HALMÁGYI SÁNDOR – ARANY JÁNOSNAK

Nagyon tisztelt szerkesztő ur!

Becses levelét épen most hozá meg a postás. Sietek arra a lehető legőszintébben válaszolni, mert nem akarom se a szerkesztő urat se magamat megcsalni.

Hogy „Elv és előítélet” czimü iránybeszélyem, illetőleg csak két első fejezete, szerencsés volt tetszését megnyerni, ez nekem igen kedves elégtétel. De ha a sajtoviszonyok

[!]

[sic!]

miatt ugy hiszi, hogy egyetmást ki kell hagyni, ez egy kissé lehangol, mert nekem ugy tetszik, hogy a mi e beszélyben korrajz: egyszerűen, ildomosan s nem roszul van hozzáadva az egészhez.

Szegény bátyám, szegény kedves urambátyám, a legjobb akarat mellett sem adhatom hát ki elég hiven a te arczképedet! Az még nem volna nagy baj minek nevezzük a te álladat vacsora után: zsirosnak-e vagy csak fényesnek. De haj neked meg kell jelenned majd a policzia elött is a te bekecseddel, s rebellis bajuszoddal! Lecsippentik ott a bajuszodat, s letépik magyarkádról

n

Jegyzet

magyarkádról

– magyarka: hosszabb szabású, zsinóros, magyar dolmány (másképpen Zrínyi-, Rákóczi- vagy Attila-dolmány)

a zsinort,

[!]

[sic!]

hogy legyen szelidebb „civilizáltabb” kinézésed. Nem szabad neked száraz tényeket beszélni; emlitni se szabad azt a gyönyörüséges tabula rását,

n

Jegyzet

tabula rását

– a magyar alkotmányosság szabadságharc utáni felfüggesztésére való utalást

a melyre aztán annyi paragraphust tojtak azok a Bécsben kotoló bureaucraták. Elnémulsz hát

v

Beszúrás

agy csak nagy alázatos félénken említed meg, hogy

Bach

Bach, Alexander Freiherr von

a nyeléig lőtte a kést a magyar nemzet szivébe. Nó

[!]

[sic!]

nem tesz semmit. De van egy más baj: az hogy neked meg kell jelenni a magnások és fertálymagnasok salonjaiban is, s hátha valaki ugy találná, hogy mosdatlan száju vagy s nem válogatod meg a „zsiros” szavak helyett inkább a „fényes”-ebbeket, midőn majd social-politikai viszonyok, holmi ferdeségek, hóbortok s többefélék felett vitatkozni kezdesz. Pedig mit érsz te a te bajuszod, bekecsed és sajátszerü beszédmódod nélkül!?

Egy szóval: zsákban macskát nem árulok. Az egész beszély czélja: agitatio! Csakhogy becsületes agitatio arra, hogy a nemzeti vagyont ne fecséreljük és ne játszuk

[!]

[sic!]

idegen kez

ekb

Beszúrás

e; ha egyek vagyunk a politikai zászló alatt, igyekezzünk egyek lenni társadalmilág

[!]

[sic!]

is vagy legalább gondoskodjunk az érintkezési pontokról, a kapcsolat fentartásáról;

[!]

[sic!]

i

Beszúrás

smerjük el azon elvet, melyben az egyenlőség fogalma értelmes magyarázatot és foganatositást nyer; a miveltség biztositson hasonló jogokat nemcsak a közjogi élet terén (ha volna!) hanem a társadalomban is;

e

Beszúrás

gy mivelt ember felruházva a kellő tehetségekkel, legyen az egyszer nemes, polgár vagy a nép fia foglalhasson önérzettel állást a legelőkelőbb miveltségi körben is; magnásaink ne vonjanak maguk körül khinai falat, s ha valaki belép az ők mennyei birodalmukba, ne nézzék le azért, mert az ősapja nem volt ott a szathmári békekötésnél s nem kapott grófi vagy bárói rangot; ellenben óvakodjunk magnásainkat elítélni holmi balitéletek alapján, vannak a magyar magnásnak szép jellemvonásai is, melyek [törölt]
« t »

k

Beszúrás

ibékitnek, szeretetre és tiszteletre ösztönöznek stb stb.

Mindez benne van a beszélyben, mi több egy disputa közben kerül szőnyegre

azöreg

Szerkesztői feloldás: az öreg

Csallószegi és György közott.

[!]

[sic!]

Amaz támad és mint szenvedélyes ember tulzó. Ez védelmezi a magnásokat és nem kevés sikerrel. Ugy hiszem a szóváltásból sokan fognak egyetmást tanulni, s meg vagyok győződve, hogy lesz, talán nem jelentéktelen hatása lesz e beszélynek.

De ön, tisztelt szerkesztő ur, bocsánat e kérdés[törölt]
« től »

ér

Beszúrás

t nem tartja-e magnasaink gyengeségeit ép oly főlemlithetleneknek, mint a mult decennium

n

Jegyzet

decennium

– a Bach-korszak abszolutisztikus évtizede, az 1850-es évek (lat.)

fertelmes politikai bűneit? Én megvédetem Györgygyel aristocratiankat, de azh öreg ur keményen kifakad ellenök, s félek tőle, hogy

szerk.

Szerkesztői feloldás: szerkesztő

ur ismét azon nézetben lesz, hogy a kifejezéseket szelidítni kell, pedig én azt híszem,

[!]

[sic!]

hogy a nyitott sebek nem oly mérgesek, mint a magukban keledezők.

Azonban megegyezhetünk talán egy s másra nézve. Nem vagyok önhitt, követelni, hogy mindent a legjobban eltalálok, s minthogy egészen az életből, részben saját életemből meritem tárgyamat, megengedem, hogy érzéseim itt ott elevenebben hatnak pennámra, mintsem ez szükség volna. Meghajlok

szerk.

Szerkesztői feloldás: szerkesztő

ur magasabb szépészeti érzéke és finomabb tapintata elött,

[!]

[sic!]

s kész vagyok a differentialis pontokra nézve megalkudni; csak maradhasson meg az öreg Csallószegi jelleme lehetőleg épen, a maga eredetiségében, s valami olyant ne akaszszunk rá, a mi az ő mivoltával ellenkezik. Derék ember ez, isten ugy se! s az alatt a bekecs alatt olyan sziv dobog, hogy nincs akkora darab arany, a mi felérné; meglehet hogy kissé csuf szája van s néha tulságos, mint mínden szenvedelmes ember, de közbeközbe nagy igazságokat mond

é

Szerkesztői feloldás: és

olyan okosan, annyi ismerettel, s általában szép miveltségre mutató erővel fejteget némely nezeteket,

[!]

[sic!]

hogy senki se hinné, a ki látja azt az egyszerü öltönyt, s hallja, mily csúful szidja a cselédeket. Derék ember ez, a ki pártolja az irodalmat, s követeli, hogy mágnásaink még jobban párt[törölt]
« ó »

o

Beszúrás

lják, s végül kisül, hogy tulajdonkép nem magnasfaló

[hiány]

[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter

ő, hanem követeli, hogy a magyar magnás legyen méltó nevére, hogy szerethesse és büszke lehessen rá. Az egész baj csak a, hogy ő abban a meggyőzödésben él, miképp mai magnasainkban nincs mit szeressen, s mire legyen büszke és ezért haragszik. Hej, bár minéltöbb

[!]

[sic!]

ílyen gondolkozásu ember volna!

Mita

Szerkesztői feloldás: Miota

a két első fejezetet felküldtem, azóta megírám a III. és IV. 80 fejezetet is. [törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
Itt már a jellemek egészen kidomborodnak, cselekvő térre lépnek és egyszerüen (gondolom) egész erővel és természetesen kifejldik alapeszmém is és magasabb jelentőséget

kőlcsőnző

[bizonytalan olvasat]

Szerkesztői feloldás: kölcsönző

világot vet az egyszerü képre. Gondoltam egyet! Nem sajnálom azt a néhány krajczárnyi postadíjt, s a mi legunalmasabb a letisztázást. Leirom, s felküldöm még ezt a két fejezetet. Ebből aztán meglehet

[!]

[sic!]

látni, valyon a „Koszoru”-ba való-e ez a novella. Pár napi türelmet kérek hát.

Én e beszélyel

[!]

[sic!]

mielőbb hatni akarok, s remélem fogok is. Ha nem egyéb megtoldom egy kicsit, s kiadom önallólag.

n

Jegyzet

kiadom önallólag

– A novella így jelent meg (1864).

Azonban ha a „Koszoru”-nak némi hasznára lehetnék vele, igen örvendeném.

Az a „Zalánfi vagy révy” név nem jó-e, igen csináltnak tetszik-e? Becses levelében némi czélzást

g

Beszúrás

yanítok erre nézve. Ha ugy van, segíthetünk a dolgon.

Az „ebadtá”-kat ha kipontozzuk se bánom.

Tehát pár nap mulva küldök még két fejezetet a „veszedelmes” novellából, melyel

[!]

[sic!]

azonban világért se akarnék bajt csinálni ott a krikszgerichtes

n

Jegyzet

krikszgerichtes

– Kriegsgericht: hadbíróság (né.)

világban. Igazán megvallva itt nem volna oly veszedelmes. Oh mi ez ahoz képest, a mit én itteni lapokban

n

Jegyzet

itteni lapokban

–

Halmágyi Sándor

írásait az ErdMuz-ban, a MváshelyiFüz-ben, a KváriKözl-ben publikálta.

vezérczikkeimben kimondottam!? Mély tisztelettel vagyok

Az érdemes

szerk.

Szerkesztői feloldás: szerkesztő

ő

alázatos szolgája

Halmágyi Sándor

AJOM18

Megjegyzések: