Ne gondold pedig, hogy én azért irok neked illy nagy papírra, mintha tőled hasonlót
követelnék: nyolczadrét hajtva ez igen kicsiny, azért hajtom negyedrét. Egy folio volument is
szivesen elolvasok tőled: csak nehogy valamikép megresteld aztán a levélirást, vetélkedni
akarván a sokatirásban velem.
Ördög panaszkodjék többet! Látom én, hogy e czudar világ egy mákszemnyivel sem jobb azért.
Várok a míg lehet, fogadom tanácsodat.
A Lévai féle borból már csak 9 „hengerrel” van: félek, mire élj ősz az is elpárolog – kivált,
ha . . . . vide infra.
n
Jegyzet
vide infra.– Lásd alább (hátrább).
Az előfizetést nem említem tehát; Farkas Máli dicsekszik, hogy
íve már megtelt; a mi itt kissé hallatlan. Én nem mondtam, hogy a magyar közönség „győzi” : de
hogy itt némellyek jobban is győznék, az szent. Aztán meg nálunk az olvasás, a könyvtár, nem
„Bedürfniss”,
n
vagy, a
kiknél az, ott annyi más Bedürfniss van, hogy amannak háttérbe kell szorulnia. Ne úgy mondd,
hogy a magyar közönség nem győzi – nem győzi az a nehány száz ember, a ki néha könyvet is
vesz. Sok fecséreltetik el egyébre: annak 4 – 5-ös kamatja is nagyot lendítne az irodalmon.
Igaz más részről, hogy szapora faj az irodalom: belbecshez aránylag sokat, sokat irunk, s
annak mind vevő kell.
Jegyzet
„Bedürfniss”,– szükséglet.
Hát, ha én hozzám
Bérczy
,
Bérczy Károly
Pompéry
stb. ívet küld,
beteszem jó szándékkal s reménynyel a fiókba, ha valaki hozzám jő, megmutatom, vagy
megemlítem, vagy ott feledem; mikor pedig a rossz irományok nagyon összegyülnek, tartok egy
vandali pusztítást és . . . . tudod a többit. Furcsa nép is ez ! Gyüjtsek, fizessek, miért? Az
őszön Jókainak, illetőleg Müllernek, gyüjtök a Török világra 3 = három példányt; a pénzt
felküldöm, s fizetek 10 krt, jóban, küldi Müller az i-ső kötetet, fizetek
15 krt, küldi a másodikat, fizetek 15 krt, várom a harmadikat s
fizetek 15 krt = summa 55 krt pengő pénzben; s ezért meg van az az
örömem, hogy a példányokat az illetőknek hazavihetem. Ez is a gyüjtés
kellemeihez tartozik.
Pompéry János
A gólyáról pedig te ne irj hasonlításokat, tudod-e? Mert már most én verlek meg, nem az
isten. Hogy rózsák e pályán neked most nem igen nyílnak, hogy ítészét nem
méltányol érdemed szerint: ez igaz; de hidd el, sokszor a méltánylásban sincs köszönet. A mit
például
Kertbeny
fillent, isten tudja kikről és mikről: azt én tizedelem; a Kertbeny Károly Mária
Gyulai
(1000) enthusiasmusaGyulai Pál
n
megszégyenít, s tárt ajtót nyit a rágalomnak, mert úgy
Jegyzet
A mit …–Kertbenyf üllent, …Kertbeny Károly MáriaGyulai(1000) enthusiasmusaGyulai Pál
AJ.
nem hitte, hogy művei Arany János
Kertbeny
fordításában elismerést arathatnak külföldön. – Kertbeny Károly Mária
Gyulai Pál
rajongása – méltán érezte így –
inkább ártott neki.Gyulai Pál
Goethé
-ről
lehetne beszélni, mint ő rólam, vagy tán arról se. Az efféle nekem inkább fáj, mint jól esik.
Talán egyet sem becsültem annyira valamennyi dicsériade között, mint a Goethe, Johann Wolfgang von
Csengeri
czikkét az
eposról,Csengery Antal
n
a Délibábban, hol, miután az
enyéimmel sokban megegyező eszméket olvastam: végin ezt találom oda vetve: ez úton halad
nálunk Arany
. Nem a dicsőség
tetszett benne, de nagyon kielégitett, mint az utas jól érzi magát, ha ismeretlen helyen egy
úton megindulván, valaki bizonyossá teszi, hogy nem tévedt el. – Azért, édes Arany János
Miská
, for ever,Tompa Mihály
n
a míg lehet. Ha egyszer majd a múzsa nem adja, akkor úgy is meg kell szűnni, de addig
ne vonulj önérzetedbe. Elég erről ennyi, mért pirítsalak e l! a
te önérzeted enyém is (A kifejezés egy kissé
absurdum, de elérted) – egész világ daczára is !
Jegyzet
for ever,– mindig, mindörökre (ang.), itt hozzáértendő: dolgozzunk tovább!
Még csak e kellett!
Jókai
dohogni
kezd, hogy mi ketten megeszszük Jókai Mór
Tóth Kálmán
t. Felszólit,Tóth Kálmán
n
hogy ne kritikával
rágalmazzuk, hanem, mi legnépszerűbb (!?!??!) költők adjunk
jobb irányt (!? ! ) műveinkkel......... a rosz
iránynak, ha t. i. van irodalmunkban. Olvastad úgy hiszem. Marczi
azt gondolja, hogy mi meg akarunk
pukkadni az irígységtől, hogy mi ketten vagyunk: Jókai Mór
A. B. C.
Kazinczy Gábor
Császár Ferecz
,
Szépirodalmi Lapok, tárczaírók s minden. S teszszük ezt, mint a
Hölgyfutár mondja, azért, (!!!) mert „mint vedlett kappanok
írígyeljük a verebek (Császár Ferenc
Császár
Császár Ferenc
[törölt]
« mondta »Jókai
is hozzájok sülyedt. Nem tudom, olvasod-e a
Hölgyfutárt: én láttam egy számát, mellyben Jókai Mór
Tóth K.
nyilatkozik Tóth Kálmán
Császár
ellen,Császár Ferenc
n
körűlbelül illy hangon: „Hallja Jegyzet
– A Hölgyfutár 1853. júl. 1.-i számában: Egy pár szó Császár Ferenc ellenében c. Hangvételére jellemzően többek között ezt írja; „ön engemet költöncnek, meg verébnek nevez; én önt viszont bagolynak titulálhatnám … Minő verseket irok, azt nem ön, ki általánosan mint rossz versiró ismertetik, hanem a közönség határozza meg … Meg lehet ön győződve, hogy én ön verseit nem kitüntetve, de egy pipa dohánnyal sem honorálnám . …” stb.Tóth K.nyilatkozikTóth KálmánCsászárellen,Császár Ferenc
Császár
! maga rosz poéta: hogy
mer engem, illy nagy férfiút, sértegetni? Beszélhet egyébiránt: a
közönség tudja kit, miért szeret, s a közönség nem maga nem is
Császár Ferenc
A. B. C.
” A szavak
nem épen ezek: a modor épen ez. Az is szép volt Kazinczy Gábor
Marczi
tól, hogy az első félévi registerében
lapjának, miután Török Bálintomat (kéziratom szerint) így osztályozta
„historiás ének”, a Jókai Mór
Szász Károly
Aquiléja czímű balladája után, mind kettőnk gúnyára, ezt veti,
perse önfejétől: énekes história. Értem. Köpeny alatt egy döfés: a
publicum nem látja, de érzi az, a kit illet.
Szász Károly
Szeretnék nem irni többet. Ollyféle akadályra nem is gondoltam! Valóban
nyűgös állapot. Nem az bánt már, hogy nem mehetek hozzád, jobban fáj
az, hogy te nem jöhetsz ide. Nem vigasztallak locus
communisokkal:
n
elég baj, édes barátom, elég baj! Szegény komám asszony is szenved,
fiad is beteg: sok egyszerre. De bizzál, te kibirod ezt. Óhajtalak
meglátni, de he feledd, hogy a család iránti kötelesség az első. Jőj, de csak, ha jöhetsz; mi
nem megyünk sehova, míg csak el nem kell menni végkép. Hozzád
menetelünkből pedig csak úgy lett volna valami, ha ti épen, frisen, előbb idejőtök, (mint
írtad volt) s aztán felkísérünk. így – lehetetlen. Nem szükség menteni magatokat: ha hínátok
se mennénk most. De szeretnénk a szomszédban lakni,
megosztani bajaitokat, segíteni a hol, s a miben lehet. – Sőt, ha útleveled megkapod is,
érdemes-e minden faluban úgy compromittálni magadat, a hogy irtad? – Hidd el, nem a pohár bort
sajnálom, mellyet nálam meginnál: de ha családodat jó rendbe nem
hagyhatod, s ha az út terhedre esik: ne jőj. Ha azonban eljöhetsz:
ismétlem, hogy mi itthon leszünk a szünnapok alatt. –
ExameneimnekJegyzet
Nem vigasztallak locus communisokkal:– közhelyekkel.
n
21-kén vége.
Jegyzet
Exameneimnek– vizsgáimnak.
Nőm már most egészen helyreállott. Fürdőbe nem ment, nem lévén a nervus r.
gerendarum,
n
hanem az ép
természet segített rajta. De ti, ha lehet, ne vegyétek a bajt könnyen; a fiút valami jó
dajkára bizni legtanácsosb. A fődajka pedig minden esetre te lészsz. Olly „vedlett kappannak”
mint te, jól fog ez állani.
Jegyzet
nem lévén a nervus r. gerendarum,– „nervus rerum gerendarum (agendarum)” – V. Henrik német király és római császár mondása (lásd
Tóth Béla
, 138. l
. ). A dolgok idege, lényege: a pénz hiányzott Aranyéknál.Tóth Béla
AJános
Arany János