IMRE SÁNDOR – ARANY JÁNOSNAK

Tekintetes Úr!

IgentiszteltBarátom!

Szerkesztői feloldás: Igentisztelt Barátom!

[szerkesztői feloldás]

össz. (Későbbi, gyakori elfordulását nem jelöljük.)

Legszivesb köszönettel vettem, hogy becses f[törölt]
« ó »

o

Beszúrás

lyóiratának átalakitásakor is megemlékezett rólam ’s munkálkodásra felszólitott.

Sajnos dolog hogy a’ Figyelő , mely az én nezetem

[!]

[sic!]

’s úgy tudom másokéi szerént is mind tartalmának komolysága, mind jó és nemes magatartása által magaét

[!]

[sic!]

jobban megtette, mint bármelly folyóiratunk, ily rövid élet után, elhúnyt. Azonban az ő ügye jó és erős kézben van, mely hatalma lesz feltámasztására megtenni a mit hazai viszonyaink közt lehetséges.

Részemről tudom semmit sem tehetek érette. Az en

[!]

[sic!]

dolgozatom nem lesz a Koszoruban egy illatával vagy bájával vonzó virág, – legfelebb zöldlevél, mely ki[törölt]
« m »

e

Beszúrás

meli azokat vagy legalább helyt foglal… De mégis megkisértek valamit abból a’ mi keveset irodalomtörténetit tudok, a’ Koszorú számára feljuttatni,

n

Jegyzet

Koszorú számára feljuttatni

– Imre Sándor két főcikke: Kazinczy költészete ( Ko 1863. I. 10–11. sz. 1863. márc. 8. 217–221., márc. 15. 241–245.) és Az irodalom és a társadalmi viszonyok ( 1864. I. 11–16. sz. 1864. márc. 13. 241– 244., márc. 20. 265–269., márc. 27. 289–292., ápr. 3. 313–316., ápr. 10. 337– 340., ápr. 17. 361–364.), valamint I. S.: Kazinczy Ferencz négy levele ( 1864. II. 22. sz. 1864. nov. 27. 520–522.).

– a’ mi ha ostoba lesz, bizonnyal nem jóakaratomon, hanem tehetetlenségemen múlik, mint más sokaknál is.

Ujolag szives köszönetet mondva, s nagybecsü kedveségét

[!]

[sic!]

kikérve

vagyok

igaz tisztelője

ImreSándor

Szerkesztői feloldás: Imre Sándor

AJOM18

Megjegyzések: