ARANY JÁNOS – TOLDY FERENCNEK

Tekintetes Titoknok Ur!

Bocsásson meg, hogy válaszom ily későn, – most sem hivatalos alakban veszi. A tek. Akadémia parancsa

n

Jegyzet

A tek. Akadémia parancsa

– a Széchenyi-vers megírására (lásd

Csengery

Csengery Antal

AJ

Arany János

-nak, 1153. 1860. ápr. 18.)

olyan helyzetbe hozott, mikép lehetetlen vala akár igennel akár nemmel válaszolnom, mielőtt a sükernek némi kilátásával tehetem. Én, ki évek óta – és bizony, nem önkényes – hallgatásban sinylek, most irjak – és irjak egy

Széchenyi

Széchenyi István

ről – a milyet róla, a milyet tőlem várnak: valóban ez elnyom, s ha akarnék is, minden sornál, melyet papirra teszek, előttem áll, semmivel nem hagy megelégednem, zaklat, üldöz, visszariaszt. Frázist csinálni nem tudok – vezérczikk-félét nem akarnék: inspiratió kellene, de az megjön-e,

nagy

Beszúrás

kérdés. Azonban kell tennem valamit, a dolog nyilvánossá van téve, egész ország várja. Mennyivel

kímélyetebb

Szerkesztői feloldás: kímélyetesebb

lett volna – mint én irtam

Csengery

Csengery Antal

nek

n

Jegyzet

mint én irtam CsengeryCsengery Antal nek

– lásd 1154. 1860. ápr. 23.

– személy szerint nem nevezni meg senkit, hanem, ha már a pályázás nem találtatott czélszerűnek – felszólitni (a jutalom

fejében

Szerkesztői feloldás: fejében)

– többeket, (ha tetszik az Akad. versiró tagjait) – akkor, ily erkölcsi nyomás nélkűl, én is talán szabadabb röptöt nyerek vala, s talán jobban sikerűl, mint így. [törölt]
« Azonban »
Hanem ez mind késő – szerencse hogy még hónapok vannak hátra, közbe esik az én kéthavi szünidőm is, tán majd csak jőni fog, ha isten végkép el nem hagyott. Reputatióm, akadémiai lételem függ tőle, s igy mindenesetre lesz valami; de hogy mi és milyen, az θεών έν γύνασι κει ται.

n

Jegyzet