ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK

Kedves barátom,

Igaz az, hogy levéliráshoz mindenek előtt kedv kell, s ha az embernek egyébhez sincs kedve, levéliráshoz még kevésbbé. Mit, és minek irjak? ez rendes gondolat nálam is, valahányszor egyik-másik tartozásom eszembe jut; alig is hiszem, hogy volna a föld kerekség[törölt]
« b »
én udvariatlanabb ember mint én, válaszirásban és látogatások visszaadásában.

n

Jegyzet

alig is hiszem, hogy volna a föld kerekség[törölt] « b »én udvariatlanabb ember mint én, válaszirásban és látogatások visszaadásában

– Vesd össze:

Sáfrán Györgyi

: A „rest” levélíró. AJÖM XV. 444–446.

Efféle bűneim mindig csoportosan állnak a rováson: akárhány embert haragosommá tettem már velök, elfordultak, büszkének, embergyűlölőnek kiáltottak; legfölebb egy kettő maradt, a ki megszokta. Aztán meg olykor, ha levélirásra adom is magam, el kell tépnem, annyira visz a bolond őszinteség. Nem tudok közönyös, frázisos levelet irni: vagy belésűlök, vagy szivem mélyéig kitárok mindent, olyan embernek is, ki arra nem érdemes. Ilyenkor én is azt mondom: minek panaszkodjam: kályhába vele! – De neked, ha panasz is, nyűglődő, elégűletlen, fájdalmas évődés: még is csak meg szoktam irni (20 év óta sok jeremiadot irtam én neked); s ha te írsz a magad bajairól, fájdalmas ugyan, de még sem oly aggasztó mint a…. teljes hallgatás.

Igaz hogy mindig kevesebb öröm lesz már ezekben a mi leveleinkben. Talán hidegebbnek is fogjuk találni egymást: de az természetes. Már maga az bizonyos, hogy az ősz nem nyár. Hát még, ha kora téli fergeteg is járul hozzá. De bármily bádjadtan lüktessen ez a szív, azért egyik dobbanása mindenkor a tied. Elég is ebből ennyi.

Feleségem az Olajágat már megkapta, olvasgatja is buzgóan.

n

Jegyzet

Feleségem az Olajágat már megkapta, olvasgatja is buzgóan

– Az Olajág megjelent ( VU 1867. 19. sz. máj. 12. ). – „Azután

Aranyné

Arany Jánosné Ercsey Julianna

nak vittem el a könyvet; az már nem mosolygott, nem is tapsolt, hanem szemébe szökkent a könyje. Ha megláttad volna, attól is meggyógyultál volna...”

Szász Károly

Tompá

Tompa Mihály

nak, 1867. máj. 29. ( TMLev II. 203.)

Én is forgattam benne. A számtalan hibából még egyet sem láttam: szép könyv az, benseje külseje, kivált a nőknek végtelenűl kedves lelkiajándék az. A mi grammatikai apróságot kijegyeztél, hogy nem mindig tudod élesen különböztetni, azok oly csekélységek, hogy szót sem érdemelnek. Ha csak ilyen hibák vannak benne: nyugton lehetsz tőlök. Organismusod tönkre tételére pedig (hogy nem mindig hű és gyors az emlékezeted) én csak azt mondom, hogy 14 éve[törölt]
« s »
tönkre van téve az enyém, akár a professorságot a miatti desperatio

n

Jegyzet

desperatio

– elkeseredés (lat.)

hagyatta velem félben egyik, hogy nyilvános előadásimon gyakran nem jutott eszembe a kellő szó, vagy dolog, és igen gyakran nem tudtam, a mit legjobban tudtam is. Pirúltam, pirúlok az ilyenekért még ma is: s legnagyobb kínom az, hogy kénytelen vagyok magamat folyvást compromittálni, kivált idegenek előtt és szokatlan helyen. Ez a két-kalapos állapota lelkemnek már évek óta tart (emlékszel:

Koczánné

Koczánné Darvas Róza

nál?

n

Jegyzet

emlékszel: KoczánnéKoczánné Darvas Róza nál?

– „Pest megyei birtokos nemes család, mely beházasodás révén Gömörben is otthonos volt. Egy Koczánnak Darvas Róza volt a felesége, a hanvai Darvas Pál testvére vagy rokona.

Tompa

Tompa Mihály

innen ismerhette őket.” ( TMLev I. 437.)

). De hát tűröm, és nyomorgok a szellemi mankón, ahogy lehet. Nem adom meg könnyen magamat. A mult nyáron, mikor semmit sem tudtam dolgozni, a cholera alatt,

n

Jegyzet

A mult nyáron, mikor semmit sem tudtam dolgozni, a cholera alatt

– Vesd össze

AJ

Arany János

1866. nov. 14-én

Tompá

Tompa Mihály

nak írt levelével (2066.).

