Aranysárkány fejléc kép
 
ARANY JÁNOS – ZIMÁNYI JÓZSEFNEK
[szerkesztői feloldás]
Margitsziget
Budapest
, 1882. szeptember 21.
 
  Kedves Öcsém!  
  Vettem levelét, köszönöm bizalmát, s ifjúi hevűlését kiválóbb irodalmi nevek iránt becsülöm: de mint nem katholikus talán el sem fogadhatnám. Ha azonban ez egyházi szokásaikkal nem ellenkezik, s ha kegyed egy már mindentől visszavonúlt beteges öreg ember nevét ohajtja beiratni, ám tegye; csakhogy én az ebből folyó kötelességeket nem ismerem, s azok teljesitésére talán elégtelen is volnék.  
  Fogadja rokoni üdvözlésemet.  
  . 1882. szept. 21  
 
[szerkesztői feloldás]
Arany János
Arany János
 
 

Megjegyzések:

A levél két fogalmazványát lásd Zimányi József
AJ
Arany János
-nak írt levele (1882. szept. 15.) 4. oldalán; másolatát Zimányi József
Arany László
Arany László
hoz írt levelében (1882. dec. 31. MTA Kt K 513/1330.:) „Mélyentisztelt Nagyságos Úr! Váratlan, becses sorait vettem, s kötelességemnek érzem arra azonnal válaszolni. A kérdett, s általam szent ereklyeként őrzött levél tartalma, illetve másolata, a következő:
[szerkesztői feloldás]
a levél másolata
Tehát allig egy hó múlva, hogy ez örök emlékű sorok
[törölt]
« , »
megérkeztek, futott át a gyászhír az országon, hogy
Arany János
Arany János
, a koszorús költő, az irodalom apostola, a Magy. Tud.
Akadémi
Szerkesztői feloldás: Akadémia
érdemes bajnoka; át szenderűlt a jobb életre! Talán az
égis
Szerkesztői feloldás: ég is
őt siratta, azért omlottak könyei – Talán a természet is őt gyászolta. Hogy menyiszer sirattam meg, arról tanúbizonyságot a hozzám intézett levele adhat, melynek rövid idő múlva, csak foszlányait birom. De mi jogom sirattam őt?! Kérdik talán. Hát nem szerettem e őt úgy mint bárki más
[törölt]
« , »
? Nem imádtam a szó legszorosabb értelmében? Hisz rajongtam érte, az ifjuság lobbanó hevével, nem az »ő« sziveket gyujtó fénye volt e az, mely az én szivemet is fellángoltatá? - - - - - - - , Nem puszta érzelgés ez, hanem szivből eredt keserv. Bocsánatot kérek, hogy az egyszerű, levél másololat mellett, még soraimmal is úntatom, de el nem fojthatom e szavakat a visza emlékezésnél. Még –, egy kérésem volna, mely talán vakmerőnek látszik nagyságod előtt: Esedezem, ha itt volnék térden állva
kérnm
Szerkesztői feloldás: kérném
ohajom meghalgatására, s hiszem, hogy nem nem tagadná. Egy emléket szeretnék birni, egy egyszerű s előttem mégis nagyszerű tárgyacskát, fényképet, vagy névjegyet, vagy bármit, mi az én feledhetlen emlékű bérma Atyámra emlékeztetne. Tudom mit kérek, látom a távolságot, mely nagyságodtól elválaszt, s saját vakmerőségemet is. Még egyszer bocsánatot kérek tehát, s alázatos kérésem megújitva maradtam nagyságodnak lega
l
Beszúrás
ázatosabb szolgája s előre is hálás lekötelezettje
B. gyarmat
Balassagyarmat
1882 decz. 31én
ZimányiJózsefJános
Szerkesztői feloldás: Zimányi József János
” Válasz Zimányi József 1882. szept. 15-i levelére (2619.)