Arany – Tisza Domokosnak

Édes

Domokos

Tisza Domokos

!

Akaratom ellen, kissé megint elhuzódott válaszom, pedig még adós vagyok a bírálattal,

n

Jegyzet

még adós vagyok a bírálattal,

– annak a tizenöt versnek bírálatával, melyet

Tisza D.

Tisza Domokos

jún. 3-án küldött s melyet jún. 13-i levelében még hárommal kiegészített.

melyet is, hogy kellően véghez vihessek, felöltöm officiosus képemet, s azt a spleent,

n

Jegyzet

felöltöm officiosus képemet, s azt a spleent, … előveszem.

– Félhivatalos, komor képet ölt.

miből, tagadhatlan, nekem is jutott egy kevés, előveszem. Valóban a rosz világ nem igen téved, ha állítja, hogy én nem mindig a legderültebb kedélyben vagyok; de önnel, ön irányába, kedves

Domokos

Tisza Domokos

, ohajtok a régi maradni – kivéve mikor ex offo beszélek, mint épen most, melly solemnis alkalom

n

Jegyzet

mikor ex offo beszélek, … melly solemnis alkalom

– ex officio = hivatalból, s ünnepi alkalomból.

minden tréfát elűz.

Nem érzek ugyan magamban hivatást olly költemények megbírálására, mellyek Ausonia ege alatt

n

Jegyzet

Ausonia ege alatt

– Az ausonok (auruncusok) Itália nyugati partján laktak, a Sorrentoi félszigetig.

AJ.

Arany János

itt Olaszországot jelzi vele, éppen

Tisza D.

Tisza Domokos

verse alapján: „Én a ki szép Ausonián … ” (Lásd A határon c. versét.

születtek, mert nál[törölt]
« l »
am ehez hiányzik a kellő pápaszem; mindazáltal, minthogy ohajtja, ám legyen!

Itéletem szerint nemcsak legmagasb, de legjobb is a Velence

n

Jegyzet Lásd e kötetben 541– 546. l.

.

n

Jegyzet legjobb is a Velence – Az itt megbírált verseket

Tisza D.

Tisza Domokos

jún. 3-i levelében küldte. Szövegüket lásd e kötet 541– 554. l. – E versek közül

AJ.

Arany János

a következőket vette fel TDHV. közé: Trieszt (84. l.) – Turin (87– 88. l.) – Nizza. Okt. 21-én 1854. (89– 90. l.) – Nizza. November 2-án, 1854. (91. l.) –Savoyard-dal (92. l.) – Nizza. Január 7-én, 1855. (93– 94. l.) – Egy kép alá (95. l.) – Elba mellett (96– 97. l.) – Das ewige Lied (98– 99. l.).

Ez már irodalmi szinvonalon áll. Utána mindjárt Elba .

n

Jegyzet Lásd e kötetben 541– 546. l.

– Nem fogok egyes metaphorákat, egyes rímeket piszkálni: Domokos e részben szintugy érzi mi a jó, mint én. A Trieszt

n

Jegyzet Lásd e kötetben 541– 546. l.

keveset mond – mert sem új, sem valami gyöngéd. Gyakorlatnak jó, de versnek még kevés, Turin ,

n

Jegyzet Lásd e kötetben 541– 546. l.

jellemrajz. Elég csinos. Nizza („Nincs egy felhő)

n

Jegyzet Lásd e kötetben 541– 546. l.

: nem új ugyan alapjában de a kidolgozás, alkalmazás igen jó. A forma is, nálunk új s kedves. Nizza : („szeretlek”)

n

Jegyzet Lásd e kötetben 541– 546. l.

– Anakreoni játék – kedves forma (: Ἡ γη μελαίνα πινεῖ :)

n

Jegyzet

Anakreoni játék – Ἡ γη μελαίνα πινεῖ

– A fekete föld iszik.

annak, a mi igen jó. Savoyard dal :

n

Jegyzet Lásd e kötetben 541– 546. l.

Szinte csinos genre-dal. Hozzá

n

Jegyzet Lásd e kötetben 541– 546. l.

: tüzes – igazán? egyébiránt, mintha feltenné, hogy egyszer elfeledi a kedvest, s aztán úgy tér majd vissza hozzá. Ez nincs írva praxisbol: felejteni, vagy más célt tűzni ki, más cél után fáradni s megint visszatérni – az nem megy. S ez esetnek kigondolása a hő percben, már hidegséget mutat. Majd, majd D-s, fog eroticumot is írhatni jót, de azt hiszem, később. Forma különben igen jó. A Köszöntő

n

Jegyzet Lásd e kötetben 546– 554.

bár véletlenűl kerűlt ide, előttem nem érthetlen, de természetesen az lenne a publicumra nézve.

n

Jegyzet A Köszöntő … előttem nem érthetlen, de természetesen az lenne a publicumra nézve. – A vers a Kálmánnak c. tréfás köszöntő bátyja huszonnegyedik születése napjára, amelyet

Domokos

Tisza Domokos

– hangvétele miatt – „igen nagyon” restellett a verseit másolók előtt. (Lásd jún. 3-i levelét.)

A tréfa eléggé kedélyes; de közönség ugy volna vele, mint localis anecdotával, melly ismeretlenek közt elveszti savát borsát. Nizza

n

Jegyzet Lásd e kötetben 546– 554.

: („Hogy ne szeretne”) szinte elég jó genre-dal: de a Szív és ész

n

Jegyzet Lásd e kötetben 546– 554.

alig élvezhető. Miért kell a széptől a jóért bucsut venni? nem férnek össze? – Egy kép alá .

n

Jegyzet Lásd e kötetben 546– 554.

Csinos. Cantico !!

n

Jegyzet Lásd e kötetben 546– 554.

ezt tegyük Elba mellé legalább is! – Az öreg úr álma ...

n

Jegyzet Lásd e kötetben 546– 554.

nem sokat ér. Das ewige Lied :

n

Jegyzet Lásd e kötetben 546– 554.

jó forma. (Formán az ének v. dal belformáját is értem, nem csak a rímet, v. mértéket. Azt hiszem, pélásd hogy a Lied [törölt]
« egy »
egészen jó, dallamos, rythmusos egy valami – a nélkül hogy újat mondana).

Általájában, édes

D.

Tisza Domokos

, ez a kül- és főleg belforma az, a miben nagy haladását tapasztalom. S ez nem kevés, – ez sok. A zengelmet rendesen tneg tudja adni dalának, az emelkedést ódájának – s ritkán vét a hang, – az egység ellen. Ez az, a mi ritka a mi magyar költőinknél: ők írnak verset – elkezdik elül és folytatják, míg adja a kulacs. A forma igy véve, sokszor azonos a költeménnyel; legalább én nem tudom, mi emeli, például az Edward balladát, vagy a magyar „Megöltek egy legényt” ( Erd.: Népdalok I) költeménnyé, ha nem tisztán a forma. – Most lássuk a geszti verseket:

n

Jegyzet

Most lássuk a geszti verseket:

–

Tisza D.

Tisza Domokos

jún. 13-i levelében küldött három verse: A határon – Itthon – Az utolsó lovag; szövegüket lásd e kötet 570– 572. l. – Ezek közül a TDHV. közé beiktatta az Itthon c.-t (100. l.), lényegében változatlanul. Bár bírálatában a 2. vrsz. utolsó sorát: „Az öreg torony magosabb” – kifogásolta, a kötetbe mégis így vette fel. – A „pirossabb”, „magassabb” szavak helyesírását javította: „pirosabb” magosabb”-ra s a „c”- ket „cz”-vel közölte. – Az utolsó lovagot nem közölte a gyűjteményben, bár megdicsérte; talán az alcím miatt: „A magyar aristocratia hattyúdalául.”

A határon :

n

Jegyzet Lásd e kötetben 570– 572. l.

Az érzés tiszteletre gerjeszt, mert őszinte, de máskép az egész igénytelen dolog. Aszott, között nagyon tinódias. Itthon :

n

Jegyzet Lásd e kötetben 570– 572. l.

Az öreg torony magosabb nem jó sor. Miért? mert ki utról jő haza, ὁς μαλα πολλα πλαγγθη

n

Jegyzet

mert ki útról jő haza, – ὄς μάλα πόλλα πλάγκθη

– „ki sokfelé bolygott” (Az Odüsszeia 1. sorából,

Devecseri Gábor

fordításában). Vagyis: ki sok viszontagságon esett át

az az öreg tornyot még törpébbnek fogja látni, miután szeme nagyobb épületekhez szokott, maga is nőtt. A hangjában van valami kedélyesség, máskép nagyon hasonló az előbbihez. Az utolsó lovag :

n

Jegyzet Lásd e kötetben 570– 572. l.

erőteljes, a mellett új is: egyike jobb verseinek. –

Ime, édes

D.

Tisza Domokos

egyéni nézetem ujabb költeményeiről, mit nem akarok ráerőszakolni, annál kevésbbé, mert már előttem ismeretlen minták után is dolgozhatott, meg, a mint mondám, nincs kellő pápaszemem az olasz földön termett versekhez. Talán szigorúnak fog találni, de ne feledje, hogy én a mértéket minden évben feljebb srófolom, s most nem mint gyakorlatokról, hanem mint irodalmi művekről beszéltem, melly eset a kezdőség korában nem fordult elé. Nem tudom, mutatta-e

Gyulai

Gyulai Pál

nak e darabokat

n

Jegyzet