Tompa Mihály – Aranynak
Örömeteket szerencsénk felett köszönjük
n
és fogadjuk ugy a mint adva van; meggyőződve lévén a felől: hogy senki e
földön, ide számitva mindenféle rokont, atyafit sat jobban és vadiabban nem örűl azon mint
ti! E vagyon által bizonyára mind az elérve van, mit leveledben írsz,
ha ma kellene is meghalnom, nagy lelki megnyugvással hunynám be szemeimet, mert legalább
biztositva tudnám őket. Fájdalom és háládatosság fogja el lelkemet e nemes lelkű nő és
baratném emlékére! Ez egyetlen eset a magyar irodalom történetében! Aztán elérve van még egy:
hozzátok ha szivben s lélekben nem is, de egy kis módban s következőleg
térben is közelebb vagyunk; s ha minket már ösmertek valóban: el kell
hinnetek hogy ez ránk nézve, a szerencse és öröm nem legcsekélyebb része.
Ábrandozásom a szalánczi romnálJegyzet
Örömötöket szerencsénk felett köszönjük– hogy Bónisné Pogány Karolina 100 hold földet hagyott
Tompa
fiára.Tompa Mihály
n
– nem csak ott, de mindig s mindenütt – hamarabb
megvalósulhat mint gondolat; ne hidd: hogy uraskodni tenném félre a
reverendát, (ennyiből nem is lehet) de munkálkodni és megszökni az emberi
társaságból, mellyet teljes szivemből utálok.
De halld tovább: én épen annyit tudok még erről az egész dologról, mint ti, az
ujságokból; legkisebb hivatalos vagy bizonyos írat sem jött még
eddigelé hozzánk. Ha utoljára is kisül: hogy az egesz egy szép hizott
kacsa! Azonban legyetek nyugodtak, erre is készen vagyunk, kivált
feleségem. S még ha igaz is: nem Tokaj körűl de legalább három
annyira Bereg vagy
Szathmár megyé
ben lenne az a flid; az illetők nem tesznek-e
akadálytSzatmár megye
n
sat sat
millyen főld az? sat sat ezekről még mit sem tudunk. Jegyzet
az illetők nem tesznek-e akadályt– az örökösök valóban megtámadták
Bónisné
végrendeletét s Tompáék elestek az örökségtől.Bónisné Pogány Karolina
Géza
, hála a jó istennek felgyógyúlt tökéletesen, – hanem
ismét nagy bajunk van: Anyja nagy beteg Eminek, nem is merek oda gondolni hogy meghalhat ...
–
Tompa Géza
Vörösmarty
árvainak részére
itt is kerengnek ivek. Bizony, bizony szomoru! nekem igen fáj, bár kéz alatt, ez a koldulás!
aztán nem volna szabad nyilvánosan tenni? Igaz hiszen a megboldogult compromittált egyén volt!
Én, tudom, hogy soha ez életben meg nem énekelem, pedig tiszteltem s ösmertem, de épen azért
nem fogok bele! én is ugy gondolkodom mint te, azonban mások (nevezetesen Vörösmarty Mihály
Tót Endre
Tóth Endre
n
) nem így.
Igen örűlök hogy verseid összeirva vannak. Nagyon szépen nyilatkoznak a lapok, s ezt
te teljesen megérdemled, bár mint szerénykedjél is. Aztán ne ösmerd
félre: hogy jó angyalod is van irodalmi működéseidben;
n
én bár mit s millyet irjak a kutya sem
ugatja meg; emlékezel e két versemre:
A költő fiához
s
Sólyom? Szerinted mind kettő jó vers, ki látja azt meg? Azonban én már megszoktam
az illyen dolgokat. S nem is mondanám el másnak mint Neked! Szegény
Jegyzet
jó angyalod is van irodalmi működéseidben;–
Gyulai Pál
, akinek magasztalása inkább zavarta Gyulai Pál
AJ.
-t.Arany János
Lévai
t nevetem és szánom is.
Őtet most szoktatja a pesti közvélemény és kritika: megbarátkozni a méltánytalansággal,
Lévay József
[törölt]
« s »n
Sem nem rosz ez sem nem
jó, mind csak hiába való!Jegyzet
– A PestiN.Lévait nevetem és szánom is … ollyan embereket emlegetvén feje fölé, kik lába alatt állanak.Lévay József
Lévay
Újabb költeményeit ui. együtt ismertette Lévay József
Vajda János
: Költemények c. kötetével s vont
párhuzamot közöttük. (Lásd 411. sz. szept. 24.) – Vajda János
Tompa
nem ismerte fel Tompa Mihály
Vajda János
nagyságát.Vajda János
n
– Oh te kis egy szobából alló parasztház! ködmön és
ösztöke! Zajtalan mezei élet! Isten jó voltából közelitetek felém!
Jegyzet
Sem nem rosz ez sem nem jó, mind csak hiába való!–
Kölcsey
:
Vanitatum vanitas c. versének két befejező sora; az eredetiben: „ez” helyett:
„az”, a „jó” után: kettőspont.Kölcsey Ferenc
Sajnállak: hogy ismét változásaid vannak; csak viz és viz! hidd el bajodban ez az egyetlen
gyógyszer, javasolnám hogy a pipázást
hagy
el,
de mikor már magam is megint rá gyujtottam. Csupán kilencz hétig tartottam ki.
Szerkesztői feloldás: hagyd
Isten segitsen szép föltételeidben, előrántom; én leszek a te
igaz és hü publicumod. Azán magatok is eljöttök, megölelitek a ti
paraszt-barátotokat,
n
mellyeket
előszámlálsz; bizony senki nem fog ugy örülni annak (magad sem) mint én. Majd megküldöd nekem
a pusztára, ha delelni kifogunkJegyzet
Isten segítsen szép föltételeidben,– a hun monda feldolgozásában, amelyre
AJ.
dec. 23-i levelében utalt.Arany János
[szerkesztői feloldás]
,n
és ollyan szep órákat töltünk hogy ....!
Jegyzet
a ti paraszt-barátotokat,– azaz
Tompá
t, aki várta, hogy saját földjén
gazdálkodhassék.Tompa Mihály
Az uj házba nem költöztünk át; tavaszig termeszetesen már nem is megyünk. Itt fenn vagyunk
még, azon a helyen és asztalnál üldögélvén hol a nyáron együtt voltunk; emlegetünk benneteket
mindennap; Geza baba is hogy egyröl hol másról, gyakran
egészen véletlenül előhoz; ollyan jól esett s olly vidám perczet nyujtott nekünk is a
kép mellyet családodnak a pöszke gyermekkel
rajzoltál s a kép mellyet megirtál. Adja isten hogy mentül elébb
természetben láthassuk ezt a képet.
[szerkesztői feloldás]
=hol
Komádasszony valóban megkapta a rakás levelet
n
és olvasgatta kétszer háromszor; már azt gondoltam bememorizálni akarja.
Csudálom hogy levelében nem emlité, vagy roszúl fejezé ki magát. Gondolom válaszolni is fog
kedves komámasszonynak. Most a mint látom Jegyzet
Komádasszony … megkapta a rakás levelet– Aranynétól és
Arany Juliská
tól. Ez a levelezés nem
maradt fenn, csak az 1860-as évekből vannak
leveleik.Arany Juliska
Julcsá
nak ír.
Arany Juliska
Névjegyes papírod készen van, de a
Palóczy Ábris
lustasága miatt még mind eddig nem tehettem postára.
Palóczy Ábrahám
Szemere Miklós
ról én sem tudok
semmit; azóta egy betűt sem írt nekem; én egyszer irtam neki. Bizony jól tennéd ha irnál hozzá
pár sort. Szemere Miklós
Miskolcz
on sem voltam azóta; Miskolc
Kun Ábris
valami jövedelemhez jutott vagy succedált
vagy hogy is, elég az hozzá hogy megházasodott Igarról; lakodalmát febr elején akarjuk
ellakni.
Kun Ábrahám
Mi pedig (Feleségem Runyában van ugyan beteg anyja ágyánál)
mindnyájan, mindnyajotokat ölelünk, csókolunk. Aldjon meg a jó Isten benneteket.
Miska
Tompa Mihály