Aranysárkány fejléc kép
 
Arany – Tompa Mihálynak Nagykőrös, 1853. jan. 18. I. levél  
  „Oooóóóhh te
Miska
Tompa Mihály
!” mondaná
Szász Károly
Szász Károly
, felemelve hangját a negyedfél fogú lajtorján, a mivel az ő hangterjedelme bír – oh, te
Miska
Tompa Mihály
, mondom én, csalánra p….eltél-e, hogy engem így korpázni kezdesz olly dolgokért, mellyek miatt nem érdemlem? Pro primo: hogy én egy-két hónap mulva írok, akkor sem válaszolok, leveledre. Hát magyarázzam-e a vitzet, mi az egy havi késedelemben rejlik? Nem világosabb-e az a napfénynél és a hatalmas szultán szakálánál? Vagy uj szállásom körülményes leírása nem azon élczeknek köszöni-e születését, mellyek abban bukfenczeznek? S te duzzogsz, te expectorálod magadat,
n
Jegyzet
te expectorálod magadat,
– kibeszéled, kipanaszkodod magadat.
te egy rozzant faházban is örömest látnál &c. Ezért czudar a levél általi közlekedés: az ember mosolyogva ír és összevont szemöldökkel olvassák! Ebből is elég ennyi.  
  Szakálad és bajuszod tisztelem : de te képzeld
Jánosi
Jánosy Ferenc
t
Mentovich
Mentovich Ferenc
ot szakál nélkűl; vagy, minthogy képzelni nem tudod, hát jöjj ide és nézd meg. Engem ne is nézz csak őket.  
  Visszatérve a quartély leírás elleni philippikádra,
n
Jegyzet
Visszatérve a guartély leirás elleni philippikádra,
– lásd
AJ.
Arany János
1852. dec. 1-i levelét új lakásukról, valamint
Tompa
Tompa Mihály
1853. jan. 8-i válaszát.
nem mondhatnám, hogy az nagyon következetes. Azt írod, hogy már podgyászotok felrakva, a ló befogva, kedves komám asszony kalap-szalagja megkötő-félben volt, mikor szállásom hű leirását vetted, mire aztán fölöslegesnek véltél minden hozzám utazást; mégis később panaszkodol, hogy efféle leírás semmit sem ér, igy ugy. Már édes öcsém, ha a leírásból nem épűltél semmit, a következetesség azt hozandotta magával, hogy se a podgyászt le ne rakasd, se a lovat ki ne fogasd, annál kevésbbé az én jó kis komám asszony kalapja megkötését félben ne szakítsa, hanem ill’a berek, nád a kert! megnézni személyesen azt, a mit leirásból meg nem ismerhetni.  
  Azonban, tudtodon kivűl csakugyan megfordultál nálam, és pedig illyeténképen. Játszottunk vala ferblit ketten, nagyba. Tudod milly nagy kártyás vagyok: akkor különösen hazardiroztam. Előszedtem minden pénzemet, te is minden pénzedet. Híttam, megadtad, visszavágtál, megadtam s ez így foly sokáig. Az én játékom bizonyos vala, négy ászom lévén. Kifáradván a birkozásból, vagy is kifogyva minden pénzünkből: te kérded: mi van érte? felelek ez csak 4 kétszem. „Kevés” mondod. Én nagy szemeket meresztek. „Kevés” folytatod, mert ez girigári,
n
Jegyzet
girigári
– kártyaműszó az említett ferbli játékból.
t. i. hetes, nyolczas, kilenczes, tizes, különböző szinekből, a mi viszi a négy kétszemet. S behúztad a cassát. Másnap beszéltem a collegatusnak,
n
Jegyzet a collegatusnak, – tanártársainak.
mondván nekik, tegyék be a 7, 8, 9, 10. számot a lottériába, úgy is mindig rakják. Nem tette egy sem. S mi történik? Következő húzáson kijő számaim közűl a 7, 8, 10. Én persze nem tettem meg, mert nem szoktam, s még ez álom után is bolondságnak hiszem az effélét. Tehát csakugyan jártál nálam, Miska.  
  Már pedig, barátom én mégis szeretnék veled egy faluban lakni. Nem félek, hogy meghidegedjem irántad. A mi az apró cseprő összekapásokat illeti, azok lám, levélben is megtörténnek, uti figura docet. De azok nélkül sem barátság sem szerelem el nem lehet, vagy unalommá változik. Mind a mellett ne félj, hogy valaha egy faluba jussunk. –  
  Kell is nekem buzád! nem eszem én búzát, kenyeret eszem én a piaczról, szépet igaz, de drágát. Köszönöm egyébiránt, jó
Miská
Tompa Mihály
m, tudom hogy adnál egy karéj kenyeret, ha magadnak másik nem maradna is; de lásd én ha innen elmegyek lakni, nem Hanvára megyek, hanem
Szalontá
Nagyszalonta
ra, s ott nekem is lesz, ha nem 100, legalább 10 -20 köböl gabonám. Pedig, pedig nem soká uralkodom én itten, a mennyi kedvem van.  
 
Lisznyai
Lisznyai Kálmán
ból nem annyira a majestas hibázik, mint egyéb valami, de azt nem lehet, nem szabad kimondani.  
  Már pedig barátom, hiába gyanúsitasz a „szerkesztve volt” megjegyzéssel, mert én nem írtam neki,
n
Jegyzet
én nem irtam neki,
– azaz
Pákh Albert
Pákh Albert
nek, aki többször kérte
AJ.
Arany János
-t, küldjön verset a Szépirodalmi Lapokba; lásd 1852. dec. 18-i és 24-i leveleit.
hogy az első számban léptessen fel, sem az A. betűnek annyit nem arrogálok.
n
Jegyzet nem arrogálok. – nem követelek magamnak.
Mit bánom én, ha a borítékra nyomatja is versemet, csak fizessen.  
  Az „advocem komám asszony-t” kár volt máskorra halasztani. Bizony a komád asszony, szegény, már hat hét óta beteg, többet van ágyban, mint nem; képzelheted a gazdasszonyságot, mit jó cseléd hiányában a kis
Julcsa
Arany Juliska
folytat! Ezért nem tudom én,
Miská
Tompa Mihály
, a jövő nyáron is mehetünk-e vagy sem; mert ha az a baja, a mit nem gondolok ugyan, de megeshetik, és illy iszonyú szenvedésekkel kezdődik, mi lesz a vége? azt csak isten tudja. Rettegek, ha rágondolok, másnak a világért sem mondanám, neki sem, de magamban egyre aggódom. Az orvos még eddig mit sem tehetett, nem tudja magát tájékozni. Erről válaszodban ne szólj semmit, nehogy ő is elolvassa.  
  Isten megáldjon, édes barátom, csókold helyettünk kedves nődet és magadat is.  
 
Nagy-Kőrös
Nagykőrös
, január 18. 1853.  
  igaz barátod  
 
A János.
Arany János
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából ( AkÉrt. 1899. 664. l. 1094. sz. a.). Válasz
Tompa
Tompa Mihály
kb. jan. 8-i levelére.