Aranysárkány fejléc kép
 
POLLÁK JÁNOS – ARANY JÁNOSNAK Szegeden, 1874 évi május hó 11. kén.  
  Nagyságos  
  Arany János
m.
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás:
m
agyar
Beszúrás
[bizonytalan olvasat]
k.
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás:
k
öltő
Beszúrás
[bizonytalan olvasat]
úrnak.  
  Mélyen t. pálya-atyám!!.  
  Szivem sugallatának tolmácsa kénytelenit e sorok irására, élő koszorúsaink legnagyobbikához; vegye az alantalázott névtől őszinte megtiszteltetését dicső pályájának munkálkodásán, mely égő fáklyafénnyel világitá ki a megkezdett pályának ama örök jelszavát: „nincs dicsőbb élet mint a honért élni, és nincs szebb halál mint a drága hazáért halni”; nemcsak – magam tőbb, számos ifjaktól ösztönöztetve, adok ez úton indulataimnak kifejezést
[törölt]
« : »
.
Beszúrás
Hogy mi ok indított engem e sorok irására, azt nemes érzete sejteni fogja: én – – – kit az elődők dicső emlékezete, a hazai irodalom taplálására ösztönz, kénytelenítettem e dicső, szerény, de – mély izgatottsággal – járt pályát elfogadni, és ezen pálya mihamarabb eléréseért, gyenge – bár – munkáimat a gyakorolt, dicsőémlékű
 [!]
[sic!]
levő kézre bírálat miatt általadni; nagy
[törölt]
« , »
!
Beszúrás
óriási nagy! kérdés a föntebbi megtiszteltetést egyrészt elvállalni, de nem csalódom Önben tisztelt férfiú, ha ezt szíveskedik birálat és oktatás részben, a szerény, ifjútól átvenni; majd akkor leszek és érezem magam szerencsésnek ha kedves pályaatyámtól az elfogadás sorait olvashatom, ki az élet nehézkes sajkáján, már meghóditá az örömemlékben maradó nevet.  
  Százszor elnézést kérek nagy férfiú Öntől, de hiszem, hogy ösméri már a magyar kebel hevét, mely ily alkalommal teljes erejével kigyúl: „az eszme terén”.  
  Nem búcsúzom el annélkül, hogy k. pályaatyám – bizalmát elveszszem, és mély lelkesültségből e szív mást nem képes óhajtani, mint: „tartsa meg a Magyarok Istene
Arany János
Arany János
t a hazának;”
[szerkesztői feloldás]
„tartsa meg a Magyarok Istene Arany Jánost a hazának;” – nagyobb betűkkel
ez oly szívből ered, melynek húrjai csak a nemes cél felé irányulvák. Becses válaszát, és célom elfogadását mihamarabb elvárva, vagyok őszinte, – a szabadság egyik legl
á
Beszúrás
ngolóbb lenni óhajtó hazafija  
  szegedi főreált tanuló.  
  IV.  
  50.  
 
A magyar jövője.  
 
  Meddig késel még dicső magyar nép
  Árpád nevének fáklyát nyujtani? –
  Nézd mi csillag fénylik ott az égen,
  Homályteli! hazám az csillagod!?
  Meddig késel még dicső magyar nép
  Sötét reményed fényre hozni rá? – – – –
  Oh mikor lesz ismét hajnalodnak
  Oly szemvakitó gyémánt csillaga. –
  Ám nevünk tövisbabért nem érlel,
  Mert nagy volt egykor Árpád nemzete,
  Négy világtáj osztá el határát,
  S tengereknek árja szegte el. –
  Él magyar! ha vak sötét homályban,
  Még lesz a nap hol fénye árad el,
  Fel tehát az ébredésnek … regge
  Hazámfia! nem messze tévelyeg!
  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
 
 
  Mint elodvosult fa rengetegben:
  Hasonló arcod hozzá szép hazám!
  Lombtalan!! de mégis zöld virányon
  Áll s büszke szemmel mély tövére néz;
  Mert alól győkére még kihajthat,
  Bár majd ezer év dönté mélybe le,
  S szebb leszen majd, hogyha ifju arca
  Oly szép egészet képez törzsökén.
 
 
  (Folyt. jön).
n
Jegyzet
(Folyt. jön).
Pollák János későbbi küldeményeiről nem tudunk.