ARANY JÁNOS – CSENGERY ANTALNAK

Heckenast Gusztáv

ajánlatával együtt, s először is köszönetet mondok azon szives buzgalomért, melyet ügyemben tanúsítasz, midőn drága perczeid feláldoztával azt egészen magadévá teszed, s úgy jársz el benne, mint saját legfontosabb ügyeidben. Fogadd hálás köszönetemet.

A

H.

Szerkesztői feloldás:

Heckenast

Heckenast Gusztáv

ajánlata, könyvárusi ajánlatnak igen jó: de tudja isten, mégis hogy vagyok vele. Nem a kétheti megjelenés – noha szerintem is czélszerűbb volna hetenkint adni egy ivet – nem is a pénzbeli ajánlat, előfizetési ár stb az, a mi egy ily szerződéstől idegenné tesz; hanem a gondolat, hogy a szerkesztői elveket sokszor a kiadó speculativ irányának kellene majd alárendelnem. Ime ez irány már az ajánlatban is ütögeti fejét: mert hisz mi más czélból volna az kikötve, hogy a kiadónak befolyás engedtessék nem csak a programm megállapításába, hanem még a lap elnevezésébe is? Természetesen: ütni kellene a nagy dobot, hogy csődüljön a közönség. Ismerem e fogást: kereskedőt nem is kárhoztatok érte, hogy túldicséri a mit árúl: de akkor ott leszünk, a hol a többi lappal vagyunk. E befolyás aztán az egész viszony alatt éreztetné magát. „Ja! a közönség ezt szereti, ezt nem; – a kritika megbuk

t

Beszúrás

atja a lapot; – jól kell lenni minden lappal, minden iróval;

[szerkesztői feloldás]

l

[bizonytalan olvasat]

L

Beszúrás

eben und leben lassen

””

Szerkesztői feloldás: ”

n

Jegyzet

LBeszúrás eben und leben lassen

– élni és élni hagyni (né.)

s több efféle; vagy „ez s ez kiadónál megjelent munkát csak dicsérni

lehet”

Szerkesztői feloldás: lehet”.

S ha az ily ellenvetésre nem hallgat az ember, az is baj és vesződés; ha ráhallgat, akkor meg mit lehet eszközölni. Olyan lap, melyben novellát irkálnak, verset dud

á

Beszúrás

lnak, mindent dicsérnek, nagyot igérnek, képeskednek,

n

Jegyzet

képeskednek

– képmellékleteket közölnek

legyeskednek, magyarizálnak, bált kritizálnak stb. olyan lap úgy is elég van – talán sok is.

Ha már én csakugyan e tövises pályára szánnám magamat, s kivált ha engedélyt is nyernék saját személyemre, akkor legjobb volna teljesen szabad kezet biztositnom a lap körül, azaz nem kötni magamat speculans kiadóhoz. Hanem ez oly risico, hogy én aligha neki merek ugrani. Lehet hogy nevem – ámbár ennek a nagy közönség előtti népszerűsége felől [törölt]
« n »

s

Beszúrás

em élek csalódásban – hogy nevem az első évben összehozna annyi előfizetőt, a mennyi szükséges volna a lapnak – s tán a szerkesztőnek is – hogy megéljen: de hát azután? s hátha nem? Sok előfizetőt csak nagy várakozás gyűjthetne: s mimódon fognám én ezt kielégítni? S ha biztos volnék is benne, hogy mindig és mindenből a legjobbat adom: kellene-e e nagy közönségnek a legjobb? Azonban mi biztosít, hogy csak tűrhető jót is nyújthatok? Magam[törölt]
« , »
törött, beteg ember; régibb irótársaim hasonló tétlenségre kárhoztatva: hol veszem én iróimat? Nevelni lehetne: de az lassan megy, addig lapostúl meghalhatok. Ezt én mind százszor elgondoltam: csak a minapi elkeseredés, valamint kiáltó szüksége egy irányadó szépirodalmi lapnak, birt rá, hogy szóba hozzam ezt a dolgot. De nem bánom, hogy tettem: ismerkedjünk a viszonyokkal, beszélgessünk, tervezzünk, az eredmény semmi esetre sem lesz haszon nélkűl: vagy módját találjuk egy ily lap létrehozásának: vagy meggyőződöm, hogy az helyzetemben nem lehetség[törölt]
« é »

e

Beszúrás

s, aztán békén hordom a jármot, mely nyakamat töri. Ez is nyereség, ha az ember megtanúlja tűrve megadni magát sorsának.

Kemény

Kemény Zsigmond

t,

Deák

Deák Ferenc

ot legszivesebben

üvözlöm

Szerkesztői feloldás: üdvözlöm

és köszönöm részvétöket irántam. Nehány szombat-este vártalak már, gondolva, hogy olyankor inkább van időd beváltani igéretedet