzódó volta miatt - kivételesen - a vita teljes könyvészeti összefoglalását, rövidítések nélkül, egészében itt adjuk: Szabó József: Arany javításai Az ember tragédiájában , Palócföld 1968/1. 90-95., Pásztor Emil: „Fog korlátozni az arasznyi lét” , Palócföld 1969/1. 94-97.; „Az ember tragédiája’’ néhány Arany János javította soráról Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei VII., Eger 1969. 253-271.; Szabó József: Szövegtörténeti és textológiai megjegyzések Az ember tragédiájához Madách - ma , szerk.Mezei József, Bp. 1976. 131-139.; Pásztor Emil: Megjegyzések Madách Tragédiájának „helyreállított” szövegű kiadásához , MNy 1976. 345-354.; uő: Ne javítsuk ki Madáchot! , Kritika 1978/3. 14.; Szabó József: Nem javítjuk ki Madáchot! , Kritika 1979/3. 14. Tágabb értelemben a vitához tartozik Szabó József két további közleménye: Szövegingadozás Az ember tragédiájában , Palócföld 1970/3-4. 100-103., uő: Az ember tragédiája egyetlen betűjéhez , ItK 1976. 209-10.  

Szabó József első ízben hozott létre - immár a drámai költemény egészén - kevert szöveget, tartalminak vélt szempontok alapján: kilenc helyen állította vissza a kézirat szövegét. Az ünnepi alkalom, a Szépirodalmi Kiadó tekintélye, a szép kiállítás (is) okozta, hogy miközben a díszkiadás több népszerű edíció szövegforrása lett, a Madách-filológia alapos ismerői nem szólaltak meg az említett vitában; a sajtó alá rendezés szakszerű bírálata éveket késett (Horváth 1987-1988 638-639.). Hiába elemezte-értékelte az Arany-javításokat komoly nyelvtörténeti háttérrel már az évfordulón Szathmári István (írásban évekkel később jelent meg: Szathmári 1976), a szövegromlás párhuzamossággá fajult. Kétféle Tragédia -szöveg élt egymás mellett, a MÖM I. javítgatott szövege és a díszkiadás ötletszerűen megállapított textusa. Ezért adott az MTA Textológiai Munkabizottsága megbízást Horváth Károlynak és Kerényi Ferencnek, hogy - addig is, amíg elkészül a krk. - a Szépirodalmi Kiadó számára készítsenek egy szöveggondozott, megbízható Madách-válogatást. Ez lett a MVM.  

Tarbay Ede 1993-ban Arany János csapdái ról értekezett a javítások ügyében (Tarbay 1993); 1996-ban pedig Striker Sándor két kötetben jelentette meg a Tragédia „érintetlen változat”-át kísérő-magyarázó tanulmányokkal: Striker 1996. Abból indult ki, hogy „a Tragédia eredeti kéziratának nyomtatott változata azonban még eddig kiadatlan.” (I. 183.) A kissé nehézkes meghatározás a kézirat 1860. március 26-i állapotára utalt, mivel szerinte a rajta tett szerzői módosítások „kizárólag helyesírási hibák tekintetében” javítottak a szövegen. Az „eredeti kézirati fogalmazvány"’ (mint a szövegállapotok bármelyike) természetesen önállóan is kiadható; kivált, ha az „ultima manus” szerinti népszerű kiadások száma meghaladta a százat. Problémát a következetlenség jelentett: az I. szín 1- 75. sorában recenzensként 28 eltérést találtunk a meghirdetett elvektől, és erre a kirobbant vitában sem sikerült magyarázatot találni (BUKSZ 1997.) Megérett a helyzet egy új krk. elkészítésére.  

Párhuzamosan meggyarapodtak ismereteink az egyetemes szövegtan új lehetőségeiről is. (Ezek áttekintése magyarul: Helikon 1989/3-4. A modern textológia és 1998/4. Textológia vagy textológiák? )Mintául végül James Joyce Ulysses c. regényének szinoptikus kiadása szolgált: „A Critical and Synoptic Edition”, kiadta Hans Walter Gabler, Wolfhard Stoppe és Claus Melchior, három kötetben (New York-London 1984). A teljességgel genetikus szövegkiadást, amely nem állapít meg alapszöveget, a nyelvterület nagysága, az ennek nyomán várható kiadói érdektelenség, de főként a népszerű és iskolai kiadások, színpadi előadások jogos főszöveg-igénye miatt elvetettük. Korábban még úgy véltük és le is írtuk (Kerényi 1983), hogy - Tolnai 1923-hoz hasonlóan - az 1863. évi második, a költő életében utolsó kiadás alkalmas lesz alapszövegnek. A kevert textus kétszeri megjelenése és a népszerű kiadások szöveggondozása során szerzett tapasztalatok azonban elvezettek a felismeréshez: Az ember tragédiájá ból készíthető és készítendő el az első magyar szinoptikus krk.  

Elkészíthető, mert négy szövegállapot áll rendelkezésre a feldolgozáshoz: Madách kézirata (K), ugyanezen a példányon Madách Imre és Arany János javításaival módosított szöveg (K1), az első kiadás (61) és a Madách Imre, valamint Szász Károly javaslatait is részben érvényesítő második, javított edíció (63). (Erre részletesebben 1. a KELETKEZÉSTÖRTÉNET és a KIADÁSTÖRTÉNET c. fejezeteket!) E négy szövegállapotból kvázi-fakszimile készíthető, amelyet szövegkritikai jegyzetekkel kísérünk, és ugyanitt utalunk a szövegkritika forrásainak, dokumentumainak meglétére. Ez található a páros oldalakon.  

Elkészítendő, mert a krk. az alapszövege a népszerű, iskolai, szemelvényes kiadásoknak, a színházi előadásoknak. Így a páratlan oldalakon - szembesítve - a megállapított kritikai szöveg olvasható. Ezt egyféle szempontú lapalji jegyzet kíséri: az emendálások tényének és okának jelzése. Szemben a folyamatos számozású népszerű kiadásokkal, a sorokat színenként, ötsoronként újraszámoztuk; azzal a céllal, hogy a megállapított szöveg sorszámai kevéssé térjenek el a szinopszisétől. (A lépcsőzetes sorokat természetesen egynek számolva, mégha - gyakran - szerzői utasítás is szakítja meg ezeket.) Az utóbbi sorszámozása a K állapotát tükrözi, mely így színenként megfeleltethető Madách Imrének a megírás alatt folyamatosan vezetett munkalapjával. (Erre 1. a VÁZLAT , JEGYZETEK? c. alfejezetet!) A Tragédia szövegét 4117 sorban állapítottuk meg, azaz nem számoztuk - az eredeti, költői szándék szerint - a VII. szín zsoltárszövegeit, amelyek prózája mindig az adott szedéstükörnek megfelelő, ezért változó terjedelmű.  

A hiteles szöveg mellett a krk. hagyományos fejezetei is megtalálhatók kötetünkben: így a keletkezés- és kiadástörténet , a korai recepció és fordításirodalom , az első illusztrációk és a színpadra állítás terve - mindez 1864. október 5-ig, a költő haláláig terjedően. A szöveg pontos értését tárgyi magyarázatok segítik. Sajátos fejezete a jegyzetapparátusnak dr. Wohlrab József igazságügyi írásszakértő jelentése a Tragédia kéziratának ilyen szempontú, első ízben végrehajtott vizsgálatáról. Itt is köszönettel nyugtázott munkája révén sikerült pontosan megállapítani a szerzői és az Arany János-féle javításokat; ezek száma eddigelé állandóan ingadozott, különösképpen a szöveg- és betűtesthez nem köthető módosítások esetében. Hasonlóképpen köszönet illeti Praznovszky Mihályt, aki Madách Imre napjai a magyar irodalomban 1861-1864 c. kéziratát bocsátotta rendelkezésünkre; erre épül a kiadás- és recepciótörténeti fejezet . Megköszönjük az érintett közgyűjtemények (elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára, az Országos Széchényi Könyvtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Nógrádi Történeti Múzeum) munkatársaitól kapott sok-sok segítséget. Végül, de nem utolsósorban köszönettel és hálával gondolunk lektoraink, Kovács Ilona, Stoll Béla és Láng József munkájára, amellyel gazdag tapasztalatuk révén jobbították a kéziratot, és konzultációra mindig készen, előzetesen is segítették a krk. elkészítésének óhatatlanul nehéz folyamatát.