Tompa Mihály – Aranynak
Képzelem: mint elcsodálkozol azon: hogy én illy nagy gonddal, oszlop közé zárom tenéked jelen
soraimat,
n
ha már az maga meg nem lepne is, hogy illy gyorsan válaszolok
leveledre. Türelem barátom, ki fog ennek oka sülni levelem végén, nagyobb szomorúságodra
pedig, mint örömedre.
Jegyzet
oszlop közé zárom … soraimat,–
Tompa
a levélpapír első lapját ceruzával
bekeretezte.Tompa Mihály
Nagyobb az: hogy épen most ment el tőlem
Lévai
és Lévay József
Tóth Laczi
; az öreg
Vágó is igérkezett de nem jött
el;Tóth László
n
okát
meg-mondom alább. Igen, igen jól mulattunk, Lévai
a legkomolyabban nyilatkoztatta az elválás
szomorú (valóban az volt!!!) perczében, hogy dögöljön meg (t.i ő,) ha
valaha Hanvára jön! Képzelheted hát mennyire kifizette magát
idejövetelök. Pedig nem vesztünk össze, nem is disputáltunk, csak –
kártyáztunk! E nemes mulatság Lévay József
Lévai
egész cassájába került; pedig szegény fiú most adott
Lévay József
Friebeisz
nak 180 pengő ftos
váltót versei nyomatásának potlásaul, a mellett hogy Friebeisz István
Pompéri
még csúffá is tette, kiírván a
Naplóban,Pompéry János
n
a mit ő csak privát tudomásul
irt János
kának; miről én is
irtam neked mint botrányról, s bizonyosan megczibálom Pompéry János
Lévai
t (alkalmasint sükerülne nekem Lévay József
Lévai
t meggyomrozni, – Lévay József
Losonczi
t üdvözlöm!) ha nem igazolja magát. Tehát
szegény elvesztette a pénzét; ez még nem lett volna nagy baj ha én nyerem
vala el, de nem csak ez nem történt, hanem történt az: hogy én is elvesztettem a
magamét, Még azt is orvosolni lehetett volna az által: hogy szekerem Losonczy Lásszló
Miskolcz
ra vigye őket (ugy sem lévén pénz szekerest fogadni), de
holnap meg mennem kell feleségem s gyermekemért Hajnácskőbe; innen magyarázd magadnak jelen
hangulatomat, veszteségem daczára is, hogy már haza-jönnek az enyémek. E
nyereség mellett nem érezhetem máskép elég érzékeny veszteségemet. Az utolsó estén igen szép
elmélkedésbe mélyedt két vendégem fülem hallatára: Látod Miskolc
Laczi
!Tóth László
n
–
szólt Lévai
– beh szépen
megspóroltuk a kosztpénzt!’ „Nem igy mulattunk volna ennyi pénzből Lévay József
Miskolcz
on!” ,Az is bolond volt a ki ezt az utat inditványozta!’
„Persze hogy bolond, hunczfut is!”, Nézd csak beh szép csillaghullásos este van!’ „Hullhat már
ha a bankó elhullott!” Szóval barátom! az utolsó estét örökös kaczagásban töltöttük;
emlegettünk téged is, átkoztuk Vágót hogy el nem ment Miskolc
Körös
re; én téged is szidtalak hogy el nem küldted még nekem
a magyar versidomról szóló ertekezésedet, mellyet Nagykőrös
Lévai
is csudálkozva hallott. – Vágó nem jött mint emlitém; halottja volt; valami Barkasi nevü agg legény este lefekszik s gazdasszonya 11 éves leányának azt
mondja: hozd el leányom a piritust mert nem jól ég ez a lámpa! a kis lány felnyitja a
meszelyes (!!!) üveget a lánghoz közel, a spiritus meggyul, a földre
ömlik lángolva, neki esnek a házi ur, gazdasszonya, s a kis lány taposni; ruhájok lángot kap
és megégnek; ez este 9 órakor történt, reggel Lévay József
[törölt]
« félhatra »spiritus
által 3 emberélet
elvész!? De halld tovább ennek a Barkassinak
Szerkesztői feloldás: piritus
[szerkesztői feloldás]
itt így!n
meg is
kapta ugy hétfőn vagy kedden, de csötörtökön maga is meghalt természetes halállal, s azzal a
családnak magva szakadt. Tagadja a praedestinatiót a ki meri. Vágónak ott volt dolga, azért nem jött el!
Jegyzet
várta a successiót;– örökséget.
De most veszem észre: hogy fecsegéssel töltöm tele a lapokat, a nélkül hogy a dolog érdemére
nézve meg egy szót is mondtam volna leveled tartalmára. Hogy köztünk van valami, azt remélem
nem fogod tagadni; s én óhajtom is hogy ez a valami holtunk napjaig tartson; egyéb valamit nem
tudok; s nem emlékszem már arra: hogy micsoda értelemben irtam ezt. Maradjon!
Igen örülök hogy
Laczkó
elutazott,Arany László
n
hadd lásson világot;
tán nektek is jobb lett volna valahova menni ha már hozzánk nem jöttetk; hanem persze tudom:
hogy akadályozhat valami!
Jegyzet
örülök hogy–Laczkóelutazott,Arany László
Arany Laci
Arany László
Szalontá
ra ment.Nagyszalonta
Mentovics
ot
sajnálom!Mentovich Ferenc
n
Valószínű, hogy sohse látom az életben; add át neki legmelegebb
kézszoritásomat s üdvözletemet, azon öszinte ohajtással: hogy legyen szerencsés!
Jegyzet
– a marosvásárhelyi gimnáziumhoz mentMentovicsot sajnálom!Mentovich Ferenc
Meglehet, s nagyon szivesen is elhisszük hogy
Julcsa
feletti aggodalmunk alaptalan; de még sem árt a
szülei szemek mellet a jó barátok figyelmeztetése; a gyermek szellemes, tűz-láng, nagyon
fejlik; Superflua cautela non nocet!Arany Juliska
n
A leány ugy is ezerszerte kenyesebb
portéka mint a fiú, s gyakran a szellemi adományok teszik semmivé. Mi igen szeretnénk a
multkor szóba jött kenyérből mentül elébb enni, abból a kenyérből t.i. mellyet Jegyzet
–Julcsafeletti aggodalmunk … Superflua cautela non nocet!Arany Juliska
Arany Juliska
színjátszói sikerei miatt jegyzi meg, hogy „a felesleges elővigyázat
nem árt !” A színészi pályától féltettékArany Juliska
Julcsa
süt; s reméljük is: hogy
vagy igy, vagy ugy enni fogunk. A tarhonya is elfogyott kedves komám
asszony! keveset csináltak!
Arany Juliska
A hangsuly feletti historiákról
n
keveset tudok; a pesti naplót
csak történetesen látom, a sajtót gyakrabban, de az sem érdekel. Török Janosával együtt. A pesti naplót ingyen nem adják, (nem is
fogadnám el); levelezni nem akarok, jelen viszonyaink között nem tudván mit írni neki; 20
pengő forintom nincs rá évenként, s magam meg nem
Jegyzet
A hangsúly feletti históriáról–
Egressy Gábor
vitájáról a
magyar hangsúly kérdésével kapcsolatban lásd Egressy Gábor
AJ.
Arany János
Tompá
nak irt aug. 1-i levelét és
jegyzetét.
Tompa Mihály
rendetem
, miutan Darvas Pál kivel eddig hordattuk, fördőre ment, s maga részéről hallgatással
nyilvánítá hogy nem praenumerál. Igazad van, nem is igen érdekel engem semmi illyen; kivált
mint hallom a többek közt tőled is, az illyen modorban vitt eszme-csere
(veszett fene!) Olvastam róla máskor, s nekem az én magyar természetem amugy naturaliter is
megmondja: hova tegyem a sulyt; aztán gondolkodtam is egykor róla, miután én is nyilvános
szónok volnék ha volnék; (már 4 vasárnap nem papoltam)
Szerkesztői feloldás: rendeltem
Ollyan jo kedvem volt levelem elején míg
Lévay
ék itt voltak (legalább képök még előttem lebegett s tollam velök
foglalkozott;) de mihelyt ehhez a rühes pocsojához az irodalomhoz közelitek, mindjárt
lehangolódom; legjobb lesz előre kerűlni Lévay József
[törölt]
« imét »n
illyen nagysagu papir mint jelen levelem, s az oszlopok is ollyanok
benne, mint az első lapon kivonalaztam. De hát mire mindez? Hát barátom! a mint a másolatot
kapom: előkeresem az
Emléklapok
at, illegetem bele; s majd a
guta üt meg: észre vévén, hogy azon kivül is híja van! Hidd meg: ha
tudom, soha egy betűt sem iratok. Most már kénytelen vagyok, ha az eddigi
munkát haszontalanul elveszni nem akarom. Azért Jegyzet
az Emléklapok kipotlására … küldött kézirat–
AJ.
lemásoltatta Arany János
Tompa
számára az 1850-ben
Tompa Mihály
Szilágyi Sándor
szerkesztésében megjelent Magyar Emléklapoknak azokat a lapjait, amelyek barátja
példányaiból hiányoztak.Szilágyi Sándor
János
kám! csókolom azt a jelen pillanatban ránczos homlokodat és duhogó
ajkacskádat! irasd le a mi még hátra vagyon, az az: a 403–414 lapokat; tizenkét lap mindössze;
az utolsó szó a mi megvan ez alol: Ne adj nyugot oh (402) a mi ismét
megvan már ez: „Örültünk örültünk.. (415) Ezt az utóbbi idézetet
te aligha mondod! Tudom valami tanítvány irta le, ha ismét az folytatná
szép lenne; azért várhatunk utána akármeddig. A névjegyes papirért semmi
épen nem kell! teneked sem irták azt ingyen, szóval quittek leszünk. Csókollak, ölellek
mindnyájatokat. Lábfájosoddal, lábfájosommal együtt.
Arany János