Tompa Mihály – Aranynak
Már csak irok neked, mert ha azt várom: hogy minden bajaink elmuljanak ugy nem tudom mikor
olvasod soraimat. Feleségem jobban van már, de most meg fiam beteg, sir éjjel nappal s midőn
maga nem alszik apját anyját sem engedi aludni; igy igen szép életet élünk! Vinni kell az
embernek hívatalos foglalatosságit s eljönnek az urak és damák a templomba, imádkozni? nem!
meghallgatni: szép praedicatiót mond-e a pap? persze, a háznál akarhogy van a dolog, neki szép
praedicatiot kell mondani. Eljönnek a szerkesztők verset kérni, szép, jó verset; és az
embernek ha az esze helyén nincs is bajai miatt kell irni szép és jó verseket! Látogátók
[!]
jönnek boldog mosolygó képpel, és az embernek mulattatni kell őket, ha az ördög elviszi
is. Ez jelenleg az én életem. Tennap mult el a robotos ünnep,[sic!]
n
ma az eső szakad, a víz beiszapolta ugyan már
kertemet rétemet, de még nem elég ismét esik, – tökéletesen megveszett a természet, barátom!
tehát az eső esik, a legatust a káplánhoz csaptam, beteg gyerekemet dajkástul és anyjostul
kihajtottam a cselédházba s irok neked nehány sort. Fülem nem, de lelkem egyre hallja hogy
sír, de már mindegy benne vagyok. –
Jegyzet
robotos ünnep,– püönkösd.
Haza szabadultam végre itélet nélkül kegyelem utján; igy rendöri felugyelet alatt lévén,
ollyan az állásom mint az irás szavai szerént „a madárnak az ágon,” ha a felügyelő
tisztviselőnek nem tetszik az orrom vagy képem, referál: hogy nem jól viselem magam. Furcsa
biz az! 28-t März 853
die weitere
Untersuchung enthoben, und auf freien Fuss gesetzt.
Szilágyi S.
-nak ördög
baja sincs, ki mint felelös szerkesztő adta ki a
Gólyát, engem pedig majd elitélnek, s majd megfosztanak
nyomorult kenyeremtöl örökre; mert a melly pap hadi törvényszék előtt áll, eo ipso
elveszti hivatalát
Szilágyi Sándor
n
ez a rendelet szava. Szerencsém
hogy ítélés nem következett, s igy már most szavaid szerént csak nincs veszélyben az ekklésia;
legalább azt kell hinnem ezen elbocsátó szavakból: In Folge hohen Erlasses vom
Militär- und Civil-Gouvernement von Jegyzet
a melly pap hadi törvényszék előtt áll, eo ipso elveszti hivatalát.–
Tompa
saját helyzetéről ezt írta Kassáról
Hanvay Károlynak: „Meglehet, hogy hivatalomtól csakugyan
elesem. Most járt itt egy rendelet, mely az elmarasztalt papokat hivatalaiktól megfosztja,
de káplánok ismét lehetnek s a császár engedélye mellett ismét nyerhetnek papi képességet.”
(1853. febr. 28.
TompaLev. I. k. 181. l.) Tompa Mihály
Tompa
ezek alapján latolgatta saját
lehetőségeit, kérte a ref. főgondnok segítséget.Tompa Mihály
[szerkesztői feloldás]
vom[szerkesztői feloldás]
der[szerkesztői feloldás]
nn
– Különben édes barátom ez esemény keserüsége tán örökre a számban
marad, mert érzem: hogy egészen ártatlanúl hurczoltattam meg, s kellett annyi kölcséget
tennem. Ne gondold azért hogy magamat valami martyrnak tartom szörnyü nevetséges pofával; mert
hiszen mi ez ahoz képest, a mi a multakban történt?
Jegyzet
In Folge hohen Erlasses vom Militär- und Civil-Gouvernement von 28-t März 853 die weitere Untersuchung enthoben, und auf freien Fuss gesetzt.– „A katonai és polgári Kormányzat 1853. márc. 28-i legfelsőbb rendeleténél fogva a további vizsgálat alól felmentett és szabadlábra helyeztetett.”
Hála istennek hogy szegény komámasszony már jobbacskán van; bizony ugy szeretünk benneteket,
hogy valamint nektek a mi bajunk, a ti bajotok is azonképen fáj nekünk.
Megbocsáthatatlan gazsága a sorsnak hogy ollyan messze dobott egymástól; ha egy hétén
[!]
csak egyszer is egymáshoz mehetnénk, mindig megkönnyebbűlve térnénk haza bizonyosan! Adjon
isten nektek és gyermekeiteknek sok örömet! És jól megjegyeztem leveledben e két szót talán...
talán... a rövid nap ismét visszatérek térek [sic!]
[!]
rá. –
[sic!]
Hogy én menjek professornak
Körös
re? jaj kedves
barátom, dehogy megyek! örülök ha meghuzhatom magamat ebben a rongyos faluban, hol senki se
lásson. Inkább téged is szeretnélek ide hozni valami jó papságra, de mikor tekintetes úr vagy!
Szegény Nagykőrös
Szász
nak sem tudok minden
tisztelendősége mellett sem helyet teremteni, pedig bizony
igyekszem.
Szász Károly
Minő hálátlanság az tőlem hogy én azt a
Jánosi
t sohse köszöntöm levelemben; azzután, ha nem irom is mondd neki. No meg
Jánosy Ferenc
Mentovich
- is mindig igéri
hogy ír nekem, még sem ír, mondd meg neki hogy ne balfaszkodjék. Sajnálom: hogy ollyan szép
verset tud irni Mentovich Ferenc
M.
a
Divatcsarnokba;Mentovich Ferenc
n
már nem tudta, más becsületes helyre adni?
Jegyzet
Sajnálom: hogy ollyan szép verset tud irni-M.a Divatcsarnokba;Mentovich Ferenc
Mentovich Ferenc
: Örvendj c. verse a
folyóirat ápr. l0-i számában jelent meg. (47.
1.)Mentovich Ferenc
Bele jöttem, az irodalmon vagyok tudtom és akaratom nélkül, pedig róla egy árva betűt sem
akartam irni. Köztünk legyen mondva: a kicsisegére a második; félek nem fizeti ki magát. –
Ugy! bele estem benne vagyok! elöfizetést kell nyitnom, mert máskép nyakamon vesz firkám.
Kérlek kedves
Jokai
lapja nem ollyan mint az Életképek voltak, mi ennek az oka?
Pedig ott van már a két Tót, süsse meg Jókai Mór
Marczi
mind a kettőt. – Jókai Mór
Vas Gereben
nek irsz-e?Vas Gereben
n
azt
hiszem nem; én még eddig nem is válaszoltam neki. Nem tudom mi lesz az, iszonyú irói
dij és iszonyú előfizetesi dij, az az nagyságára az
első[szerkesztői feloldás]
,Szalontá
d vidékéről irj össze nekem
nehány, különösen aszszonyféle ivtartónak valót, ekképen.
Nagyszalonta
és lehető legrövidebb idő alatt küld hozzám,
Szász Károly
is ad által neked, ha
megszólítod nehanyat Erdelyből, zárd a magadéhoz s
Szász Károly
küld
el nekem, – majd aztán... furcsa lenne,
– félek leirni, hogy majd nem ugy lesz... furcsa lenne, hogy én Juliusban
Szerkesztői feloldás: küldd
Pest
re mennék rendelést tenni a nyomatás iránt, haza fele Nagykőröst utba ejtenem, s onnan veletek együtt Hanvára jönnénk; furcsa lenne, – szeretném, de hát ki tudja még hogy lesz addig
az ember sorja!
Budapest
Szegény feleségem a szülési bajokon szerencsésen és rövid idő alatt átesett, pedig én
[törölt]
« is »
Az asztalmozgatás nálunk nem sikerül, azon egyszerü okból hogy nem próbáljuk; egyébarást a
szemek historiajával elkéstél; mert a berlini levélben valamellyik
ujságban hosszasan volt róla szó.
Most tehát az ur isten áldjon meg benneteket, apraját nagyját, s szeressetek bennünket, kik
titeket tiszta lelekből szeretünk. Hanva, Majus 17. 1853,
Miska
Tompa Mihály