Tisza Domokos – Aranynak

Tisza Domokos – Aranynak Geszt 13-ik Aug. 1853

Édes

Aranybácsi

Arany János

Már átkozám

Lévai

Lévay József

t és ó-borát,

Jegyzet

Már átkozám LévaiLévay József t és ó-borát,

– tréfásan

Lévay

Lévay József

küldeményét tette felelőssé, hogy mestere június 13-tól aug. 2-ig nem írt neki, holott ő közben 3 levelet is küldött: jún. 15-én, 20-án, július 18-án, amelyekre

AJ.

Arany János

aug. 2-án, együttesen válaszolt. – A

Lévay

Lévay József

által jún. 1-én

AJ.

Arany János

-nak küldött bor-küldeményről

Tisza D.

Tisza Domokos

Pest

Budapest

re látogató körösi tanároktól hallhatott.

midőn végre kedves levelét vevém, s miután itt még lejövetelem óta mindíg foly könyveink le nem érkezése miatt a dínomdánom, –

Jóska

ifj. Zeyk József

elment de a Bethlen fiúk lejöttek

Jegyzet

Jóskaifj. Zeyk József elment, de a Bethlen fiúk lejöttek.

– ifj. Zeyk József és a Bethlen fiúk rokonai voltak

Domokos

Tisza Domokos

nak.

– alig érek a bigétől a válaszra. Na de ünnepeimnek vége, ma jönnek ki a könvvek

Várad

Nagyvárad

ról, hétfőn dolgozunk.

Most menjünk át egy kérdésire. A patyolatbőrű Dorset?

Jegyzet

A patyolatbőrű Dorset?

–

Tisza D.

Tisza Domokos

ilyen című versét július 18-án küldte,

AJ.

Arany János

aug. 2-i levelében bírálta s kérdezte tanítványától: „Miért épen patyolat, miért épen bőrű, miért épen Dorset? Fordítás, vagy eredeti?” –

Domokos

Tisza Domokos

, mesterének e kérdéseire válaszolt.

Azért Dorset, mert ángol balladákkal volt teli a fejem, s ily nevű ángolt ismertem. – Azért patyolatbőrű, hogy ez a fejérséget és lágyságot együránt kifejezi, mi pedig az úrias szép bőrök kelléke. Különben azért áll itt hogy annál külo

[!]

[sic!]

nösebbnek tüntesse fel az úrnő izlésit ki ily férj birtokában a fekete cigányai elszökik.

Az egészre nézve eredeti, nem fordított. Most is küldök egy balladát, mely formájára kielégítőbb lesz. Az előbbit igaz hogy dactylus módra írtam, de késön jutottam e felől öntudatra, s azután resteltem az alakkal sokat bajlódni.

Isten áldja meg!

szerető tanítványa

Tisza Domokos

Cserfa levél – rózsa bimbó bokréta

(Written on the occasion midőn Kovácsiban ily bokrétám volt)

Jegyzet

AJ.

Arany János

kritikáját e versről lásd 293. l.

Jegyzet

( Written on the occasion midőn KovácsiNagykovácsi ban ily bokrétám volt)

– Kelt abból az alkalomból, midőn

Kovácsi

Nagykovácsi

ban ily bokrétája volt.

Ledűltek már ó családi várak

Ősök is már tehetetlen árnyak

(Árnyak, többé kik vissza nem jőnek

Árnyai egy jobb, elmult, időnek)

Hatalom s kincs elvesztek romoltak

Fejünkről lehullt a büszke kolcsag,

Ősöktől bár igen távol vagyok

Én is a sas fajtájából vagyok

Én is harcra szerelemre lettem

.... Zöldellj levél, nyilj rózsa felettem!!

A mint járék cserülötte bércen

A vitézség melegit úgy érzem

Leszakasztok egy levélt a fárol

Emlékezvén elmultak bajáról.

... S mit fogadok ki is mondja a szám:

Cserfalevél te legyél bokrétám!

Fa tövén meg virágbokori látok

Rajta nyíló rózsákat találok

Leszakasztok egyet a tüskéről

Emlékezvén multak szerelméről.

... S mit fogadok, ki is mondja a szám

„Rózsa bimbó te legyél bokrétám.”

És vitézség és szerelem képe

Fejem felett házasságra lépe

Esküvőjök a szívembe szállott

Nagy szerelmet érzek, s bátorságot

Mért szánnálak büszkén lengő kolcsag

Napjaid tán boldogabbak voltak?

Én is harcra, szerelemre lettem

[szerkesztői feloldás]

„

.. Zöldellj levél, nyílj rózsa felettem!

Két koldus

Két koldus megy poros országútján

Egyik fejét fel- másik letartván.

A hogy mennek, egyszer összveérnek

Megismerik egymást, s így beszélnek.

Huszár bátya hol van jó pej lovad?

„Pajtás, pajtás véres harcban maradt”

Hova tetted éles jó kardodat?

„Egy ellenség tetemében maradt.”

„De hát neked hova lett bakkancsod”?

Hátra felé vévén a parancsot,

De maradt a sebes gyaloglásban

Az alföldön valahol a sárban.

„Hol válladról a bagnétos puska?”

Minapában elhajtottam futva

Egyik fejét fel- másik letartván

Két koldus megy poros ország útján. –

A vén apród balladája

Jegyzet

AJ.

Arany János

kritikáját e versről lásd 293. l.

[szerkesztői feloldás]

Vén harcfi űl tűzhely megett

Körülte lármáz sok gyerek

Fülrázó nagy zsivalyja.

És kérik őt, „apó! mesélj”

És vén apó emígy beszél:

(A ki nem únja, hallja):

[szerkesztői feloldás]

„Megvíttuk a sok harcokat

Ifjú urunk, Kálmán lovag

Megjött. Az apja mindjárt

(Ház népe hogy egész, legyen)

Kit Kálmán úr nőül vegyen

Szép nemes szűz után járt.

[szerkesztői feloldás]

És nem sokára öszve tűz

Margit egy szép de büszke szűz

Apjával vén Uzonnal

S nem kérve sem leányt, fiút

Jön, és fiának hagyja úgy

Hogy hozza el azonnal

[szerkesztői feloldás]

Az mondta bár, nem látta még

– „De láttam én!” szolt ő „s elég”,

Ki bír kemény acéllal?

Bársony ruhába öltözénk

Kálmán úr léptetett közénk

Fényes ezüst páncéllal.

[szerkesztői feloldás]

Utunk mellett egy kis patak

Kristályon folyt. Egy fűz alatt

– Ennek partján, dalolva

Kis lyány ült s bántván szomjuság ...

Mint egy ékes emlékvirág

A vizre lehajolva.

[szerkesztői feloldás]

Keze fehérebb, mint a viz / hab

Dereka karcsúbb mint a fűz ...

–Kálmán hogy oda hajta

Elakadt szeme, szíve fájt,

Átkozta tukmált lakziját

S mohón ott bámult rajta.

[szerkesztői feloldás]

Végre fordítván ménlovát

Sokat sohajtva ment tovább,

A lyányos házhoz értünk

Előre már vártak reánk,

Készült a tor, pirult a fánk,

Nagy pompával betértünk.

[szerkesztői feloldás]

Szólt a harang, és jött a pap,

Tarhomlokú szakállas agg,

A kápolnába mentek

S ifju menyasszony, vőlegény

Szívben mindkettő oly szegény

Oltárnál megjelentek.

[szerkesztői feloldás]

„Szereted őt? [”] így kérd a pap

És ajkai már nyíltanuk

Kálmánnak hamis szóra,

De a kőkarból oda fenn

Védszentje képe inti: Nem:

Ez téríté őt jóra.

[szerkesztői feloldás]

’Nem!’ Nem vagyok cudar pogány

Hazudni oltár zsámolyán

Margit! én nem szeretlek!

Lyánka, fehérebb mint a víz

És karcsubb mint a karcsu fűz,

Téged, téged kereslek.”

[szerkesztői feloldás]

Felejtve lőn oltár s a pap

Leány szégyen szülő harag

– Egy villám reppenése

S Uzonvár tőlünk elmaradt

Közel közel a kis patak

S szép lyánnak szép növése.

[szerkesztői feloldás]

Mit többet? Isten oda fenn

Hagyjon meghalni csendesen !

... Ti, igaz úton járván,

Legyetek apró unokák

Egyszer olyan

Jegyzet

[szerkesztői feloldás]

Arany javítása:

„Valaha olly”

boldog család

Mint Lenka lett és Kálmán!”

Jegyzet E levélben küldött versei: Cserfa levél – rózsa bimbó bokréta, Két koldus, A vén apród balladája. Szövegüket lásd e kötet 282– 286. l. E versekről

AJ.

Arany János

aug. 26-i levelében írta meg véleményét. Az első: Cserfalevél – rózsabimbó bokréta címmel megjelent a TDHV. között (59– 60. l.),

AJ.

Arany János

apró változtatásait lásd aug. 26-i levele jegyzetében, 292. l. A Cserfa levél… c. vers kéziratában a cím alatt:

AJOM16

Megjegyzések: