Arany – Erdélyi Jánosnak

Tisztelt hazámfia!

Olvastam kegyed birálatát verseimről, s köszönöm azt. Köszönöm pedig azért, mert czélja birálni, nem dicsérni,

n

Jegyzet

czélja birálni, nem dicsérni,

–

AJ.

Arany János

-t magát is zavarták a róla írt dicséretek, mint pl.

Gyulai

Gyulai Pál

cikksorozata a Bp. Hírl.-ban: „egész Magyarország poétáit rám haragítja …” – irta 1855. júl. 1.-én

Szász

Szász Károly

nak. Ugyanilyen hatással voltak rá

Greguss Ágost

cikkei a PestiN.-ban. (Részletesen lásd e lapoknál.)

méltánylani, nem magasztalni, kimutatni helyemet az irodalomban, nem mindenek fölé emelni, – és sok tekintetben jogosítva érzem magamat, úgy nézni a recensiot, mint anticipált szavazatot az utókorból,

n

Jegyzet

jogosítva érzem magamat, úgy nézni a recensiót, mint anticipált szavazatot az utókorból,

–

Erdélyi

Erdélyi János

AJ.

Arany János

helyét kívánta kijelölni irodalmunkban. Ezért tartotta szükségesnek

AJ.

Arany János

a választ megadni oly kérdésekben, amelyekben nem értett egyet

Erdélyi

Erdélyi János

vel.

AJ.

Arany János

-ra jellemző, hogy mindezt nem nyilvánosan, hanem csak magánlevélben közölte. „Oly kisszerűnek találtam némely gáncsait, hogy nem állhattam meg, hogy ne válaszoljak” – írta

AJ.

Arany János

1857. nov. 29-én

Szemere Miklós

nak. Mivel

Erdélyi

Erdélyi János

e levélre nem válaszolt,

AJ.

Arany János

tartott tőle, hogy megsértődött.

Tompá

Tompa Mihály

tól kérdezte: „

Erdélyi J.

Erdélyi János

-ról mit tudsz? rám aligha nem neheztel, egy levelem miatt, melyre nem válaszolt.” (1857. ápr. 19.)

nem pedig a mint a jelen elfogultságának szüleményét. De sajnosan esett észrevennem a birálat némely helyeiből, hogy kegyetlenűl félre vagyok értve, lakolok oly bűnökért, melyeket elkövetni gondolatomban sem volt. Ellensége vagyok az antikritikának, azért nem is szólalok fel nyilvánosan; de meg nem állhatom, hogy ne tudassam Kegyeddel egy két sorban, mi az, a mi nekem rosszúl esett. Mingyárt a versformákra nézve szerencsétlenségem az, hogy némelyek, ha magyar rhythmust használok is, jambust, trochaeust etc. keresnek, s nem találván, rám kiáltják a formátlanság vádját; mások minden versemben magyar idomokat vélnek találni, pélásd

Greguss

Greguss Ágost

csodálkozva veszi észre, hogy még jambus sorok is akadnak verseim közt.

n

Jegyzet

GregussGreguss Ágost csodálkozva veszi észre, hogy még jambus sorok is akadnak verseim közt.

–

AJ.

Arany János

a nyomaték kedvéért a „még” szót alá is húzta.

Greguss

Greguss Ágost

a következő felfedezéssel szolgál: „Használ azonban oly versidomokat is, melyeket nem a népköltészet hanem csak az irodalom hagyományozott; vannak névszerinti költeményei menőkben

[szerkesztői feloldás]

= jambusokban

csak ezekre kellene utalnom, a ki nem akarná hinni, hogy

Arany

Arany János

versei nem merőben hangsulyszerüek” ( PNapló 1856. jún. 22. ).

No, az meglehet, hogy én igen rosz jambusokat irok, de azt hiszem, még is, nem nehéz kimutatni, hogy fele költeményeimnek, vagy több is annál, jámbusi, illetőleg trochaeusi lejtéssel bir, minden igénye nélkül a hazai rhythmusnak. E tévedést tapasztalám Kegyed részéről Katalin és Keveháza körűl, melyeket 8 tagu s középmetszetes magyar soroknak vesz, s nem találván bennök se a metszetet, se a choriambusokat, szinte kifakad ellenök, legalább úgy veszem e szavait: „igen alkalmatlanúl ütne ki,

n

Jegyzet

„igen alkalmatlanul ütne ki” … stb.

–

Erdélyi

Erdélyi János

: Pályák és pálmák 419. l.

ha örökösen a lengedezővel kellene bajlódnunk, mégis unalmat vásárolnunk a bajon!” Igen is! Ha Kegyed e költeményeket lengedezővel olvasta, képzelem, mily unalmas lehetett átvergődni rajtok. De hisz én úgy gondolom, nem lett volna nehéz bennök észrevenni a jambusi lejtést. A legtöbb sor tisztán és szabályosan kiadja a jambust, ha ottan-ottan vagy egy hibás láb fordúl elő, az, tekintve a rimes sorok rövidségét, a költemények hosszu és elbeszélő voltát, nem a világ. A lejtelem azért meg van, s ha az én fülem vastag csalódásban nem sínylik, a jambus folyvást érezhető. Négyes jambus lenne tehát, s abban, mint kegyed nálam jobban tudja, a metszet nem esik okvetlenűl a középre, de az 5-ik szótag után, s olykor elvétve ki is marad, mint ezt angol, német s hazai példákkal is bőven lehetne világositni. Katalint különösen Byron beszélyei után képeztem, az egészet inkább forma-gyakorlat végett, mint költői czélból, s alkalmat rá adott az, mert olvastam valahol

Byron

Byron, George Gordon

nál, hogy e 8 syllabás forma ellen panaszkodik s benne mozogni nem tartja könnyűnek. Ha ő, a rímgazdag s egytagú szókkal bővelkedő angol nyelvben bajosnak találta a formát: én meg akarám kisérteni a rimszegény, s hosszu szavakból nehézkes magyar nyelven, miután nagyobb ily nemű költeményt, rim s mértékben kivíve, nálunk még nem ismertem. Ennyi az egész. Hogy nem sikerűlt, azt érzem, de más okból, mint kegyed állitja. Mert, ha már 4-es jambust irtam, annak törvényeit kelle követnem. Rímtelenül a 4-es jambus így lejt

Mint mennek öl // döklő hadak (caesura nincs)

Nyugat fenyéres // halmain,

n

Jegyzet

Mint mennek öldöklő hadak | Nyugat fényéves halmain, stb.

–

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

: Hábador. A 2. sor: „Nyugott fenyérek halmain” . A 4. sorban „sotétes” helyett: „setétes”. ( Vörösmarty ÖM. kk. 7. k. 274-1)

Úgy mentek, átal // lelkemen

Az éj sötétes // álmai.

caes. az 5-ik szótag után

Épen így a rímesekben is:

Hazádnak ren / dületlenűl

(caes.nincs)

Bölcsőd az majdan // sírod is.

A nagy világon // e kívül.

Áldjon vagy verjen // sors keze stb.

caes. az 5. után stb.

Igy

Byron

Byron, George Gordon

nál, a németeknél, mindig, vagy a 4 vagy az 5 szótag után a caesura:

Byron

Byron, George Gordon

:

He started up // with more of fear } 4 tag után a caesura

Than if an armed // foe were near.

God of my fathers! // what is here? ….

5 tag után

His trembling hands // refused to sign.

The cross he deem’d // no more divine: stb.

4 tag után

Eszerint már a Katalinból szégyenpadra állított hét sorban se hiányzanék a caesura négyszer; például:

Sőt már a visszhang // is pihen,

n

Jegyzet

Sőt már a visszahang is pihen, stb.

–

AJ.

Arany János

: Katalin, 13– 19. s. ( AJ. kk. III. k. 105. l.)

Mely összetorlott // bérczeken,

– Hol a felhőnek // fészke van

5 után

S a völgyben ott // hol Vág folyam } 4 után

Örült kaczajjal // elrohan – } 5 után

Dörgésöket // fel és alá, } 4 után

Mint könnyű labdát // vagdalá. } 5 után.

Nem sükerült Katalin más okból. Ez az, hogy byroniassá akarván tenni, nagyon elhalmoztam képekkel, s egyiket a másikba füzvén, olyan constructiókat csináltam, mint a fönebbi, hol nem a rim kényszerített, mert egyszerűen ki is hagyhattam volna az incisumot, a vers sérelme nélkül, de egy pár képpel többet szőttem be a kelletinél.

A „veszett rimekérti felelősség” – legalábbis, nem gyöngéd. Nem szándékom a mea maxima culpát e részben valakire hárítni, de egy kissé még is mentem magam. Már az új iskola jóformán megtörte a

Csokonai

Csokonai Vitéz Mihály

és

Kisfaludy S.

Kisfaludy Sándor

-féle rímek tekintélyét.

Kölcsey

Kölcsey Ferenc

már merte mondani: farag, darab;

n

Jegyzet

farag, darab;

– E rímpár – éppen

Kölcsey

Kölcsey Ferenc

t idézve – előfordul

AJ.

Arany János

: Báró Kemény Zsigmondhoz c. szatirikus költeménye 10. vrsz.-ban. ( AJ. kk. VI. k. 154. l.)

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

: hold, mosolyg. És bizony, valljuk meg, hogy ez malum necessarium

n

Jegyzet ez malum necessarium volt. – Szükséges rossz.

volt. A jó rímek szűk köre annyira ki volt már merítve, hogy alig lehetett azokban valami újat mondani. Ha jött a halál, az olvasó előre tudta, hogy ránk talál etc. A ragismétlés pedig nem volt inyére az izlésnek. Igy mind szabadabb kezde lenni a rim, hogy új fordulat hozathassék be a versbe. Kegyed, ki mindent egyetemesen fog fel, itt úgy látszik, mindent az én nyakamba (talán még a Petőfiébe) hárit, holott a kezdemény sokkal előbbi. Különben vehette volna észre azt is, hogy e szabadságot a helyett, hogy kiebb terjeszteném, egy idő óta mind összébb szorítom, – s hogy nehány új és jó rimnek is adtam lételt, a mi az előzmények után bizony nem könnyű dolog. Ha valaki, én ohajtom leginkább, hogy vajha birnánk az olaszok zöngelmes rímeivel! de ha nem lehet azon egynehány jó rím taposó malmában eléhaladni!

A névelő, kötszó, stb. elszakítása, rím végett, minden esetre hiba,

n

Jegyzet

névelő, kötőszó, stb. elszakitása, Hm végett… hiba,

–

Erdélyi

Erdélyi János

szerint a Keveházábán: „A sorok rövidsége nem ad elég tért a folyamatosságra, a mozam

[szerkesztői feloldás]

= ritmus

játékára. Különösen a rímek igen hamar látszanak következni; a met

[szerkesztői feloldás]

= caesura

nem esik a kellő helyre; egyik sor a másik nyakára talál, vagy igen elmarad egymástól. Ez oka, hogy névelő, kötőszó összetételek külön, két sorra szakadnak, esnek el,” ( Pályák és pálmák, 417. l.)

de remélem, éppen azért, mert hiba, nem gyakori nálam. Hosszabb sorokban éppen nem tűrném el: rövidekben néha megszenvedtem, s félig tudnám is igazolni. Kétségtelen előttem, hogy caesura által névelő, kötőszó, elszakadhat a rhythmus sérelme nélkül. „Menjen ki a // nagy erdőre” (Népd.) helyes rhythmust ad; csaknem helyesbbet, mintha az a is caesura után esnék. Miért? Mert így a hangsuly mindenik szakasznak épen első szótagjára esik: „Menjen ki a nagy erdőre.” A hangsuly nincs névelőn, kötszón: ha tehát a caesura után ezek esnek, úgy bágyadtabb a rhythmus, melyet hangsuly nem elevenít. No, már most rövidebb sorokat tekinthetni úgy, mintha csak caesura volna a rimnél, s ha a következő sor hangsulyos szótagon kezdődik, megbocsátható a kötszó elvágása ... cum grano salis.

n

Jegyzet

cum grano salis.

– „egy szem sóval” … (lásd Plinius: Naturalis históriae libri, 23. 8.)

De megengedve, hogy ezek hibák, hadd szóljak egy szot a po-litikáról.

n

Jegyzet

egy szót a po-litikáról.

–

Erdélyi

Erdélyi János

a névelő különszakítására – rosszalása jeléül – harmadik például idézi

AJ.

Arany János

Arkádia-féle c. verse 6. vrszakának utolsó két sorát: „De amiről szólni sem po … | Litika” ( AJ. kk. I. k. 181. l.)

Ez játék, melyet kevesen vesznek észre, de hogy Kegyed észre nem vette, csodálom. Arról van szó, hogy a magyar ember politizál – ugy a mint most politizálhat.

Könnyű észrevenni, miféle madár, miféle tollfosztás (a leghálátlanabb dolog) van szóban. Most következik, hogy kimondjam a szót, de nem merem, nem tanácsos, mégis valahogy ki akarom nyögni s igy fordítom:

A nagy többség ezt úgy érti, hogy nem sűlt a vers, azért szakasztottam meg a szót: holott én magát az állapotot festem az előadás által. Csekélység, elismerem, de azt hittem, hogy némelyek mégis megértenek, s hol művészileg gondoltam alkotni, nem ütnek a körmömre, mint tanulatlan ficzkónak.

A nyelvtani vétségeket – többnyire – elismerem: de kevés van azok közül, a mi nem szándékosan jött volna be.

n

Jegyzet

nyelvtani vétségeket – többnyire – elismerem: de kevés van azok közül, a mi nem szándékosan jött volna be.

–

Erdélyi

Erdélyi János

kifogásai ma már zömmel meghaladottak, pl. „Éjszaka iratik mindenütt még ott is, hol alanyesetkép fordul elő; holott nyaratszaka, éjtszaka egész más mint nyárszaka, éjszaka. Nincs különbség téve ősök és ősek között áldozék van áldozám

h

Szerkesztői feloldás: helyett

stb. ( Pályák és pálmák, 384– 385. l.)

A áldoz szót mindenütt iktelennek vettem: „Áldoz, toroz, máglyák körűl” – „Áldoz, toroz, vígan lakik” – innen az áldozék, első személy. A bán és bánik közti különbséget jól tudom: de önként áldoztam fel a széphangzatnak. Ne bánjon így .... ehelyett: ne bánjék így…. Az a költemény, melyben ez eléfordúl (árva fiú) egy dallam után van irva, – melyben a ne bánjék igy eltűrhetlen lett volna. A majszol, nem tudom, hogy idegen volna, én a legmagyarabb nép közt bölcsőmtől fogva hallottam, – az evésnek e nemét (fogak nélkül száraz kenyeret) nem is tudnám máskép kifejezni. A jémini tréfás dolog: szinte lehatott a népbe már. Ellenben az adi és láti, véleményem szerint nem bevehető, mert itt nem egyes tájszó, hanem tájforma forog fenn, melyet a magyarság egy nagy része nem értene meg; aztán Baranya is eléállhatna az üt-je – vét-je formával, – mi megint oly törvényes, mint az adi, – legalább is. Aztán, legyen meggyőződve Kegyed, hogy „bár nem küzdöttem is a nyelvért” tudom tisztelni annak szabályait, és sokkal többet foglalkozom velök, mint némely ember gondolná; de más részről a költeményeket nem szoktam nyelvtani gyakorlatnak tekinteni, sőt oly merész reményeim vannak, hogy lesz idő, mikor az Euphonia kedveért engedni kell a nyelvtan merevségének, s versben legalább nem irjuk: keressz, nézsz, stb. s egyéb nyelvtörő szabályosságokat.

Szénffy

Szénffy (Kohlmann) Gusztáv

theoriáját

n

Jegyzet

SzénffySzénffy (Kohlmann) Gusztáv theoriáját

–

Erdélyi

Erdélyi János

szerint: „megtanit bennünket arra: mikép ad ki most két, majd négy szótag egy magyar ütenyt, azaz megtanított arra, hogy verslábaink sem egyik, sem másik alakban nincsenek megkövülve, hanem különböző számú tagok mellett is ugyanazon egy időt töltenek be, miből ezen alapszabály következik: a) magyar ütenyben az idő egysége uralkodik a szótagok felett; b) ugyanezért a sorok egyenlő szótagusága nem fő dolog; c) met

[szerkesztői feloldás]

= caesura

rendesen az idő közepére és igy nem bizonyos számú szótagokra esik; d) a verslábak váltakoznak, e) a rim e szerint eshetik közelebb, továbbá a lábak sebesb, lassúbb voltához képest.” ( Pályák és pálmák, 420. l.) –

AJ.

Arany János

– nyilván ez eszmecsere miatt – kereste a kapcsolatot a népdalgyűjtő zenetanárral; lásd Szénffy (Kohlmann) Gusztávnál.

– szégyellem megvallani – de nem ismerem. A „Magyar Sajtó” nem jár hozzánk, – láttam futólag a czikket, de nem olvashattam át figyelemmel. Annyi megragadt nálam belőle, hogy tactusai, a mint a verslábakat alkalmazza, nem egyeznek mindenütt az én felfogásommal. Igy, ha a dactylust olly időmérték szerint veszi, mint Kegyed a „kis kacsa” szókban, t.i. hogy az első szótag – és pont, a második U a harmadik – és pont, tehát igy: kis kacsa: ez sohasem ad ki magyar taktust. Mert cottában ez igy fejeztetnék ki:

[szerkesztői feloldás]

kotta

a minem 2/4 mint minden magyar dal, hanem 3/4 tehát német, sőtígy a mint le van irva, semmi tactus, mert 3/4 és 1/8, – a mi absurdum egy taktusban. A magyar dactylus, – UU kottában = 2/4, az első szótag épen annyi időt vesz igénybe, mint a másik kettő.

Abban találkoztunk, hogy a magyar verssorban bizonyos idők uralkodnak a szótagok száma felett: de ezt bajos volna négy időben állapítni. meg. Igy pélásd „Ugy ég / a tűz / ha lobog” csak 3 idő és még sok fris dal. Azonban ezt a nagy szabadságot a sor szótagai számára nézve – én legalább – nem fogom igénybe venni. Kivételesen használom néha, hogy az egyhangúságot kerüljem. Igaz, a gyermek réják igen szabadok e tekintetben: de a népdalok nem annyira. Nem is tudom, mit tenne a nép, ha például a legszokottabb 11 szótagú sor helyett oly dalt kapna, melynek egyik sora 7 a másik 9 a 3-ik 11 a negyedik 13 lenne. Vannak versalakok, hol egy szótaggal több vagy kevesebb mit sem tesz, pl.

Vermem ugyan / elég van – // de kenyerem / nincsen,

Jaj istenem / mit csináljak // mikor semmim / sincsen,

de általánosan felszabadítod a szó tagok száma alól – azt hiszem, nem lenne köszönet benne.

A versek belérdemére tett birálatról nem illenék beszélnem.

n

Jegyzet

A versek belérdemére tett birálatról nem illenék beszélnem.

–

Erdélyi

Erdélyi János

: „Költőnkre nézve én már e vizsgálódások elején leköteleztem magam, midőn kiemeltem nála a felfogás derekas voltát … a felfogás az első, s ez, ha úgy tetszik, az ihlet ajándéka, ez a költőiség, de a művészetet mindig a kivitel adja.

Arany

Arany János

nak e részbeni szerencséje, s egy-két költő melletti elsőrangusága mégis a szép formában rejlik, mely szerint mondandóit előre mindjárt alaprajzba veszi, mikor alak és tartalom együtt növekedvén, a kész mü architectonikus szépséget állit elő. Hogy messzi ne menjünk példáért, de mégis elismert költőre mutassunk:

Petőfi

Petőfi Sándor

ben ez hiányzott” (.Pályák és pálmák, 430. l.)

Itt, a műtörvényeken kívül alanyi tetszés-, vagy nemtetszésnek is befolyása lehet. Csupán azt jegyzem meg, hogy nem volna hatalom, mely rábirjon, hogy péld. a „tetétleni halmon” czimű versnek a végét elvágjam

n

Jegyzet

nem volna hatalom, mely rábírjon, hogy pélásd a „tetétleni halmon” czimü versnek a végét elvágjam …

–

AJ.

Arany János

ezt kívánta volna, mert szerinte: „Semmi sem hagyatik fel lélekfestésnak, sejtésnek, háttérnek. Az uj idő nyakára nőtt az ónak; a realismus az idealismusnak. Egy jó móddal történendett komoly abbahagyás: … ’csak a szomszéd Abony vagy Törtei pásztorainak kürtjével’, határtalanul nevelte

[szerkesztői feloldás]

növelte

volnai poétái becsét, hatását.” ( Pályák és pálmák, 436. l.)

s epigrammatice fejezzem be mintegy. Az én lelkem csak igy találja egésznek – „megáldani a földet, hol azok jártak”. A „hajnali kürt” 2-ik versszaka reflexiónak tetszik, ha igy olvassuk: „édes fájos a kürtzene”, de nem más dolog-e, ha az impressziót festjük, mint jelent: „e kürtzene?” Pedig igy van a könyvben. Ágnes asszony hibáztatott versszakai a megőrülés processusát festik, mit az addigiakból lehetett kivenni. De leginkább fájna az egri leány II. szakaszából azt az egy kis szakot kilökni, mely naivitással szól elébb a madárról, aztán mégy által a kedvesre. A biztonság, boldogság érzelmét fejezi ki e szak, hogy még kötődnek is – ellentétűl azzal, a mi következik. De hagyom ezeket, legkevesebbé védem pedig alanyi fájdalmaimat, melyek, hiszem, hogy művészietlenek, csupán arra kértem volna még figyelmet fordittatni, hogy e fájdalmas versek egy bizonyos epocha szüleményei, s ha nincs is meg minden versben az engesztelődés, az egész gyűjteményben megvan az, s a kötet vége felé már nyugodtan zengem a balladákat. De kérdem: a kesegő szerelem minden dala vagy

Petrarca

Petrarca, Francesco

minden szonettje meghozza-e a művészi kibékűlést? Azonban ez nem az én dolgom, ki nehezen fogok többé alanyi hurokat pöngetni. Még az „arva gólyáról” mondok egy szót, mely kegyed szerint nem érdemli azt a lapot, melyet elfoglal. Nem, mint gólya: de talán mint a 848 előtti sysiphusi küzdelmek képe – mint allegoria – megjárná. A „gyermek és szivárvány”

n

Jegyzet

A „hajnali kürt”… Ágnes asszony … az egri leány … az „árva gólyáról” … A „gyermek és szivárvány”

–

AJ.

Arany János

válaszai

Erdélyi János

„hibáztatásaira” eleven bizonyságok

AJ.

Arany János

tudatos költőiségére, mély pszichikai felkészültségére, intuíciójára s nem utolsó sorban arra, hogyan tudta allegóriába burkolni mondanivalóit.

Erdélyi

Erdélyi János

némileg értetlen bírálatának köszönhető, hogy mindezt önmaga értelmezte.

szinte allegoria, tehát nem lyrai darab: azon eszmét akarná kifejezni, hogy vannak az ifjui kebelnek vágyai – fellegvárak, – csalképek, melyektől később oly nehezen válik meg, miután a való kiábránditja. Az a czim: Kisebb költemények, nem azt tette nálam: lyrai darabok: van ott sokféle faj.

Végre azt kell érintenem, hogy sohse féltsen kegyed engem az elbizakodástól.

n

Jegyzet

sohse féltsen kegyed engem az elbizakodástól.

–

Erdélyi

Erdélyi János

vel bírálatát, egészében az

AJ.

Arany János

-t körülvevő túlzott magasztalások iratták. Ezért nem egészen tárgyilagos, hanem – helyenként indokolatlanul – keresi a hibákat.

Senki sem érzi jobban, mint én, hogy a mit tettem, az többnyire kisérlet, tapogatozás, jobbra és balra. Igen jól tudom, mennyire maradtam eszményképem mögött egyik vagy másik versemben. Kevés az, a mit tettem, de ezután annyit sem teszek már. Átok gyanánt fekszik rajtam – mint sokunkon – a közelebbi nehány év – ez szegte szárnyamat, érzem, hiába akarom magamra vitázni az ellenkezőt. Ha valami, a költészet meggyőződés dolga, – vezérczikket lehet irni meggyőződés nélkül is, de jó verset nem. Aztán beteges is vagyok, teher a szellemi foglalkozás. Ily állapotban a magasztalás nem hogy elkényeztetne, de fáj, mint amelyet csak kevessé érdemlek a multra, – és nincs reményem, megérdemlem a jövőre nézve. Óhajtom, hogy ne szóljon rólam senki, – hagyjanak engem pihenni.

Bocsásson meg kegyed e hosszú és rendetlen levélért. Tekintse ugy, mint bizodalmam jelét és kifolyását a tiszteletnek, mellyel Kegyed iránt lenni tartozom. Fogadja legszivesb üdvözletemet!

Nagy-Kőrös

Nagykőrös

, sept. 4. 1856.

Tisztelője

Arany János

AJOM16

Megjegyzések: