TÖRS KÁLMÁN – ARANY JÁNOSNAK
Nem azért irom e sorokat, mintha azoktól az óhajtott sikert reményleném; de írom
azért, mert valami azt sugja itt belől, hogy a ki nálunk az enyémhez hasonló szerény
tehetséggel az enyémhez hasonló merész feladatra vállalkozott, annak mulhatatlan
kötelessége már az is, hogy házról házra járva, bekopogtasson ismerös és ismeretlen
ajtón, nincsen-e valahol egy rejtőző tehetség, a kinek közre kell világitani;
kötelessége tudni azt, hogy a mi mindenben szegény nemzetünk legkevésbé engedheti meg
magának a luxusok legdrágább luxusát, mely a tehetségeknek véka alatti elhamvadásában
áll; – és a ki gyenge erővel ugyan, de lelkesedéssel indul oly missió elé, melyről
tudja, hogy annak terhe alatt össze fog roskadni a legjobbak támogatása nélkül, –
mondom, azkétszeres kötelességet teljesít akkor, ha egy mederbe gyüjteni törekszik
mindent, a mi „zenghet” s ha, a kinél világot lát, nem éri be azzal a szelid
visszautasitással, hogy „elég, ha nekem világol”.
n
De ha a közremüködésre való fölkérést elutasithatatlan kötelességemnek ismertem már
azoknál is, akiknél csak sejtem a tehetséget: – mivel
nyugtassam én meg lelkiismeretemet akkor, ha a tisztesség határai között el nem
követek minden tőlem telhetőt, hogy
Arany János
támogatását megnyerhessem? Ezt a mulasztást, én azt hiszem, számon kérni
tőlem joga volna a nemzetnek is.
Arany János
Olvastam Önnek, Uram,
Jókai
hoz írt sorait.Jókai Mór
n
Ismétlem, nincs reményem, hogy a mi ott, fájdalommal ugyan, de
megtagadtatott, – nekem, az én kérésemre megadatik. Ily szerénytelen én nem vagyok.
De hogy még kisérletet se tegyek ama sorok után s viseljem a lelkemben a kétkedést:
„ha zörgetsz vala, talán meg is nyittatik néked”:n
ezt
nehéz felelösségem érzetében igazán nem tehetem.
Jegyzet
„ha zörgetsz vala, talán meg is nyittatik néked”– Vesd össze: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Mát 7:7; vesd össze: Luk 11:9)
Ez legyen a mentségem e sorokért, melyekhez – személyes megjelenés helyett – azért
folyamodtam, mert tudom, hogy hasonló kérelmet szemtöl szembe visszautasitani roszul
esnék önnek is. Nem is akarhatom ennek kitenni. Azért ez alkalommal nem is ismétlem
Jókai
kérelmét, csupán azt méltoztassék megengedni, hogy abból, amihez nem
szükséges, hogy a „muzsa megjelenjék”Jókai Mór
n
– vajha megjelennék ismét
s ne hagyná el soha! – abból, a mi már ugy is kész, talán Aristophanes
forditásaiból egy rövid mutatványt remélhessek.
Arisztophanész