AJOM19

Jegyzet

Gyulai

Gyulai Pál

– midőn betegségében meglátogattam

– Vesd össze: nak, 2461.  1876. aug. 25.

Jegyzet

hogy te késznek nyilatkoztál a Jakab István fölötti emlékbeszédet minél előbb elkésziteni

– Jakab István (1798–1876. október 18.) drámaíró, műfordító, dalszerző, újságíró, 1833-tól a Magyar Tudós Társaság levelező tagja. 1876. nov. 27-én mondotta el az emlékbeszédet.

Jegyzet

vaksi barátod

– Vesd össze 1876. dec. 27-én nak írt levelével: „Nem különben pár héttel ez előtt ról nagy megilletődéssel olvastam leveléből a leverő hírt hogy szeme romolni kezd. Irtóztató csapás lenne az áldott emberre ha látását veszitené. Pedig félni lehet az olyan csillogó fekete szem mint az övé hajlandó a hályogra. Ha jól tudom édes atyaja

 [!]

[sic!]

is világtalanságban élte utólsó éveit. Őrizze meg a jó Isten! Egyebiránt a mít reánk mért, főhajtással kell fogadnunk.” ( TMLev II. 502–503.) „A szem látási gyengeségét a mindkét szemen képződött szürke hályognak tartottam, de azt magávalal nem tudattam. (Kezelő orvosa hosszabb ideig dr. volt. Az utóbbi időben szemorvost nem consultált; félt a vizsgálatnál alkalmazott fény behatolásától, ami mindig irritálni szokta a szemét).” ( Farkas 1882. ) – Grósz Emil szerint „azon gyanujának, hogy szürke hályog képződik, nem volt tárgyi alapja, de az is ellene szól, hogy 1877 óta öt éven át a látás nem hanyatlott s utolsó napjáig rövid időre a legkisebb nyomtatást is elolvashatta.” ( Grósz 1900. ) Vesd össze még: Csapodi 1900. – „Minden jel szerint idősebb korában a sárgafolt tájékán (a legélesebb látás területén) sorvadásos foltok keletkezhettek az érhártyában és ideghártyában. Látását nem veszítette el teljesen, de az olvasás és írás nagyon nehezen ment.” ( Grósz 1939. 16.) – Az idézeteket lásd Scheiber 1962.a 195.