TÓTH ENDRE – ARANY JÁNOSNAK

Kedves barátom! hiába vártam én tanácsot a mestertől… te nekem nem válaszoltál

n

Jegyzet

te nekem nem válaszoltál

–

Tóth Endre

már az 1862. jan. 11-i levelében (1392.) kérte

AJ

Arany János

segítségét, majd júniusban (1447.) ismételte meg azt, választ azonban nem kapott.

költeményem formáját illető kérésemre. Ha be nem tudom majd végezni azt fogom majd mondani hogy:

Arany

Arany János

volt az oka… sőt bevallom előtted hogy a napokban már éltem is ezzel a mentséggel, midőn

Pest

Budapest

mellől egy dérék

[!]

[sic!]

grófnő azt kérdezé tőlem hogy mikor adom már ki „Utolsó Zrínyimet”? azt feleltem rá hogy a formáját szerettem volna megaranyozni, de nem kapok rá s addig el se’ készítem.

Különben, tudom hogy elfoglaltságodtól ennyit kivánni, nem a legszebb eljárás tőlem, s csak gyermeki bizalmam menthetne némileg előtted ki. –

Becses felhivásodat a megindulandó Koszoru-ra nézve épen most veszem. – Rég ohajtott dolog ez s részemről egészen találkozik vágyaimmal. Valahára tisztába leszünk a közönséggel… s talán meg fog gyérülni a száma ezeknek

[szerkesztői feloldás]

a

lapsáskáknak!

Ami az én csekély erőmet illeti, a legnagyobb megtiszteltetés ér általa

d

Beszúrás

, midőn felhivásodnak engedve, azt teljes örömmel ajánlom fel lapodnak s állandó munkatársaid közt nevemet csak megelégedéssel fogom látni.

Ami a honorariumot illeti, ki kell jelentenem, hogy ha a meginduláskor a kivánt öszveg megnem

[!]

[sic!]

jön a közönség részéről s az első fél évben csakugyan megkellene

[!]

[sic!]

szüntetni a lapot: akkor, beküldött verseimért – vagy bármiért – semmi némü honorariumot el nem fogadhatok.

Ami a felhivás azon részét illeti hogy a beküldött mű iránti é[törölt]
« r »

s

Beszúrás

zrevételeid meghallgattassanak: én erre nézve különösen felkérlek és mindig nagy köszönettel fogom azt venni.

Végre, bocsánatot kell tőled kérnem, hogy a lefolyt „figyelői” év alatt oly keveset dolgozhattam

n

Jegyzet

a lefolyt „figyelői” év alatt oly keveset dolgozhattam

– Csak három munkája jelent meg a SzF-ben: a Cassius éneke (II. I. 5. sz. 1861. dec. 5. 73.), mutatvány Az utolsó Zrínyiből (II. I. 15. sz. 1862. febr. 13. 232–233.) és A férj c. elbeszéléséből (II. II. 10. sz. 1862. júl. 10. 153–154.).

lapodban, mely nekem annyi élvezetet adott. Igen rosz év volt ez reám is! Családomban, és kis gazdaságomban egymást érte a csapás. Nőm és két gyermekem már hónapok óta fekvő betegek. A sok lopás pe[törölt]
« g »

d

Beszúrás

ig a minden fegyelem nélküli szabadságolt katonák által annyi vakmerőséggel üzetik, hogy a hihetetlenséggel határos. Még nappal is megtörténik. Azt se tudom mitől óvjam azt a nehány darab marhámat: a beállott vésztől-e vagy a zsiványoktól. A minap a tanyámon a sirvermemet törték fel és lopták meg. Annyira kifarasztott

[!]

[sic!]

ez az év, hogy ha valamibe fogozkodni

[!]

[sic!]

tudnék, azonnal

Pest

Budapest

re tenném lakásomat.

n

Jegyzet

ha valamibe fogozkodni [!][sic!] tudnék, azonnal PestBudapest re tenném lakásomat

– vesd össze 1670. és 1629.

Sajnálattal olvastam a Szemereféle ügyet a figyelőben.

n

Jegyzet

Sajnálattal olvastam a Szemereféle ügyet a figyelőben

–

AJ

Arany János

nem közölte folyóiratában

Szemere

Szemere Miklós

Brassai

Brassai Sámuel

ellen írt válaszát. A polémiáról l. az 1414. sz. levél jegyzetét és az

AJ

Arany János

és

Szemere

Szemere Miklós

közti 1862 nyári levélváltást.

Szemere

Szemere Miklós

, több levelet irván hozzám az őszön miután szüretre magához várt, egész fájdalommal írta le az esetet. Én azonban abban a reményben válaszoltam neki, hogy most már

,

Beszúrás

remélem, ismét minden a régi kerékvágásba megy vissza. Nekem fáj: de

Szemere

Szemere Miklós

nem tett ildomosan azon idézett nehány pontban

Brassai

Brassai Sámuel

ellenébe, ki különben csodálatosan nyers a kifejezésekben.

n

Jegyzet

Nekem fáj: de SzemereSzemere Miklós nem tett ildomosan azon idézett nehány pontban BrassaiBrassai Sámuel ellenébe, ki különben csodálatosan nyers a kifejezésekben

–

Tóth Endre

1862. szept. 2-án még azt írta

Szemeré

Szemere Bertalan

nek: „Még

Arany

Arany János

eljárásáról szerettem volna írni. Csodálkozom rajta!!! És egyedül is csak

Arany

Arany János

on csodálkozom.” ( Perényi 1930. 341.) Emellett – ellentétesen