Aranysárkány fejléc kép
 
ARANY JÁNOS – KŐRÖSI MIHÁLYNAK
[szerkesztői feloldás]
Budapest, 1874. szeptember 17. előtt
 
  Kedves öcsém,
Mihály
Kőrösi Mihály
!
n
Jegyzet
Kedves öcsém,
Mihály
Kőrösi Mihály
!
– „Az egyik levelet
AJ
Arany János
írta 1874-ben
Pest
Budapest
ről Kőrösi Mihály szalontai gazdálkodónak, aki oldalági rokona volt a költőnek. Kőrösi Mihály 150 forint kölcsönt kapott váltó ellenében
Arany János
Arany János
tól, hogy a csip-csup adósságait rendezhesse és azután nekilátva a munkának, uj életet kezdhessen. Azonban Kőrösi Mihály nem csupán amolyan szimpla parasztgazda volt. Neki passziói voltak. Szeretett kártyázni és nem vetette meg a cigányozó heje-hujákat sem. Ugy látszik, hogy a kölcsönbe kapott 150 forintból is ezeket az uri passzióit elégitette ki. Uri módon fizetett a korcsmárosnak is, a cigánynak is, de
Arany János
Arany János
nak egyáltalán nem fizetett.” ( Mados 1932. 21)
 
  Annak idején, amikor Balogh József főbiró ur ajánlása folytán nehéz helyzetedben segitettem rajtad, leveledben igéretet tettél arra nézve, hogy a tőlem kölcsön kapott 150 forintot négyes kamatával együtt fertály évenként becsületesen törleszteni fogod a következő esztendő őszétől kezdve, amikor is a termést már betakaritottad. Azóta már három termést is betakarithattál volna, ha egyáltalában vetettél volna. De te, miként
Szalontá
nagyszalonta
ról értesültem, folytatod ugyanazt az életet, amit a nekem tett igéreted előtt folytattál. A kötelezettséget nem veszed semmibe, az adott szóról elfeledkezel és azt hiszed, hogy mások azért szerzik nehéz munkával a garast, hogy a te hitvány örömeidet kiszolgálják vele.  
  Eddig türelemmel vártam, azt hivén, hogy a sors mostohasága akadályoz meg abban, hogy eleget tégy kötelezettségednek, de most, miután értesültem életmódodról, nem lehetek tovább kiméletes. A pénzre nekem október havára okvetlenül szükségem lesz, a kamatot már nem is kérem, de a tőkét teremsd elő és fizesd le a főbiró ur kezébe, aki azt majd máskülönben is szorgalmazza nálad.  
  Tudd meg, hogy a mi vérbéli rokonaink szorgalmas, becsületes, józanéletü emberek voltak, ugy az egyszerü földmivelők, mint a sorukból kiemelkedőbb nemzetes urak, akik tudták, hogy a pénz nem arra való, hogy másokat megkárositsunk vele, hanem arra való, hogy tisztességes munkával megszerezzük és a nyugalmunkra forditsuk. Engem szegény jó édesapám nem felejtett benne egy 80 köblös földbirtok közepében, miként téged a te becsületes, dolgos édesapád, de mi lett volna én velem, ha amikor később bővebben jött hozzám a garas, elvesztettem volna a fejemet és a kocsmaasztalnál vagy a kártyázó helyiségekben kezdtem volna játszani az uri tempókat. Akkor százszor inkább maradtam volna egyszerü földmivelő parasztnak, aki tisztességgel akasztja le nyakából a tarisznyát, melybe a tulajdon verejtékes munkájával szerezte a kenyeret, mint olyan urnak, aki a mások zsebéből szerzi önmaga számára az örömöket.  
  Hát gondolj erre te is,
Mihály
Kőrösi Mihály
öcsém és foglald jóba magad. Levélbeli válaszodat várja  
 
János
Arany János
bátyád.
 
 

Megjegyzések:

1932-ben a NSzAJM -ban volt; a jelenlegi katalógusban nem szerepel.