Tompa Mihály – Aranynak
Sietek leveledre válaszolni; s szeretném: ha mihelyt megirtam, azonnal kezedbe nyomhatnám,
mert azon nehány napon, mig levelem kezeidbe jut, elhiheted: hogy nem fogom magamat kellemesen
érzeni.
Nem tudnám megmondani: a fájdalom vagy szégyen volt-e bennem nagyobb, midőn soraidat
olvastam? Hogyan jutottunk mi ennyire? van-e ok hogy illyen hangon beszéljünk egymással?
szabad-e nekünk egymást nélkülözni. Nem a legnagyobb lelki nyomorúság volna-e nem barátok
lenni s egymást nem szeretni többé??
Nem, nem, édes barátom! mi vagyunk és maradunk azok, kik valánk! Én örömmel elösmerem hogy én
kezdettem balfaszkodni, hogy ollyat vártam tőled, mit nem
kértem, bár bona fide, mert én azt gondoltam a versek rögtöni
elküldetését kértem.
Ne kívánd tőlem hogy a dolog részleteinek taglalásába bocsátkozzam. Ördög tudja: hogyan
változott köztünk a hang mindig komolyabbá. S miért? semmiért! Ha
összezörrenésünk okát kérdezné valaki: isten ugysegéljen! én nem tudnám megmondani, de ugy
hiszem te sem. Azért édes
János
kám!
ne fájjon semmi; s felejts el mindent! annyival inkább mert utolsó levelem, mellyben irom hogy
„jöjj el s tépjük meg kedvünkre egymást ultimatumok helyett” esküszöm neked hogy már az
enyelgés hangja volt; igaz, beteg voltam, tán nem ugy fejeztem ki magamat mint akartam. Aztán
édes barátom hidd el, végetlen sokat tesz a hang, az arcz melly a szavakat kiséri, s mellyet a
papír visszaadni nem bír. Én részemről elfelejtem az egészet, el minden epe s utógondolat
nélkül erre esküszöm neked, s átkozott legyek, ha bennem még a balfaszkodás közt is csak egy
hűtlen érzés is volt, s csak távolról is gondoltam törésre. Durczáskodtam – megvallom –
szégyenlem és fájlalom, mert sok bajom van nekem is ne csodáld hogy illyen vagyok!
Arany János
Azért, édes
János
kám! jőj csak
jőj! győződjél meg személyesen ezekről, mellyeket irtam; most már nem elég a levél, kezemet
kell szorítnod s szemembe nézned, hogy elhidd mikép meg nem változtam; s ha most már e
meggyőződésért jönnöd kell, – mint ugy is van, – ugy még jó, hogy történt ez a kis fergeteg.
Ki tudja láttalak volna-e máskép.
Arany János
Én csak e feltételt teszem, jőj hozzám, s az általad írandókat
feltétlenűl elfogadom. Ne beszélj keserűségről! érezzem azt éltem fogytáig, ha valaha irántad
érzettem. Ne beszélj 7 évről és utólsó szóról, erről hallani sem akarok. Bocsáss meg egy
aranyeres embernek a ki még azon felűl barátod is lesz örökké; nekem részemről legkisebb
megbocsátni valóm sincs.
Csak te jőj; mikor lesz vége az iskolai évnek? én merem jósolni: hogy jól fogod találni magad
köztünk. Ne foszd meg szegény kis feleségemet sem attól a reménytől s örömtől hogy látni fog;
ámbár csak fél öröme lesz, mert nőd- és családoddal kellene jönnöd. Igy
lenne szép, igy lenne jó. Azonban 40,000 tégla már a parochia udvarán áll, a többi is majd
megjön.
Csekély személyem szinte vet a latba valamit, később Szemere is eljön; de azon felűl van itt
csirke, saláta; bor és savanyú viz; dohány és szivar, van jó kis szekerem s két lovam ez visz
bennünket mint a szél a hova menni akarunk sat sat sat. –
Tehát meg vagy-e elégedve velem? Igen-ed a legboldogabbá tesz. Hidd: ez éppen ollyan hamis
pathos mint a tied. A leveleket ezeket az ominosusokat hozd el, kicseréljük, elégetjük, emleke
se maradjon.
A birálatra nézve: én igen tisztelem
Császár
vonzalmát irántam,Császár Ferenc
n
de sajnálom, hogy nem fogott
fel, vagy figyelemmel sem olvasta át verseimet. Én unom azt a megzendült ismét a
tavasz madarának bajdus éneke- féle birálatot. A locus communisok s phrasisok nem
teszik a birálatot;Jegyzet
– lásdCsászárvonzalmát irántam,Császár Ferenc
Császár Ferenc
nek Császár Ferenc
Tompa
költészetéről írott kritikáját
Tompa Mihály
AJ.
jún. 11- i levele
jegyzetében.
Arany János
n
azért biz én szerettem
volna ha pl. a Pesti Napló tárczájában megbirálasz. S azt hiszem, szavad többet
használt volna nekem mint a Jegyzet
A locus communisok s phrasisok nem teszik a bírálatot;– a közhelyek, elcsépelt kifejezések.
Császár
é (maradjon köztünk, hálátlanság lenne e nyilatkozat róla, mihelyt
fülébe menne:). Azért, ha készen vagy vele: ki vele; nem foglak félre
érteni, ebben már most bízhatsz, jobban mint valaha. De ha elmarad is bajaid
miatt: ne tarts a sarkalástól. Sokhoz hozzá szoktam már én!
Császár Ferenc
Jókay
még csak megjelenését sem
tartja érdemesnek lapjában megemlitni. Ha a
Vadrózsák
volnának!Jókai Mór
n
Ezek a kedves jó fiúk! kortársak es
X-ek!Jegyzet
–Jókaymég csak megjelenését sem tartja érdemesnek lapjában megemlitni. Ha a Vadrózsák volnának?Jókai Mór
Jókai
ekkor mással volt elfoglalva, hiszen
folyóiratát, a Délibábot ez év márc. 8-án
beolvasztotta a Hölgyfutárba. – Jókai Mór
Tóth Kálmán
: Szerelmi vadrózsák c. kötete 1853-ban jelent meg.Tóth Kálmán
n
Jegyzet
X-ek!– az egykori „Tizek Társaságának tagjai.
Géza,
Arany
bácsi küldeményei nem
köszöni még most meg; elhiheted: hogy bár mennyire tisztelem hősedet, de három percz alatt
összetörve, tépve s be mocskolva lenne fiam kezei közt vitéz Toldi
Miklós.Arany János
n
Apja teszi hát ezt fia helyett, és várja a
Toldi
estéjét is. Elhozhatod magaddal, akkor én is adok példányt a
magaméból.
Hat
Szilágyi Sándor
t mi
lelte? Két vagy tán 3 évig is kértem a Nők könyvét s füle botját sem
hajtotta rá; s most megküldi. Tán csak nem akar megint szerkesztő lenni?
Egyebiránt szivesen üdvözlöm, könyveit majd haza viszed.
Szilágyi Sándor
Hát a
Mentovich
versei mit
csinálnak? Őtet is szivesen üdvözlöm; én hiszem hogy az ollyan jó szelid ember, mint a minőnek
én őt megösmertem egyszeri látásra.
Mentovich Ferenc
Jánosi
már nem lakik ott ugy-e?
Azt sem tudom már kik a professorok. Hát az a Jánosy Ferenc
Szász
? hol van? mit csinál? micsoda? én nem tudom ez a fiu ollyan mint a
bolygó zsidó.
Szász Károly
Mi élünk csendesen. Az a bajom, hogy sokat mérgeskedem, még feleségemre is. Hiba mert nem
érdemli. Kis fiúnk meg van, igen kicsiny de eleven. Beh boldog vagy hogy
ollyan szép két nagy gyermeked van már. Csak a házunk lenne már hamar készen! szeretnénk
együtt látni benneteket. Én most zsellérségen lakom
n
házunk felépültéig, de marhánk,
kamaránk, kertünk a régi helyen maradt. Ez egy kis baj.
Jegyzet
Én most zsellérségen lakom– a lelkészi lak építése miatt. Lásd
Tompa
máj. 1-i
levelét.
Tompa Mihály
Miska
Tompa Mihály