úgy fogtam ki rosz memoriámon, hogy magoltattam napról napra. 100 ódáig fölvittem

Horatius

Horatius Flaccus, Quintus

ból. Persze, nagyobb részt már megint nem tudná

m

Szerkesztői feloldás: tudnám

, (holott a gyermek korban tanúltakat most is elfúvom) de akkor mégis köszörűlődött emlékezetem a naponkénti surolás által.

Ezt csak azért mondom, hogy nem árt az, egykissé eröltetni is a rozzant constitutiót.

n

Jegyzet

constitutiót

– szerkezetet (lat.)

Tán még javul általa. Legalább én

Kőrös

Nagykőrös

ön roszabbul éreztem magamat, hol jobban kiméltem. Igaz, hogy akármit csinál igy, fél erővel az ember, a tökéletlenség érzetétől soha nem tud menekűlni. Hanem hát tégy úgy mint én. Én már rég meguntam magamat, és lekonyította lelkem a fülét, ilyeténképen: Mit? hir? név? Mese az, hogy én ez s ez nagy iró vagyok: scribbler

n

Jegyzet

scribbler

– firkász (ang.)

vagyok, ki a mindennapi kenyérért körmöl. Igyekszem ugyan megcsinálni, ahogy isten tudnom adta: de ha nem úgy fog a kréta, a mint értelmem szeretné, ki tehet róla! Azonban, a mit ki tudok nyögni, elárusítom, a hogy veszik. Hátha még tetszősebb lesz, a mit én csak így-úgy szeretek, annál, a mibe egész lelkemet belé lehelltem. Meglehetős önző szempont biz ez: de a nyomorúság humora ide szorítja az embert.

Annak hát nagyon örültem, hogy egy házacska szerzése téged munkásságra nógatott. Örültem először azért, mert bármibe kerűlt, bár mily nehezen lehetett kiteremteni: jó gondoskodás a jövőről, s a kis földdel együtt (mely, remélem, megvan, csakhogy jó volna közelebb to

l

Beszúrás

ni a házhoz) már is némi biztos alap, akár neked öregségedre, akár kedves nődnek, ha

utólmarad

[bizonytalan olvasat]

Szerkesztői feloldás: utól marad

. De örűltem méginkább annak, hogy ha ilyes czél ki tölti lelked ürét, [törölt]
« fájdalmaid … »
még tovább is munkálni, törekedni fogsz, betegséged daczára, s az utóbbi ez által nem hogy öregbednék, sőt türhetőbbé lesz. A Figyelő buktakor így szállott meg engem a jövő (magam, de kivált családom fentartása) miatti rettenetes gyötrelem; a tűrhetetlen gondolat, hogy koldusbotra, kegyelemkenyérre, családom alamizsnára szorúlunk. Mert akkor elfogyott előttem a világ, úgy hittem; és következett a véghetetlen nagy semmi. Ez éjjel-nappal kínozó türhetetlen gondolat, később az a vágy, hogy

Szalontá

Nagyszalonta

ra, leányom közelébe vonulhassak, s ott független szegénységben leélhessem hátralevő napjaimat, kuporgatóvá, plane acquisitorrá

n

Jegyzet

acquisitorrá

– vagyonszerzővé (lat.)

(!) tőn: s most, bármily kegyetlenűl keresztűl rángatta a sors leghőbb vágyaimat s kegkedvesebb számításaimat: [törölt]
« az engem »
megmaradt enyéim jövője iránt, emberileg szólva, nyugodt vagyok.

Verseim összes kiadása is e törekvésnek köszöni létrejöttét. Minek hagytam volna, hogy valaki potom áron elcsalja utódaimtól halálom után? Jobb volt most realizálnom belőle, a mit lehetett. Csodálkoztál, miért nem adtam

Heckenast

Heckenast Gusztáv

nak.

H.

Szerkesztői feloldás:

Heckenast

Heckenast Gusztáv

nagy úr, a magunkszőrű emberekkel csak lóhátról beszél: kegyességet vél tenni, ha elfogadja kiadásra, és még fizet is valamit, végtelen hosszú terminusokon. Nekem olyan ember kellett, ki fizessen minél előbb és minél többet. Tudtam, hogy űzleti és más nemesebb

fiatal

Beszúrás

ambitio vágyva-vágy elkaparítni

H.

Szerkesztői feloldás:

Heckenast

Heckenast Gusztáv

elől munkáim kiadói jogát: miért nem használtam volna fel? Én nem látom át, miféle hála kötelezne

H….

Szerkesztői feloldás:

Heckenast

Heckenast Gusztáv

hoz, azért a pár száz forintért, mit hatszorosan visszakapott már. Denique,

n

Jegyzet

Denique

– végül is (lat.)

az ember itt

Pest

Budapest

en jobban szét tud nézni, s előnyösebb alkura tehet szert, mint ha vidékről ir, vagy felrándul egyszer. – Most, úgy sejtem, a VI. kötet is ki van nyomva, de még nem kaptam példányokat. Azaz még csak egy pre példányom van a V első kötetből.

Laczi

Arany László

tegnap köszöntött be a Kisfaludy-társaságba.

n

Jegyzet

LacziArany László tegnap köszöntött be a Kisfaludy-társaságba

– 1867. máj. 29.: „Jelen voltak,

b. elnöklete alatt:

,

, Bartalus István,

,

,

,

, Keleti Gusztáv,

,

,

, Szőke János pénztárnok, Tárkányi Béla,

Toldy Ferencz

Toldy Ferenc

,

Tolnai Lajos

,

Tóth Lőrincz

Tóth Lőrinc

,

Vadnai Károly

Vadnay Károly

. 38.

Arany László

belső tag »Magyar népmeséinkről« szóló értekezése első felének fölolvasásával székét elfoglalta, minek következtében neki az oklevél kiadandó, értekezése hátralevő részének fölolvasása a közelebbi havi űlésre halasztatván.” Kisfaludy Társaság jegyzőkönyvei 1865–1871. MTA K Kt Ms 5768. „(A Kisfaludy-társaság.) május 29-én tartotta e havi ülését, b.

Kemény Zsigmond

elnöklete alatt, s – a mi ritkaság – több tag mint hallgatóság jelenlétében. Az ülés főtárgyát

Arany László

uj tag székfoglalója képezte, ki a magyar népmesékből értekezett, előadta előbb a mese, s azzal együtt a rege és monda fogalmát; aztán a népmesék különböző fajait éles birálat alá véve, némely nálunk és külföldön uralkodó elméleteket, végre népmeséink jellemző vonásait terjeszté el. Előadását számos példával s egyes mesék és meseleirók jellemzésével érdekesitette.” ( VU 1867. 22. sz. jún. 2. 276.) 1867. jún. 26.: „50.

Arany László

fölolvasta a májusi ülésben megkezdett értekezése hátralevő részét.” Kisfaludy Társaság jegyzőkönyvei 1865–1871. MTA K Kt Ms 5768.

A mennyiben megítélhetem, elég alapos értekezést ir népmeséinkről. Állása is, a hitel- intézetnél, már biztosítva van: akár megházasítnók ezt a fiút!

Keleti

Keleti Károly

, a jegyző, a miniszteriumhoz ment,

n

Jegyzet

KeletiKeleti Károly , a jegyző, a miniszteriumhoz ment

– A statisztikatudománnyal foglalkozó Keleti Károly (1833–1892) az Akadémia levelező (1868), rendes (1875), majd igazgató (1890) tagja, a Budapesti Tudományegyetemen egyetemi magántanár (1875), majd díszdoktor (1880). 1867-ben a Magyar Földhitelintézetből Gorove István miniszter meghívására a Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium osztálytanácsosa lett.

helyére

Laczi

Arany László

t nevezték ki, érdem és képesség szerint, s 1500 ft fizetésbe lép. Több, mint az enyém. Ilyen a sors barátom, ha mér kegyetlen keserű csapást: másfelől meg is vigasztalhat. E fiúban annál nagyobb örömem telik, mert én tudom, hogy magától annyi a mennyi. Tölem conversatióban

n

Jegyzet

conversatióban

– társalgás során (lat.)

hallhatott egyet és mást, talán nevem is buzdította: de azon kivűl vajmi keveset tettem, hogy azzá legyen a mi. Ezt sokan nem hiszik, sokan plane azt gondolják, hogy kéz alatt

én

Beszúrás

tuszkolom előre: pedig engem a fejlődése talán jobban meglepett, mint mást.

Feleségem is ír ez úttal a kedves komám asszonynak: majd megirja az apró házi körűlményeket. Csak megvagyunk, búval, bajjal, mint rendesen. Te pedig csak szekerezz hát minél többet, ha enyhűletedre van. A Sajóvölgyön most csak lesz egy kis fű, széna, majd felüdűlnek a Fátyol utódai. Olvasom, hogy fagyott vidéketeken. Itt is reszketett a világ: de még eddig nem hallottam nevezetes károkat az Orbán-éji dér miatt. Majd csak megszán bennünket a teremtő isten!

Ki tégedet, titeket, lásson minden possibilis

n

Jegyzet

possibilis

– lehetséges (lat.)

jóval! kivánja lelkéből

igaz barátod

AranyJános

Szerkesztői feloldás:

Arany János

AJOM19

Megjegyzések: