ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK

Édes

Miská

Tompa Mihály

m,

Ugyancsak „keczélnek”

n

Jegyzet

„keczélnek”

– ugrálnak, szökdelnek

leveleink egymás mellett! Azt hiszem, mindig ugyanazon órában száll meg kettőnket a levélirás szent dühe. Nem is válaszolnék most – várnám, mig e hév s zavar „csendre

verődik

Szerkesztői feloldás: verődik”

n

Jegyzet

„csendre verődikSzerkesztői feloldás: verődik”

–

Mint fene kölykes oroszlánok’ barlangja, dühödten

Zúg a’ hős tábor, ’s kelnek csillogva, zörögve

A’ rohanó csapatok; száz lángszem méri halálra

Alpár’ embereit: szörnyet halnának azonnal;

De nincs bántások, ’s hogy ezen félelmök elálljon,

Árpád’ hadkötöző fejedelmi tekintete őrt áll.

Csendre verődik mind lelkébe temetve haragját.

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

: Zalán futása, I. ének (270–276.)

– ha feleségem nem sürgetne, hogy köszönjem már meg a bödön túrót. [törölt]
« Ő »
Én ugyan váltig mondom neki, sohse siessünk azzal, együk egészséggel, ha már küldtek, – aztán hogy még jobb, ha elveszettnek gondolják – meglehet úgy másod példányt küldenek belőle stb. de az asszonyok szeretik a czerimoniát: ime tehát én is solenniter

n

Jegyzet

solenniter

– ünnepélyesen (lat.)

megköszönöm. Annyit mondhatok, igen jó portéka; épen az este bontottuk fel s

Laczi

Arany László

annyit evett – abból is másból is – hogy ma kilelte a hideg, most is fekszik. Ennyit a turó dicséretire, s hálatemjényűl az én kedves jó komácskámnak, hogy nem sajnálta magát e küldeménynyel fárasztani. Ha a bödön fülébe netalán te faragtad a veszőt (a mennyiben kissé faragatlan volt) te is vedd szives köszönetemet.

Hogy

Pest

Budapest

ről immár hazakerűltem, az előbbi levelemben meg vagyon irván.

n

Jegyzet

az előbbi levelemben meg vagyon irván

– az 1859. nov. 2-i keletűben (1118.)

A „csendes lelkiösmeret” megvan, de a fehér pipa most pauzál,

n

Jegyzet

pauzál

– szünetel (lat.)

csibukra fogtam magamat.

Molnár

Molnár György

szinészre rögtönzött rimed jól talál, épen mint a marhát a tagló foka. Hanem

Toldi

Toldy Ferenc

ról

[!]

[sic!]

ne aggódjál, ő, mint irtam, ép oly kevéssé buktatott meg, mint én, ki nem olvastam versedet. Az igaz, szeretett volna a publicum valamit hallani belőle, de ha minden sorból csak felet hallott, nem téged itélt meg, hanem az olvasót. Az „undelicat”

n

Jegyzet

„undelicat”

– tapintatlan (ném.)

kérdés sem oly nagy dolog:

Szász K.

Szerkesztői feloldás:

Szász Károly

maga kérte azt, s a pénztárnoki hivatal kényelmesbnek találta tőled is megkérdeztetni, mint aranyok után lótni futni. Kereken lehet az ilyenre válaszolni: arany kell, teremtsenek. Sohase szidd azt a pályázatot: nincs

Pest

Budapest

en jóra való ember, ki ne tudná, mit itéljen e tárgyban – irtam már erről – még az olyan ember is, mint

Deák Ferencz

Deák Ferenc

, nagyon értőleg itélt a pályaművek felől. Hogy apró kellemetlenségek fordúltak elé, az a dolog érdemén mit se változtat.

Pesti „élményeimről” hiszen irtam már, a mit tudtam. Egy hetet tőltöttem ott – szerdától szerdáig.

n

Jegyzet

Egy hetet tőltöttem ott – szerdától szerdáig

– 1859. okt. 25-től nov. 1-ig; az 1859. okt. 25-i,

Szilágyi István

nak írt levél (1116.) viszont – igaz, csak tervként – okt. 26-át említi

Csengeri

Csengery Antal

nél voltam szállva, hová

Julcsá

Arany Juliska

t vittem, ki

Pest

Budapest

en maradt, most is ott van.

Csengeri

Csengery Antal

többször hítt társaságot, s így összejöttem számos notabilitással.

n

Jegyzet

notabilitással

– kiválósággal (lat.)

Voltam

Jókay

Jókai Mór

nál,

Pák

Pákh Albert

nál,

[!]

[sic!]

Bérczi

Bérczy Károly

nél. Tisztelkedtem

Desewfi

Dessewffy Emil

nél,

[!]

[sic!]

Eötvös

Eötvös József

nél, –

Deák

Deák Ferenc

kal baráti viszonyba jöttem. 31^én olvastam a Trattner házban

n

Jegyzet

a Trattner házban

– az Úri utcai Károlyi–Trattner ház (ma Petőfi Sándor u. 3.) 1832-ben épült Hild József tervei szerint Károlyi István nyomdász számára; 1833 és 1865 között itt voltak az Akadémia helyiségei

– ezt már mind irtam. A mi az ünnepélyt illeti: 10 óra tájban kezdődött s 1. tájban lett vége. A lelkesedés inkább politikai, mint irodalmi volt. A szónókokat

[!]

[sic!]

a teremben sem hallotta mindenki, de azért, ha vivátra kerűlt a sor, hangzott az, le a lépcsőig. Mi „tudósok” egy emelvényen foglaltunk helyet. Ott beszéltem – most először – az öreg

Fáy

Fáy András

val s többekkel. A terem s az én zúgó füleim rosz acusticája miatt, [törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
mivel a szónokok háta megett, noha nem igen távol űltem, én sem hallottam minden szót, – nem

Eötvös

Eötvös József

nél a verbum regenseket,

n

Jegyzet

a verbum regenseket

– a vezérigéket, azaz: kettős alany vagy kettős tárgy (például accusativus cum infinitivo) esetében a személyragozott igealakokat

nem a

Toldy Ferenc

félsorait. Sajátságos! a prózai felolvasásokat maig sem tudom voltakép, s teljesen, mert ott meg nem értettem, s a lapokat nem volt időm elolvasni. Majd a Bp. Szemlében újság lesz az nekem, a minek igazság szerint, fültanúja lettem volna.

n

Jegyzet

Majd a Bp. Szemlében újság lesz az nekem, a minek igazság szerint, fültanúja lettem volna

– Kazinczy Ferencz születésének százados ünnepe. (1859. oktober 27-kén.) BpSz 1859. VII. köt. 138–173.

– Benyomásom az ünnepélyről körűlbelűl az, mit

Kazinczy G.

Szerkesztői feloldás:

Kazinczy Gábor

igy formulázott: „a magyar most is született kortes, mint 48 előtt!” – igen találó, valamint a Wenkheim megjegyzése is, melyet a multkor említettem. – Azért mondom én, hogy nyugtasd meg lelkiösmereted, vagy legalább vedd elő a türelem Szuhay-pipáját:

n

Jegyzet

legalább vedd elő a türelem Szuhay-pipáját

–

Kapja magát, ott egy pípadohány végett

Rendre kunyorálja az egész sor népet;

Megbánta mindenik kapásnak dohánya:

De mégsem lett tele nagybélű pipája.

Kopasz Szuhayról ezóta csúfolnak:

Nagy pipáju, kevés dohányu magyarnak.

Tompa

Tompa Mihály

: Szuhay Mátyás

sem nem rosz az, sem nem jó; hacsak egy értelemben nem vagy

Jókainé

Laborfalvi Róza

val,

n

Jegyzet

JókainéLaborfalvi Róza val

–

Jókainé Laborfalvi Róza

Laborfalvi Róza

(

Benke Judit

Laborfalvi Róza

) (1817–1886): 1837-től 1869-ig a Pesti Magyar, majd a Nemzeti Színház tagja volt

ki oly naïv módon nyilatkozott előttem, hogy azért fogják a pályaművet annyi nép előtt felolvasni, hogy lássa a közönség, helyes volt-e a bírák itélete, – megérdemlette-e a mű a jutalmat? Megköszönném az ily aesthetikai eljárást: akkor Besze János volna legnagyobb szónok a világon, mert neki van legnagyobb torka.

n

Jegyzet

akkor Besze János volna legnagyobb szónok a világon, mert neki van legnagyobb torka

– Besze János (1811–1892) esztergomi képviselő 1848-ban és 1861-ben; 1850 és 1857 között raboskodott; elbeszélések szerzője a MNp-ban (1857)

–

November 2-án nálunk is szakadhatott az eső, de azóta nehány majusi nap volt, ma ismét ködös borongós, – de még eddig keveset kellett fűteni. Én folytatom „székfoglalómat” azaz, miután nagy fenekét kerítettem, már most nem ugyan kénytelenség, de becsűletbeli dolog lassankint be is végezni. Most már benne vagyok, nem engedem meghűlni.

Tomory

Tomori Anasztáz

is sürget a fordítással, de biz az pihen még.

n

Jegyzet