TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK

Édes jó barátom! Most az egyszer, különb ember vagyok mint te; nem is várok ugyanis választ előbbi levelemre, hanem ismét irok. Azt gondolod: hogy már most bizonyosan igen jó kedélyem az, mi irásra ösztönöz; nem, édes barátom! pihenek! egy hónap óta tartó sze

n

Beszúrás

vedéseink és iszonyú napjaink után, örűlök hogy irhatok, mondom: mulatok és pihenek. Előre boc

s

Beszúrás

átom: hogy teljességgel nem haragszom meg, ha mindezt a mit irok nem hiszitek; ha mindezt beteg képzelődésemnek vagy épen nagyitási maniamnak rójjátok fel, mert valóban meseszerű az, a mit mi ki-állunk.

Mint irtam: feleségem

Sussá

Sussa

ra ment, hol az egész ház verességben

n

Jegyzet

verességben

– vörhenyben, skarlátban

volt; ő szinte

n

Jegyzet

szinte

– szintén

elkapta, de majus 30^ától mikor roszúl lett 8 napig nem tudtak:

[!]

[sic!]

hogy veresség lesz, mert nem birt kitörni rajta, végre 8^ad napra mellében és torkában tette le magát s junius 5^en

[!]

[sic!]

szombaton a megfojtás által sirja szélére vitte. Valóban rettenetes napunk volt; még hajnalban elkűldtem Pétert

n

Jegyzet

Pétert

–

Tompa

Tompa Mihály

kocsisát

doktorért és pióczáért Putnokra, de 11–12 óra tájban még nem érkezett meg, s szegény feleségemnek már a szava is elállott, halál-hörgések közt szedte az utolsó szűken nyert lélekzetet; keze lába már meghalt, tőlem elbucsúzott s ez a szegény gyenge teremtés a legnagyobb resignatióval

n

Jegyzet

resignatióval

– belenyugvással (lat.)

varta

[!]

[sic!]

a halált, én pedig félörülten futostam

[!]

[sic!]

a falu közt piócza után, végre kaptam hármat, felragasztottam, a doktor is megérkezett később, s ö szegény megmentve lőn, és bár azóta egyik bajból a másikba esett s még most is az ágyat nyomja: a veszély elmult s reménységem van.

Ismétlem: hogy ne higyétek a mit irok, tartsátok költeménynek; bár magam is annak tarthatnám!

D

Beszúrás

e tudj’ az isten, valami fátum-szerű nyom minket, ez a sok lelki és testi fájdalom utoljára is bebánik velünk.

Aztán, nem elég a lelki fájdalom, a testi szenvedés, még ezekhez a természeti bajok, időjárás s egyéb szegődnek. Nálunk nincs semmi! a szép s általad ösmért Sajóvölgyön nem látsz egy szál füvet; marha, juh sertés kínlódik a réten. Künn semmi, benn semmi; bögve jönnek haza s mennek ki a barmok. Mahólnap a házak fe

d

Beszúrás

ele lesz a takarmány. Rimánykodunk a mészárosnak – más ember nem veszi – hogy marhánkat 1/4 áron vegye meg, de nem győzi venni s vágni; a szomszéd helyeken mindennap marhát vágnak, sorban a gazdák. Zab és zabszalma nem lesz, őszi nem lesz, semmi se lesz. 6 pft falun egy mázsa széna. Nekem semmi- féle vetésem nincs, egy szál szénám nincs. Gondolhatod: millyen kellemes állapotban vagyok; azonban hála istennek már nagy részben tuladtam jószágaimon.

Igy élünk mi, édes barátom! hová lesz illyen állapotban a poësis?! –

Szász Károly

irt s én végezetre válaszoltam neki,

n

Jegyzet

Szász KárolySzász Károly irt s én végezetre válaszoltam neki

–

Szász Károly

levele nem szerepel a TMLev-ben;

Tompa

Tompa Mihály

válasza: 1858. jún. 19. TMLev I. 401. 292–293.

mondom végezetre, mert csakugyan ideje volt 3–4 levele után felelnem. Minö levél és válasz! az övé tele fénynyel és boldogsággal; az enyém tele árnyékkal és szenvedéssel. Illyen az élet! én is voltam boldog! de ohajtom hogy ö sohase legyen boldogtalan! hiszen volt már! – s imé tán kétszer is lehet boldog az ember!

Miskolcz

Miskolc

ra készültem, természetesen nem mentem el.

Lévai

Lévay József

ról nem sokat tudok. Körülbelol

[!]

[sic!]

censuráznak már.

n

Jegyzet

Körülbelol [!][sic!]censuráznak már

– vizsgáznak, vizsgáztatnak az iskolában (lat.)

Isten áldjon meg, nekünk is kedves kedveseinkkel együtt! feleségem öleli a tieidet s hozzá teszi: írd meg hogy beteg voltam!

Hanva, jun 29. 1858.

igazbarátod

Szerkesztői feloldás: igaz barátod

Miska

Tompa Mihály

U.I. az eső megindult.

AJOM17

Megjegyzések: