Azért nevezlek szokásom ellenére, drágának, mert olly ritkán mutatod magad, mintha legalább
is arany volnál. Lehetetlen, hogy ne kaptad volna, ez előtt másfél hónappal, válaszomat,
utolsó leveledre.
n
Vagy talán meg akarod
szakítni a diplomatiai egybeköttetést közöttem és közted? Ez, fiú, nem szép volna, veszélyes
is, mert akkor megostromollak. Ne gondold hogy leveled olly igen ohajtom, s azért megyek elébe
25 mérföldnyire, – oh a világért se! Csupán attól tartok, hogy valami bajotok van; mert ha
tudnám, hogy csak a restség akadályoz: eb írna, egy betűt is.
Azt nem képzelem, hogy correspondentiád, – a te ártatlan levelezésed – is internálva volna
Hanva helység határai közzé. Azért is olly bátran, mint egy
galambot, küldöm hozzád e levelet, kedélyem játszi mókusát (szebb tropust nem találtam
hamarjában). Teszem ezt önzésből, benső szükségből; mert kell, hogy magamat veled
kienyelegjem. Az élet olly sivár, elöli a kedélyt: mi lenne belőlünk, ha a barátság nem
virágzanék, rejtekben, mint a nefelejts?
A napokban egy ember volt nálam, jó pajtásom az özönvíz korából, de hidd el, még egyszer oly
kedvessé tette őt előttem annak tudalma, hogy hozzád két mérföldnyire lakik.
Vadnai Rudi
Vadnay Rudolf
n
volt, Kazáról. Istenem! sohajték magamban, ha Kőrös
Kazán volna! Szinte roszúl esett, hallani tőle, hogy ő ez előnyt nem
használja fel; s akkor jutott eszembe, hogy Nagykőrös
Tompa
nem mindenkinek annyira Tompa Mihály
Tompa
, mint nekem.
Tompa Mihály
Virágregéid hozzám utasított példányát megkaptam: de ne gondold, hogy ezzel egy
levéltartozást leróttál. Én ezt nem fogadom el egy levél-számba; hanem viszonozom az új
Toldi egy példányával, fiad részére. Mert hát Toldi megjelent II-dik
kiadásban, miután az elsőt magam megvettem. Ezt te is utánozhatod; például verseid meglevő
példányait fizesd ki
Lukács
nak,
s akkor add ki másod ízben. Nyereséges vállalat.
Lukács László
No de ott lesz a II-dik Toldi. Az első ének már sine dubio
n
kész, mert megjelent nyomtatásban; a többit
el-elvittem 6-ig, vagy 7-ig, azzal előlkezdtem. Azt hiszem, hogy e II-dik részt csak rám
disputálták, azért nem akarok boldogulni benne. Igazad volt, mikor azt mondottad, hogy minél
későbbre hagyom, annál nehezebben fogom megírni. Ott állok, hogy az I-ső Toldiban
sem gyönyörködöm többé; legfölebb mosolygok rajta, hogy én akkor, amúgy mir nichts,
dir nichts,
Jegyzet
sine dubio– kétségtelenül.
n
bevágtam az irodalom kellő közepébe. Arra
courage kellett, az most nincs. Nem akarok hosszasan beszélni róla;
érted a nélkül is. A III-dik rész fiókomban hever:Jegyzet
mir nichts, dir nichts,– se szó, se beszéd, teketória nélkül.
n
nem tudok rá menni, hogy
kiadjam.
Jegyzet
III-dik rész fiókomban hever:– a Toldi Estéje.
Ebből megértheted, mi igaz van a pletyka hírben, mely a „Délibáb játszi hullámain”
megjelent. A hunmonda sincs különben. Hacsak az isten valami csoda által kedélyem egykori
friseségét vissza nem adja
Friebeisz felszólit engem is, hogy havonkint legalább két verset küldjek neki az átveendő
Divatcsarnok szamára. Boldog isten! én három hóban sem írok egy árva verset.
És ennyi legyen elég a mi vesszőparipánkról, az irodalomról. Nagyobb baj az, hogy bizonyos
fej és fülzugásban szenvedek, s régi hajlamom, miszerint a vér agyamra tolul, s miért a
nyakkendőt sem tűrhetem, naponként erősödik. Nem tudom, hol fog végződni: de a baj megvan s
aggodalomra méltán ad okot. Úgy hiszem, az agyidegrendszer szenved nálam, mert nagyobb
elmemegfeszítés után a bajt növekedni érzem. Orvosunk
Károlyi
, úgy látszik, nem akar belevágni a gyógyításba,
rendel holmi palliativákatKárolyi Sámuel
n
&c. Tapasztalt orvosra lenne szükségem: de hol és ki? Egy illy
Jegyzet
rendel… palliativákat– csillapító szereket, melyek csak átmenetileg könnyítenek a betegen, de nincs gyógyító hatásuk.
[törölt]
« szív »
Nem akartalak bizonytalanságban hagyni multkori levelem iránt. Te azonban úgy intézd e
pontrai válaszodat, hogy rajtam kivűl más ne értsen belőle semmit; mert még az a fatalitásom
is megvan, hogy bajom mivoltát el kell titkolnom.
Különben, azon pár hó óta, hogy levelezésünk függőben van, semmi nevezetes nem történt
körűltem. September végén
Pest
en
voltam, egy pár napra, családostul. Az óta tanítunk hűségesen, s ez jó nekem, legalább
elfoglal. Úgy hiszem, a multkori iszonyú unalmas, meddő, hosszú vacatio sokat tett arra, hogy
nálam efféle baj fejlődjék ki. Tovább két hónapnál alig láttam embert, családom tagjain kivűl,
semmi szórakozás, semmi mulatság a világon; tiszttársaim mind széllyel voltak, az egy
Budapest
Mentovics
on kivűl; iszonyú
unalmak környékeztek, a miket dologgal akartam elölni, melly sehogy sem ment, nem lévén
alkalom, hogy a lélek ruganyosságát vissza nyerje. Illy sükeretlen erőlködések közt fogott elő
egy ideges baj – álmaim nyugtalanok, borzasztóak lettek, nappal szórakozott voltam, minden
lárma, csattanás megrettentett, este forma szerint féltem, s folytonos lázam volt, noha
étvágyam legkevésbbé sem hiányzott. Ez tartott mintegy 6 napig, perse a bajt a félelem, az
erős képzelődés, még inkább növelte. Mentovich Ferenc
Károlyi
némelly lázellenes, csendesítő szereket használt, akkor jobban lettem,
de a fej s fülzugás azóta is tart; néha tompultság áll elé, s a vér sebess lüktetéssel tódul
az agyra.
Károlyi Sámuel
No de, édes barátom, én téged hosszasan úntatlak saját nyomorúságommal. De nem akartam
előtted elhallgatni, mert másnak úgy se mondhatom. Azért édes
Miská
m, szeressük egymást, míg lehet, s mindenek felett ne
legyünk oly rest levelezők; mert a jövő isten kezében van. Jól teszed, ha ezt, a mit irtam,
titokként megtartod; mert igen kritikus dolog.
Tompa Mihály