Aranysárkány fejléc kép
 
Lugossy József – Aranynak
[szerkesztői feloldás]
Debrecen
,1854. ápr. 5.  
  Költői feldolgozás végett küldi  
 
Arany János
Arany János
nak  
  nemesb népies költészetünk teremtőjének
n
Jegyzet
Költői feldolgozás végett küldi
Arany János
Arany János
nak nemesb népies költészetünk teremtőjének
– Ennek az ajánlás féle kezdetnek előzménye, hogy 1847-ben
AJ.
Arany János
Lugossy
Lugossy József
tól kérte kölcsön
Gyöngyösi István
Gyöngyösi István
: Murányi Venusát s egyszersmind küldött neki a Toldiból tiszteletpéldányt.
Lugossy
Lugossy József
t
AJ.
Arany János
ajándéka láthatóan meghatotta; készséggel küldte kölcsön a könyvet s biztosította
AJ.
Arany János
-t, hogy neki „szolgálhatnia öröm és nyereség” azért is, mert tudja, hogy egyszersmind jó ügyet is szolgál. Ugyanakkor felhívta a költő figyelmét Túri György históriájára. (Lugossy–
AJ.
Arany János
-nak 1847. aug. 31. Lásd AJ. kk. XV. k. 133. l., 588. l. ) – Azért küldte el a Hadakuta c. „székely atyafitól hallott” regét is, hogy a költő figyelmét mindjobban ráirányítsa a székely mondakörre.
Lugossy
Lugossy József
valószínűleg olvasta az ez év elején a Szikszói Enyhlapokban megjelent Keveházát s ezért is küldte el gyűjteményének éppen ezt a darabját.
 
  Apr 5. 1854.  
 
Lugossy József
Lugossy József
.  
  Hadakúta.  
  Fogyaték népével hátrált Csaba vissza Ázsiába, hogy apja szent kardját, mert ezt tartá a jóslat, a puszta tengerének habjaiban testvérvértől tisztára mártván, bűverejét visszaszerezze, s az elvesztett hazának visszafoglalására rokonaival egyesülten térjen meg. Erdély véghatárinal őrködni hagyja a Székelyt, visszakeltében támaszúl, kalauzúl szolgálandót, – s áldoznak víz, tűz, föld és légnek, s megesküsznek hogy fenyegető vész idején segítségűl fordulnak vissza. Ám alig tértek a havas aljáig, már a körüllakó népség fölemelkedik a maroknyi székely ellen: de megrendül a föld, megrázkodnak a fenyűk koronái s hirül adják a vonulóknak társaik veszedelmét. A hadak egy része visszafordúl, meglepi az ellent s pozdorjaként szórja szét, Év mulva ismét megirigylik a völgy lakói a székelyek nyugalmát s fenyegetik seregeikkel. De a patak sikoltva szalad a folyamba, folyam a tengerbe, hirt visznek s a Székely ismét mentve lőn. Három év multán uj nemzetségek veszik ismét körül a Székelyt s élethalálra küzdenek. Már a szellő is alig érte a távozottakat, de társul adván magát a puszták viharához, feltalálta őket messze tul Görög országon, a merre elvonultak, – s harmadszor is győzelmet vívnak feleiknek. – Ezután sok idő folyt le, szorgalom a rengeteget kies teleppé, a puszta őrhelyet hosszu időzés, megszokás, hazává alakította át, a diófa csemeték agg törzsekké, az unokák férfiakká nevekedtek. Azonban a szomszédok régi gyűlölete kitör a nyelvben s szokásokban egyedűl álló Székely ellen; megszámlálhatlan nép kél fel kiírtásukra s a bérczes kis hazát minden oldalról ostromolják. Dicsően vív a székely, de már már lankadoz a tulnyomó erők ellenében, – a segély messze van, tán feledésbe is ment, s az elszakadt hű társak rég földben aluszszák álmaikat. Csak a Székelyek csillaga nem szunnyadoz, s megemlékezve az áldozatról az esküről, lobogva viszi a hírt, hol a hősök lelkei vigadoznak. Már ott lennt az utolsó csata készűl, maroknyi nép ezernyi ezer ellenséggel szemközt, – midőn egyszerre paripák dobogása s fegyverek moraja hallatszik, s fényes hadak némán vonulnak éjente az égen fölfelé, – a dicső hadtársak, kik háromszor jövének segítségre, most negyedszer már mint halgatag szellemek hosszu sorban nyomulnak a csillagos égen keresztűl véreik segélyére, s leszállnak ott, hol a kék boltozat ama havasokkal ölelkezik. Egyenként kiismerszik az ősz vezér s a többi bajtársak. Nincs halandó erő melly megállhatna előttök, rémülés szállja meg a tenger ellenséget s futnak minden felé, többé vissza sem tekintendők. Azóta áll a Székely háborítlanúl s nem sokára véget ér hű őrködése midőn az elköltözöttek visszatérő unokáikhoz csatlakozva, s őket kalauzolva, örökségöket visszafoglalják. A fényes hadak ösvénye pedig mellyet jöttökben s visszatértökben taposának, eltörölhetlen maradt az égbolton, az ő lábaik s paripáik patkóinak nyomdoka az, mellyet derűlt éjeken mint tejfehér szalagot látsz tündökleni a magasban, s mellynek neve azon órától fogva hadakúta a Székelyeknél, mellyre föltekintve a Székely megemlékezik Csabáról és Attiláról s a Székelyek csillagáról. –  
  U.I. Ősmagyar népies csillagismémhez tartozó gyüjteményből, közelebb Ipoly Arnoldhoz felküldve,
n
Jegyzet
közelebb Ipolyi Arnoldhoz felküldve
Ipolyi
Ipolyi Arnold
: Magyar Mythologia (
Pest
Budapest
, 1854) c. műve ez évben jelent meg.
AJ.
Arany János
-nak is megvolt, ma is megvan, benne kis körpecsét: „Arany János könyvtára” felirattal, a szöveg közben
AJ.
Arany János
jelöléseivel. (MTAK. Kézirattára – K.517. sz.) –
Lugossy
Lugossy József
,
Ipolyi
Ipolyi Arnold
könyvének megjelenése alkalmából küldhette el neki e székely „regét”, mint az „ősmagyar népies csillagisméhez”, azaz a csillagokhoz tartozó mondát.
– de ohajtva egyszersmind hogy magyar népünk e néhány év előtt tábortűz melett szabad ég alatt, Székely atyafitól hallott – s ha nem hibázom, rendkivül szépségü – regét, művészi alakban, mesterkéztől vegye. Ezért szabad rendelkezésre bocsájtva….. Örülök, hogy ígéretemet némikép beváltani ezzel is alkalmam van.  
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából, (lásd AkÉrt. 1899. 601. l. 372. sz. a.).