AJOM16

Jegyzet

ein Exemplar meiner neuesten Uebersetzung

– a jelzett mű: Album hundert ungrischer Dichter. In eignen und fremden Uebersetzungen herausgegeben durch C. M. Kertbeny, Dresden, Robert Schaefer – , Hermann Geibel 1854. XX, 560. l.

Jegyzet

Ihrem geweihten Dichtergeist

– a „Biographium” c. fejezetben az Album „Arany János” címen felsorolja írónk életrajzi adatait és műveit, majd összefoglalóan a következőképpen jellemzi: „Seine Kraft als Dichter liegt weniger in neuen blendenden Gedanken, noch im großen Erfindungstalent, sondern besonders in der Kunst plastischer Darstellung, vorzüglich des Details, sowie in jenen unnachahmlichen Stimmungen und Färbungen, welche in seinen Poesien so gemütlich vorherrschen und für den Ungar von so hinreißender Wirkung sind, daß er ihn seit ’s Tod mit Recht als den größten Dichter der Nation anerkennt.” Azaz: ,Mint költőnek ereje kevésbé az új ragyogó gondolatokban, nem is a költői lelemény tehetségében rejlik, hanem főként a plasztikus költői ábrázolásban, kivált a részletek tekintetében, valamint azokban az utánozhatatlan hangulatokban és színezésekben, amelyek verseiben oly otthonosan uralkodnak el, s a magyar emberre oly megragadóan hatnak, hogy óta joggal ismerik el a nemzet legnagyobb költőjének/

Jegyzet

eine nur einigermaßen entsprechende Auswahl zu treffen;

– ilyen költői antológiára nak is szüksége lett volna. Ilyenre nézve fordult tanácsért hoz, amikor a Tisza család nevelőnek hívta Gesztre (lásd 1851. jan. 18-i levelét AJ. kk. XV. k. 328. l. 45. sor  ); tanácsot azonban tól sem kapott (lásd 1853. febr. 5-én kelt levelét  hoz). Különleges gondot okozott ez a hiány az iskolákban is, s e hiány pótlására kap megbízást utóbb Arany János és nagykőrösi tanártársa, . (Lásd nak 1856. szept. 11-én írt levelét és a levélhez fűzött jegyzeteket. )

Jegyzet

Niemand ungefälliger und indolenter

– íróink közömbösségéről nemritkán panaszkodik ; s bár ez a panasz lényegében indokolt, felidézésében az adott viszonyok közt maga a hibás. Mint példája is mutatja, a hozzáértő segítőkészségével szemben is a saját félszeg fordítói megoldásait védelmezte, s bár korlátáival küzdve kortársait mértéktelenül próbálta igénybe venni a saját feladataihoz, állandó vitatkozásaival, köntörfalazásával s nagyzolásával végül is hitelét vesztette. Irodalmunk külföldi megismertetésében mégis érdeme marad a képessége mértéke szerint való kezdeményezés és szorgos kísérletezés.

Jegyzet Buda, 1853. szept. 30. hétfő. Víziváros, Kapucinusok tere 45 Uram! Mellékelten veszi kézhez legújabb fordításom egy példányát. Hogy ezt az adományomat a barátság szívesebb szavaival ajánljam Önnek, annak jogától Ön megfosztott. De elküldöm Önnek az Albumot – s gyűjteményem mind az 55 élő szerzője közül egyedül Önnek –, mert nem lehet és nem szabad, hogy az Ön velem szemben való társadalmi viselkedése akadályozza, hogy avatott költőszellemének hódolatomat ne tegyem. Szíveskedjék ezt a példányt, ha már nincs rá szüksége, betekintésre úrnak is elküldeni, minthogy természetesen nincs rá lehetőségem, hogy mind az 55 élő költőnek tiszteletpéldányokat osszak. Ha sejtelme van arról, milyen nehéz a magyar irodalom teljességgel rendezetlen, csak nehezen hozzáférhető káoszában csupán valamennyire is megfelelő választékot találni; ha tudja továbbá, hogy senki sem kevésbé szolgálatkész és indolensebb, mint egy magyar író, és hogy így senki egyetlen felkérésemnek még saját érdekében sem jött elébe valamiféle tanáccsal, vagy, akár a legcsekélyebb segítséggel is; végül ha méltányolni tudja, mit jelent már tisztán önmagában is csak megközelítően is megoldani olyan feladatot, mint a mellékelt fordítások, – méltó módon akkor fogja megítélni munkámat. Nagyon messze lévén a nyomtatás helyétől, teljesen lehetetlen volt számos sajtóhibát elkerülnöm, s felhívom különös figyelmét az ezekre vonatkozó jegyzékre is; így az Ön életrajza csupán 3 költeményt ad meg, holott valójában négyet közöltem, éspedig a 390., 411., 432., 480. lapon. Hogy Öntől nem vettem fel többet, annak csak Ön az oka, minthogy adalékokért és segítségért való kérésemet határozottan és mereven elutasította, pesti tartózkodásakor annyira nem akart még csak tudni sem rólam, hogy sem nekem kedvem lehetne hozzá, hogy az Ön oly jogos hírnevéért való buzgólkodásommal és aggodalmaskodásommal Önt valaha is ismét zaklassam. Nagy tisztelettel készséges híve