ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK

Budapest

, febr. 27. 1868.

Nagyon jó esett az a levél nekem, melyet 23-ról küldöttél, először mert bár fájdalmas húrokat érint mind nálam mind tenálad, de még némi humor is játszik benne, mely valamennyire nyugtatólag hatott rám, állapotod iránt. Hiszem, tudom hogy nem igen javalt ez, de könnyült

mégis

[bizonytalan olvasat]

Szerkesztői feloldás: még is

– a lélek virágai erre mutatnak. Másodszor jól esett,

[betoldásjel]

Betoldás innen [ugrás]: missing metamark.

Szerkesztői feloldás: nem

hogy megdicséred versemet, mint verset, hanem

[betoldásjel]

Betoldás innen [ugrás]: missing metamark.

Szerkesztői feloldás: hogy

eléggé kifejeztem, előtted is, azt a mi gyötör, a mi életemet olylyá tette,

mint

[betoldásjel]

Betoldás innen [ugrás]: missing metamark.

Szerkesztői feloldás: mintha

nem is az élők, hanem a holtak társasága volna már az enyém. Igazán, a halál komoly gondolatja azon naptól fogva lett mindennapi társam; s bár, hozzád mérve, egészségesnek látszom, épen úgy oda számitom én magamat a hová te, édes

Miská

Tompa Mihály

m; hidd el

[betoldásjel]

Betoldás innen [ugrás]: missing metamark.

Szerkesztői feloldás: egy

hajóban evezünk. Egy részem már ott van!

Omnes eodem cogimur, omnium

Versatur urnâ serius ocius

Sors exitura et nos in aeternum

Exilium impositura cymbae.

Jegyzet

Omnes eodem cogimur, omnium

Versatur urnâ serius ocius

Sors exitura et nos in aeternum

Exilium impositura cymbae.

(

Horatius

Horatius Flaccus, Quintus

: Ódák 2.3. 25–28.) Bede Anna fordításában:

Mind arra tartunk. Lent valamennyiünk

urnája fordul, mígnem előbb-utóbb

sorsunk kijő, s véget nem érő

számüzetésre megyünk a sajkán.

Lásd, épen akkor szenvedtem ama convulsiókban, melyek eredménye ez a költemény, mikor jónak látták azzal a hires kereszttel veksálni fájó lelkemet; és mégis insinuatiókat

Jegyzet

insinuatiókkal

– gyanúsításokkal (lat.)

kell tűrnöm, hogy: „nem adják azt a ki nem kéri, nem csúsz-mász utána” stb. Képzeld ezt az állapotot! Fiam beteg, magam körömmel vájnám fel leányom sirját: s akkor én kereszt után járok, s örűlök neki rettentően! Mintha rólad mondanák most.

A nagy-gyűlés határideje valahára ki van tűzve 17–18-án lesz, s 21-én fejeztetik be. Tehát akkor, vagy már elébb is, bizonyost tudunk, mert ha egyszer az osztály eldönti a kérdést, a nagy-gyűlés, igen ritka kivétellel, nem szokta az osztály itéletét felforgatni. A conferencziák pedig már 14-én megkezdődnek. Sok dolgom lesz, édes barátom, e gyűlésekkel, nem is tudom jut-e idő, hogy azok téged illető folyamárol időnkint értesitselek, de ott lesz

Károly

Szász Károly

, szivesen megteszi tudom.

Oh hiszen úgy szerettem volna én is köztetek lenni, de rab vagyok, mindennapi rabja a hivatalnak, és engem senki se pótol. Még

Laczi

Arany László

is, kit felküldhettem volna, most a

Csengery

Csengery Antal

távollétében ( végezvén az összes titkári teendőket) annyira túl van terhelve, hogy egy félnapot sem múlaszthat. Igy tehát csak lelkünkben lehettünk jelen, édes szenvedő barátom, és Sz.

Szász Károly

előadásábol vehettünk tudósitást állapotodról.

Ölelünk az enyéimmel és csókolunk benneteket, kérve az Istent, hogy

még

Beszúrás

ha emberi tudomány nem segithetne

Beszúrás

, tegyen csodát érted, gyógyítson meg édes barátom, adjon vissza még az életnek, az irodalomnak, és nekünk barátidnak. Ámen!

szerető híved

AranyJános

Szerkesztői feloldás:

Arany János