AJOM16

Arany János

-t kérték fel fiuk keresztapjául, belejátszott

Arany János

májusi pesti látogatása, beszélgetéseik Csengeryéknél (lásd

Arany János

kb. máj. 28-ról

Csengery

Csengery Antal

nek szóló elveszett levele jegyzetét).

szeretett nődnek bizalmát legszivesebb köszönettel fogadtam el. Remélem, hogy kedves „komámasszony” leszámitva a leszámitandókat, fris egészségnek örvend, s keresztfiam a németet épen ugy „sapperment!” kiáltásra fogja egykor fakasztani,

n

Jegyzet

„sapperment! ” kiáltásra fogj a egykor fakasztani,

– „ Teringettét!” kiáltásra …

mint bátyja. Isten tartsa meg s növelje derék szülei örömére! A Loránt nevet én is magyarnak tudom, használtam is egy episodban valahol.

n

Jegyzet

Lóránt nevet én is magyarnak tudom, használtam is egy episodban valahol.

– A Toldi Estéje Második énekében a Gyulafi nemzetség ikerpárjának egyike Lóránt, aki az olasz vitézzel vívott párviadal után életben marad 9 elnyeri az ikertestvérével együtt szeretett Kende Rózsa kezét.

Lóránt az életre, szerelemre virrad,

Bertalannak enyhet a nyugasztó sír ad.

(17– 36. vrsz.)

Büszke lehetnék verseimre, nem a

G

Szerkesztői feloldás:

Greguss Ágost

magasztalásiért,

n

Jegyzet

Büszke lehetnék verseimre, nem a GSzerkesztői feloldás: GregussGreguss Ágost magasztalásiért,

–

Greguss Ágost

a PNaplóban máj. 31-től öt számban foglakozott az AJ. Kisebb költeményei c. kötetekkel; részletesen lásd PNapló, ADATTÁR.

hanem a hatásért, melyet egy anyai gyöngéd kedélyre tőnek. Az én lyrám – magam is úgy érzem – oly zordon! nincs abban az ifjuság heve, a leglyraíbb érzemény – a szerelem, hiányzik abból. Azért természetesnek tartom, ha ifjú és női kedélyekre alig hat, – s nem akadok fel a Hölgyfutár bírálatán,

n

Jegyzet

nem akadok fel a Hölgyfutár bírálatán,

– Hgyf.-ban -h -e =

Tóth Endre

foglalkozott

Arany János

költeményes kötetével a máj. 28– 29-i számokban; lásd ADATTÁR.

mely azt mondja, hogy verseim olvasásához „igen-igen józan elme, a lehetségig higadt kedély kívántatik.” De ki tehet róla! nem akarok több érzelmet fejezni ki, mint van, s fő gondom az, hogy épen annyit, se többet se kevesebbet, fejezzek ki. Óvakodom oly fokától a lelkesedésnek, hogy ne tudjam, mit beszélek és miért.

Egyébiránt

Greguss Ágost

„magyarázata” – mint ő nevezi – szerintem egészen más kifogás alá esik, mint te véled. Az nem csupán méltánylás, az magasztalás. A körülmények, bárminők legyenek is – soha sem jogositják fel az ítészt, hogy eltérjen a szigoru igazságtól. Én azt hiszem, így is többet adott, mint érdemlem. Ezt pedig nem szerénykedésből mondom, mert jóforman ismerem a helyet, mit hazai költőink közt elfoglalok. Tudom, hogy számosan meghaladnak geniuszra nézve –

Zrinyi

Zrínyi Miklós

től

Petőfi

Petőfi Sándor

ig – ; csaknem mindnyájan természeti könnyüség s termékenységben – sokan a nyelv s költői dictió bájában. Az én érdemem ama – félig sükerűlt – törekvés: formát és tárgyat öszhangzásba hozni – egészet alkotni. E tekintetben tudom hogy áll régibb költészetünk – tudom, hogy én itt még a kezdők, úttörők közt állok. Ezt G

G

Szerkesztői feloldás:

Greguss Ágost

is kiemelte, de úgy, mintha már én elértem volna a netovábbat, s mintha ez út, melyre léptem, egészen sajátom volna. Oh nem! Minél jobban tágult látköröm, minél több műremekkel ismerkedem meg a világirodalomban: annál jobban meggyőződtem, mi hiányzik a mi költészetünkben. – Forma – nem a jambus és trochaeus – hanem ama benső forma, mely a tárgygyal csaknem azonos. Érezni kezdtem, mi az, a miben a mesterek –

Homér

Homer

tól Bérangerig – egyeznek: bár külsőleg – kor – nemzetiségi stb. – viszonyok szerint oly különbözők. Ezt a valamit megfogni, magyar viszonyaink közt reproducálni, vala törekvésem, s hogy nem egészen jártam tévúton, mutatja a legilletékesb tekintélyek egyhangú elismerése. De hányszor maradtam előképem megett! hányszor adtam töredéket az öszhangzó egész helyett! Azt csak én tudom s érzem.

Hogy

Greguss Ágost

a balladai műszabályokat csak az én balladáimról vonta volna el: azt se mondhatnám. E balladák legfőlebb csak magyarban ujak, de én a formát nem teremtém, csak átültetém magyar földbe; sőt tulajdonkép ezt se én tevém: a magyar népköltészet már birt balladákkal, melyek amaz északiakkal meglepő hasonlatot mutatnak. „Megöltek egy legényt” –

[szerkesztői feloldás]

„

Fehér László” már mintául szolgálhata.

Greguss Ágost

széles olvasottsággal bir a külföldi ballada-irodalomban is, s teljes joggal alkalmazhatja rám az onnan elvont szabályokat. Csupán legutolsó közleménye indított mosolygásra, hogyan erőlködik az Egri leány III. szakaszát sapphó-mértékre huzni. Való, hogy van némi hasonlat: de én előttem – a lengyel tánczot irván le; pl.

U U – U U – U U – U U –

Magyar és / lengyel // deli tánczra / lendűl

amaz ismeretes lengyel dallam lebegett:

– U U U U – U U – U – –

[szerkesztői feloldás]

„

Busul / a lengyel / hona álla / potján” –

a nélkül, hogy a positióra

n

Jegyzet

a positióra

– itt verstani műszó, a hosszú és rövid szótagok elhelyezését jelenti.

szorosan ügyeltem volna. Azért majd igy scandálom

– U U – – U U – U – –

Rozgonyi / püspök // palotája / nyitva

Négy sor ab / - lakkal // kivilágo / - sítva -

majd meg így:

U U – U – – – U – – U

Magyar ott / a lengyelt // szívesen / látj a

– U – U

Uj is- / merőse // régi jó ba / rátja.

Azt tudom, hogy a mondott lengyel dallam szerint végig énekelhető.

De elég is legyen már magamról.

Gyulai Pál

oly derék ember, hogy nekem még egy sort se irt, mióta kint van.

n

Jegyzet

GyulaiGyulai Pál … nekem még egy sort sem írt, mióta kint van.

–

Gyulai Pál

tanítványával Nádasdy Tamással Berlinben tartózkodott.

Arany János

-nak méltán rosszul eshetett, hogy neki nem írt.

Gyulai Pál

Szilágyi Sándor

nak 1856. máj. 20-án írt levelében az

Arany János

-nak szóló üzenet változatlan hűségét tükrözi. Lásd