JÓSIKA MIKLÓS – ARANY JÁNOSNAK

Tisztelt szerkesztő ur!

A tisztelet dij megérkezett, legjobb modja ez

a

Beszúrás

[szerkesztői feloldás]

beírva besz.

küldésnek.

n

Jegyzet

A tisztelet dij megérkezett, legjobb modja ez a küldésnek

– a levél elveszett, vesd össze 1740.

Nöm szives köszönete mellett igéri: hogy közremunkálására koronként bizton számíthat.

n

Jegyzet

közremunkálására koronként bizton számíthat

– Jósika Júliának már az 1864-es I. félévben jelent meg novellája: Signora Rozetti (Ko 1864. I. 15–18. sz. ápr. 10. 341–347., ápr. 17. 365–371., ápr. 24. 390–396., máj. 1. 414– 420.)

A mi az én mutatványaimat illeti, megvallom öszintén, hogy ezekre nem számítok nagyon: – mert sok a mi könyvben elcsúszik, az mint – a közegböl kiszakított töredék – alkalmatlanságot is okozhat.

Talán a jövő évben ha addig a lap – mi nagyon óhajtandó – magát fentarthatja: valami önálló dolgozato

t

Beszúrás

fogok küldhetni. Ez aztán czélszerübb leend bár mi mutatványnál. Ha addig is – ily mutatványt küldök – miként már egyszer megirtam önnek – soha se genirozza

n

Jegyzet

genirozza

– feszélyezze, zavarba ejtse (fr.-né.)

magát: – régen tulvagyok a szerzői lázon – ha lehet adja, ha nem lehet – lökje a kosárba.

Egyet azonban szeretnék: bizony nem hiuságbol – hanem mivel nekünk száműzötteknek mindig jól esik – ha koronként a rokonszenv nyilatkozatát látjuk; s ez az: hogy lapjában valamit – bár mit

–

Beszúrás

röviden – szóljon ön – az én regényeimröl is. Némely kiadónak – peldául

[!]

[sic!]

Hartlébennk

[betoldásjel]

Betoldás innen [ugrás]: missing metamark.

Szerkesztői feloldás:

Hartlében

Hartleben Konrád Adolf

nek

n

Jegyzet

HartlébenHartleben Konrád Adolf nek

– Hartleben Konrád Adolf (1778–1863): német származású bécsi könyvkiadó és könyvkereskedő. 1803-ban nyitotta meg pesti üzletét; német és magyar (szépirodalmi és tudományos) munkák kiadását segítette. Bécsben hunyt el, de végakarata szerint

Pest

Budapest

en helyezték örök nyugalomra. (A Ko nekrológja is adózott emlékének, kiemelve az ifjú írók támogatásában betöltött szerepét: 1863. I. 15. sz. ápr. 12. 358.)

szokásában van, a nála megjelent könyveket elölegesen földicsérni, – mi hitem szerént – többet árt mint használ;

Heckenast

Heckenast Gusztáv

ebben legalább reám nézve kivétel – mivel magam megkértem hogy könyveimet fel ne dicsérje. De e közt és a – legalább az én munkáimra nézve – divó agyonhalgattatás

[!]

[sic!]

közt – van közép út. Jót, vagy rosszat mondjanak valami munkárol – mindenesetre jobb – mint ha éppen semmit sem mondanak a puszta czimjegyzéken kivül.

Aztán én egészen kivételes kegyben részesültem e részben az illetök által: évekig még állnév

[!]

[sic!]

használata is meg lön tölem tagadva: és egész sorozat regényem – első itt irt névtelen regényemnek Eszthernek firmája alatt jelent meg. II Rákoczi

[!]

[sic!]

nehány hét alatt másódik

[!]

[sic!]

kiadást ért – német fordításban is megjelent: senki sem szolt – a komolyabb lapokban róla. Igy voltam a Magyar családdal a ford: alatt. – A 4 elsö kötet 5 hét alatt elkölt – és második ki adást

[!]

[sic!]

ért – egy hang sem szolt a munkárol. Igy jártam a Magyar kény urakkal

n

Jegyzet

egész sorozat regényem [szerkesztői feloldás] … a Magyar kény urakkal

– Ezek drezdai emigrációja idején jelentek meg, gyakran névtelenül. Az Eszter 1853-ban, a Második Rákóczi Ferenc 1861-ben, az Egy magyar család a forradalom alatt 1852-ben, A magyar kényurak 1864-ben, A szegény ember dolga csupa komédia 1864-ben, a Szegedi boszorkányok 1854-ben.

[!]

[sic!]

s.a.t.

Már pedig – az ily halgatás

[!]

[sic!]

– főleg reám nézve – kinek irói pályája oly anyira el van keseritve – káros, – a mellett hogy lenéző – mig bizony sok hitványság égig magasztaltatik.

Ez okon szeretném ha jó vagy rosz – de valami mondatnék az én könyveimről is

n

Jegyzet

valami mondatnék az én könyveimről is

– A Vegyes rovat 1863. dec. 13-án (Ko 1863. II. 24. sz. 575.) közölt egy rövid beszámolót: „

Jósika Miklós

’Szegedi boszorkányok’ czimű regénye épen most jelent meg német forditásban, valamint a ’II. Rákóczi Ferenczet’ is már régen olvassa a német közönség. Legutóbbi műve: ’A szegény ember dolga csupa komédia’ mely 4 kötetben már kapható

Hartleben

Hartleben Konrád Adolf

nél, hazánk legközelebbi viharos multját festi hű korrajzban, és bizonyára nagy érdeket fog gerjeszteni minden olvasóban. Ismertetéssel még visszatérünk ez uj regényre.” Az ígéret ellenére csak 1864. dec. 4-én jelent meg ismertetés az Emlékirat I. kötetéről ( Ko 1864. II. 23. sz. 547– 549.), hogy aztán a következő év elején már nekrológjával emlékezhessenek

Jósiká

Jósika Miklós

ra ( Ko 1865. 11. sz. márc. 5. 236–238.).

– például utóbbi – A szegény ember dolga csupa komédia czimü regényemröl. Miután itteni hontársaim is – csudálkoznak – e – talán nem mindig – ha nem oly kor

[!]

[sic!]

kissé affectált ignorálás

on

Beszúrás

.

n

Jegyzet

ignorálás

– mellőzés (lat.)

Bocsánat – e hoszu

[!]

[sic!]

epistoláért –

Híve

Jósika

Jósika Miklós

[betoldásjel]

Betoldás innen [ugrás]: missing metamark.

A szegedi boszorkányok épen most jelentek meg német forditásban. Hány regény német fordításirol szoltak már a lapok – melyeket senki sem fordított le.

n

Jegyzet

melyeket senki sem fordított le

–

Jósika

Jósika Miklós

regényeit felesége,

Jósika Júlia

Jósika Miklósné Podmaniczky Júlia

fordította németre.

AJOM18

Megjegyzések: