AJOM16

Kazinczy Gábor

, azaz

: Nyílt levél c. írását és az ahhoz csatlakozó Nyílt válasz

Pákh Albert

től részletesen lásd Szépirodalmi Lapok, ADATTÁR.

egy mákszemnyi kedvem sincs – még pedig nem csak azért, mert miattok a rendőrség fél napig fogva tartotta lapunkat, s mert olly levelet szültek, minő a tied, mondom nem csak a következményekért tartom én azt két szerencsétlen dolognak, hanem leginkább a hang és modorért melly azokban uralkodik. Magamra nézve sok kibuvó ajtóm volna, s mondhatnám, hogy a „választ” a „levél” sodorta sárba, de azt kérdhetnéd, miért adtam hát ki az utóbbit, hogy megne született volna az első? S itt ismét egy szerkesztő kinjairól kellene lamentálnom s azon diferentiákról,

n

Jegyzet

azon diferentiákról,

– a szerkesztők és a szerzők nézeteltéréseire utal.

nehéz viszonyokról, mikben szerkesztő s dolgozótárs vannak egymás irányában stb. Mondhatom, hogy küzködés, kinlódás nélkül ama szülés nem ment véghez. De hagyjuk azt s fogadjuk el – miután nem szabadulhatunk tőle – a tényt.

Kazinczy Gábor

nem más, mint

. Ez semminemű rejtegetés, hanem nyilvános titok, s csak azért ez álarcz, minthogy a valódi név bizonyos felsőbb helyeken a legveszettebb hirben áll s ügyünk előleges veszélyeztetésével állhatna összeköttetésben. Hogy

K. G.

Kazinczy Gábor

nem szentirás, nem csalhatlanság, hiszem és vallom; de hogy őt a legábrándosabb hon- s nemzetimádásban, népünk s következésképen a népiesség tisztelésében, valaki felülmulná, tagadom. Nem tudom, állasz-e viszonyban vele,

n

Jegyzet

Nem tudom, állasz-e viszonyban vele,

–

Arany János

csak később került

ral kapcsolatba; utóbb

Kazinczy

Kazinczy Gábor

Moliére fordításai kapcsán leveleztek.

s mennyire van tudomásod költészeted, irányod felőli nézeteiről? én sokszor voltam tanuja, hogy ennek föltétlen magasztalója. De még gyakrabban hallottam dühöngeni azok ellen, kik utóbbi időkben olly piszkos kezekkel nyultak azon dolgokhoz,

n

Jegyzet

kik… olly piszkos kezekkel nyultak azon dolgokhoz,

– a

Petőfi

Petőfi Sándor

epigonok a népies hagyományokhoz, s így – a hozzá nem értők szemében – lejáratták, mintegy megkérdőjelezték az igazi népiesség igazi értékeit is.

miket mindnyájan csak tiszta kezekbe szeretnénk látni mindenkor; azok ellen, kiket

Tompa Miska

Tompa Mihály

, méltó keserüségében, hozzám intézett leveleiben nehányszor „mezitlábas kamaszoknak” nevezgetett; azok ellen, kik nem tanulva, nem olvasva semmit, mint

Petőfi

Petőfi Sándor

vastag kötetét, mellyet addig nyűttek, mig fölfedezték, hogy nálánál s mindnyájatoknál legalább is tiz lépéssel előbbre vannak már, – neveiteket némi pietással ugyan, de holmi „tempi passati”-féle sohajok kiséretében szokták emlegetni

n

Jegyzet

neveiteket némi pietással ugyan, de holmi „tempi passati”-féle sohajok kiséretében szokták emlegetni

– a Petőfi-epigonok az igazi népiesség nagyjait: Petőfit, Aranyt némi kegyelettel emlegetik ugyan, de mint az „elmúlt idők” képviselőit

– a minthogy erről éppen

Miská

Tompa Mihály

tól hallottam némi épületes anekdotákat s azóta itt személyesen is meggyőződtem. Azt hiszem, nem szükség neveket emlitenem.

n

Jegyzet

MiskáTompa Mihály tól hallottam… anekdotákat,… nem szükség neveket említenem

– A

Tompá

Tompa Mihály

tól hallott anekdoták a

Petőfi

Petőfi Sándor

-utánzókról szóltak, akikkel az

Arany

Arany János

levelezésben gyakorta találkozunk: a „Tóthok”:

Kálmán

Tóth Kálmán

és

Endre

Tóth Endre

,

Szelestey László

stb.

Ezen sereg ellen irtóháborut indítani, ugy látszik, kedvencz eszméje K-nak,

n

Jegyzet

Ezen sereg ellen irtóháborut indítani,… kedvencz eszméje K-nak,

–

nak, félreértéseket kavart cikkében.

s másoknak is, s én, mióta e kedves polczra ültetett a véletlen szeszélye, (én legalább szerettem volna bevárni, mig egészségem helyre áll) már nem egyszer hallottam e részben egyik másik oldalról uszitásokat, sőt gyávasági vádakat. Nyugodtan zsebre kelle raknom s mint annyi másban, itt is az időtől várni igazolást. Tudom ugyanis, hogy nekem, ismeretlen embernek, ha igazán hatni akarok e téren, meg kell elébb vetnem az alapot, s a lap következetes tartása által szerezni hitelt a benne kifejtendő véleményeknek; tudom hogy a fiatalság s ama (habár hibásan értelmezett) népiesség varázsa, minő fegyver azok kezében még a legszélesebb tudomány és leghibátlanabb művészet irányában is. S hallgattam és várakoztam s iparkodtam a lap szándékának, irányának tisztaságát, a mint csak lehetett, kitüntetni. De azon türelem, melly egy ezerfelé pillantani s a hosszabb élet igényeit tekintetbe venni kénytelen szerkesztőben van, nincs meg minden dolgozótársban.

Kazinczy Gábor

már elébb kapott az alkalmon s irta azt az „Egy kis figyelmeztetést”

n

Jegyzet

A. B. C.Kazinczy Gábor már elébb… irta azt az „Egy kis figyelmeztetést”,

-

(

Kazinczy Gábor

) írása a Szépir.Lap. jan. 23-i számában jelent meg (107-109. l.). Céloz benne

Tóth Endré

Tóth Endre

nek a jan. 9-i sz.-ban jelzett előfizetési felhívására, melyet a szerkesztő üdvözölt.

Kazinczy Gábor

szerint: „Szerkesztő úr üdvözölte… de bezzeg nem üdvözöljük mi.” Szerinte a refrén mindig egy: „Fizess!” Ami régen fúrja oldalát, ezúttal kimondja: az előfizetések már valóságos csapások s ez a divat „kizsákmányolása az irodalom érdekeinek.”

melly miatt ama fiatal óriások egyikével, ha ostromállapotban nem élünk, bizonyosan komolyan összekeveredem, – legalább tudom, otromba megtámadására egészen másképp válaszoltam volna, mint most valék kénytelen. Hogy a „Nyilt levél” nem egyéb, mint folytatása a megkezdett háborunak s mintegy kénytelen kelletlen belerántása a szerkesztőnek; nem egyéb, mint elriasztása a hivatlanoknak s a figyelemnek azokra forditása, kik mint te (üss, de hallgass meg!) s mások, amaz örökös csiripolások miatt egy ideig alig voltatok hallhatók – ez az, édes Jankóm, a mit talán minden ember észrevett, csak te nem, csak te nem! Hozzájárul, hogy

K. G.

Kazinczy Gábor

közel lakik

Miská

Tompa Mihály

hoz, s nekem ugy látszik, mintha inspirátióinak egyrészét innen venné.

n

Jegyzet

K. G.Kazinczy Gábor közel lakik MiskáTompa Mihály hoz,… mintha inspirátióinak egy részét innen venné.

–

Borsodban, Bánfalván lakott, közel a Gömör megyei Hanvához, így az ott lakó

Tompá

Tompa Mihály

hoz, s a kérdésben nyilván kicserélték nézeteiket.

Tompa

Tompa Mihály

heves természetének megfelelően figyelte az irodalmi életet. 1853. jan. 18-án már megírta levelét

Arany János

-nak (I. sz.) amikor a Délibábban felháborodva olvasta, hogy őt és

Arany János

-t

Tóth Kálmán

nal együtt emlegették, mint hasonló értékrend képviselőit. Még aznap megírta

Arany János

-nak II. sz. levelét.

– Más részről azonban nem tagadhatom, miként a „levél” hangját s modorát igen szerencsétlennek tartom és több tekintetben egyaránt sértőnek irókra, közönségre és szerkesztőre nézve, de engem akkor

K.

Kazinczy Gábor

-nak általán ismert aranytiszta szándéka vakitott el, pedig válaszolási szerepemet szörnyen megnehezité. Némileg más irányban, de a hang és modor utánzásától nem szabadulhattam; fennt érintett nézeteimmel egyezőleg temporizálni akartam, meg akartam menteni a káposztát, hogy a kecskét se veszitsem el, akartam mutatni szerkesztői auctoritást és tudományt és kajánábeli humort

n

Jegyzet

szerkesztői auctoritást és tudományt és kajánábeli humort

–

Pákh Albert

,

Kazinczy G.

Kazinczy Gábor

Nyílt leveléhez csatlakozó saját Nyílt válaszát indokolja: szerkesztői tekintélyét, tájékozottságát kellett egyesítenie saját álneve:

Kaján Ábel

Pákh Albert

– szerinti humorával.

stb. s e százfelé hajló lutheranuskodás eredménye az, hogy nekem estek a mezitlábasok in loco,

n

Jegyzet

in loco,

– itt helyben.

hogy sértve érezted magadat te, kit ha lehetne s ha szükséged volna rá, tenyeremen hordoználak, s igen hihető, hogy legjobban ellenem fog fordulni

K. G.

Kazinczy Gábor

maga. Akár megbukunk, akár nem, mindenesetre sokat tanultam e szerencsétlen levelezésből is.

Azonban minek folytassam tovább? Mennél tovább nézem, mit irtam eddig, annál inkább esem kétségbe e levél sikere felől is. Ha iveket irok még tele, nem fognám megirhatni, miként érzek irántad, mit tartok azon „irány”-ról, melyet te követsz s mennyire méltánylom az eredményeket, melyeket csak olly studiumok, minők a tieid, képesek napvilágra hozni. Sajnálom hogy nem ismersz, de fáj, hogy félreismertél. A hibának, ha történt, egy része azonban a te vállaidat is terheli

n

Jegyzet

A hibának, ha történt, egy része azonban a te vállaidat is terheli

–

Pákh Albert

kifejti, miért. E szelíd szemrehányásra méltán jogosította fel az a bizalom, tisztelet, nagyrabecsülés, elismerés, amivel

Arany János

iránt viseltetett.

– ezt engedd kimondanom. Mikor felültettek ide, hova semmiféle ambitióm nem sodort, s honnan szeszélyes állapotom egy része határozottan elvont, kimondám, hogy támogatástok nélkül semmire sem megyek. Bizalmamat viszonoztátok s én a „közös ügynek” már legszebb jövőt jósoltam s felkértelek, hogy szóljatok néha arról is, mit gondoltok a lapról,

n

Jegyzet

felkértelek, hogy szóljatok néha arról is, mit gondoltok a lapról,

– Lásd

Pákh Albert

jan. 5-i levelét.

s üssetek, ha rám fér. És én azt mondom neked, édes barátom, hogy ha te nekem egyszer azt irod: „Fiuk, vigyázzatok, ostobául bántok avval a »népies« szóval, s egy ferde irányt, egy sereg csizmadialegényt kipusztitani akarván, a dolgot magát s a jóravalók hitelét veszélyeztetitek” – ha illyen formát irsz, sok másképp történt volna s ama famosus levelezés bizonyosan meg nem születik,

n

Jegyzet

ama famosus levelezés bizonyosan meg nem születik,

– az a „híres”, vagy akár „hírhedtnek” is nevezhető levélváltásuk.

legalább olly alakban nem. – De én nem panaszlok; én jelen leveledet ime illy figyelmeztetésnek veszem, s mint ollyanért köszönetet mondok érte. Kérlek türelemre. Én tudom, mi vagyok, de azt is tudom, hogy viszonyaink között nem nagy a választás, kit ültessetek helyembe. Azért támogassatok, s egyes szavakból ne itéljétek meg az egész irányt. – Most pedig kérlek, hogy addig is, mig uj szállitmánnyal boldogitanál, engedd meg, hogy ittlévő verseidet kiadhassam.

n

Jegyzet

engedd meg, hogy ittlévő verseidet kiadhassam.

–

Arany János

jan. 6-i levele végén verseinek kiadását megtagadta.

Arany János

utóbb megenyhült