TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK

Kedves barátom! Kezembe fogtam a pennát, de igazat szólva, ugy vagyok: hogy írnék is, nem is. Kevés örvendetest közölhetünk egymással! Az örökös panaszkodásban pedig utoljára vagy hitelre se talál az ember, vagy hasonlit a vásárbeli koldushoz, ki fájós és sebes tagjait emelgeti a publicum elött. De hiszen nem publicuma, hanem barátja az ember egymásnak. Irok tehát mégis; elöször hogy állapotunkat tudassam veletek s egyúttal kimentsem feleségemet, hogy a kedves komámaszszony levelét válasz nélkül hagyta. Másodszor, hogy sorsotokról (melyet a sok

Arany

Arany János

elhagyja

Pest

Budapest

et; A koszorú megszűnik sat. beszéd nem igen jól fest), értesűljünk.

Irtam már, hogy a feleségemnek nem hasznalt

[!]

[sic!]

az i

d

Beszúrás

én a fördő, de csak megvolt csendesen a szobában. Én october 21. elmentem

Lévay

Lévay József

val a Hegyaljára,

n

Jegyzet

Én october 21. elmentem LévayLévay József val a Hegyaljára

– vesd össze 1866

szórakozni egy kicsit; de alig értem oda, haza hívtak azzal a hírrel: hogy a feleségem veszélyesen

beteglett

Szerkesztői feloldás: beteg lett

; csakugyan igaz is volt: nagy betegen, orbánczban,

n

Jegyzet

orbáncz

– elsősorban a száj és orr nyálkahártyáját megtámadó, magas lázzal, hidegrázással jelentkező, fertőző bőrgyulladás

találtam; nehány napig alig volt hozzá reménység, mert más bajok is jöttek; még most is igen gyenge, árnyék; ha eszik is baj, ha nem eszik is baj; s felkelesről

[!]

[sic!]

majd csak késöbb lehet szó. Csuda hogy megmaradt régi gyengesége, a kór nagysága s az orvosok által beletöltött orvosság miatt. Betegsége alatt én magam is, az éji nyugtalanság s aggodalom közt november 1. torokgyúladást kaptam s kinlodtam

[!]

[sic!]

benne nov. 11eig; akkor, – ideje

is

Beszúrás

volt – torkomban a mirigy megfakadt. Ez a mi dolgaink folyása, melyben a kedves komámasszony megleli a nem válaszolás okát s mentségét is.

De hát a reátok vonatkozó hirlapi szóbeszédből mi igaz? mi nem?

n

Jegyzet

a reátok vonatkozó hirlapi szóbeszédből mi igaz? mi nem?

– „Irói és társaséleti körökben sokszor szőnyegre kerül a kérdés, hogy az akadémia titkári székén ki fogja pótolni

Szalay László

t? Ily nagy irót csak is hasonló nagy pótolhat méltólag, s szerencsére van egy kire most ezer meg ezer szem néz, kijelölve őt az akadémia legjelentékenyebb polcára. Ez

Arany János

.” ( FL 1864. okt. 16., 993.) Az

AJ

Arany János

-hoz közel álló, de a jelöltet meg nem nevező PN szerint ez a munka teljes embert igényel; sőt az „

S

Salamon Ferenc

” szignójú szerző –

Salamon Ferenc

– az eddigi gyakorlattól eltérően, több emberrel tartotta volna helyesnek betölteni a széleskörű ismeretet és tevékenységet igénylő titkári tisztséget (1864. okt. 19., 21., 29.): így felmerülhetett

AJ

Arany János

távozása a Ko éléről, esetleg a lap megszűnte is. Mivel az ilyen nyilvános találgatásokból könnyen válhatott szóbeszéd, abból pedig „biztos információ” (ráadásul mindez a meginduló új félévi előfizetések idején történt),

AJ

Arany János

megpróbálta tisztázni helyzetét és jövőbeni terveit: egy napilapunk „már nevet is említ (még pedig olyanét, kinek, mint positive tudjuk, se ambitioja, se megfelelő tulajdoni nincsenek e hivatalra s annálfogva nevét előre is mellőztetni ohajtja)”. ( Ko 1864. II. 17. sz. okt. 23. 406.). Nem tudta viszont megakadályozni azt, hogy nov. elején a kolozsvári Korunk nyomán a fővárosi lapok (FL, Sürgöny) is közölje: „

Arany János

Nagyszalontára tenné át lakását, hogy ott kizárólag a költészetnek élhessen. Bár az utóbbi biztatás igen szép: nem szivesen látnók távozni nagy költőnket. Ha már itteni teendői magasabb hivatásában háborgatják, bizná inkább lapját egészen

Gyulai

Gyulai Pál

ra”. ( FL 1864. nov. 4. 1055.)

AJ

Arany János

ezúttal nem válaszolt a Ko hasábjain (hanem az újabb előfizetési felhívás megjelentetésével és abban a lapszerkesztés továbbvitelének nyomatékosításával próbált demonstrálni); megtette ezt helyette a PN (és az OrszTükre) : „Teljesen biztos tudósitás nyomán jelenthetjük, hogy teljesen légből kapott valótlan egyik kolozsvári lapnak azon pesti tudósitása, mintha a ’koszoru’ ujéven kezdve megszünnék; nem szünik meg, sőt ujabb erőkkel társulva folytatja pályafutását.” ( PN 1864. nov. 4. ) Erről l. Új 2002. 61–62.

azt mondják: nem zörög a haraszt sat. mi ha úgy van: roszúl van, ha pedig szél nélkül zörög: igen boszantó. Tagadhatlan: hogy az ország nyomorult állapotban van, a pénztelenség igen nagy, de lapod megszünése mégis nemzeti gyalázat lesz. E tárgyban elmondtam már sokszor a magamét.

Szemere Miklós

csak az ember! Ne hidd: hogy az ő világi állapotja – kivételesen – valami ragyogó; az ő háta megett is ott ül a gond a nyeregben, de ő arról tudomást se vesz; ontja a verset s bohóskodik szűntelen.

Feleségem nagy megindúl

á

Beszúrás

ssal értesűlt a

Juliska

Arany Juliska

–

ála

Szerkesztői feloldás: hála

istennek már elmult – bajáról.

n

Jegyzet