Lévay József – Aranynak
Miskolcz
oct. 13. 1852.
Miskolc
Mind hiában várom én a te leveledet.
n
Elutazol, visszaérkezel; vakácziózol s
ujra diligentziázol;n
élsz és egyszer meg is halsz a nélkűl, hogy hozzám
életedről vagy halálodról csak egy vak szót is ejtenél. Ez édes jó emberem, egy máknyit sem
szép tőled, de sőt inkább csunya dolog s rettentő módon tudnék rajta morfondírozni, ha te
engemet olyan dibdáb gyermeknek tartanál, kit csak úgy száz mértfölnyiről szeretsz ismerni.
Kérlek és kényszerítelek azért a mi urunk Jézus Krisztus nevében, hogy vagy ide Jegyzet
diligentziázol;– szorkoskodsz. Közelebbről: végzed tanári munkádat.
Miskolcz
ra gyere lakni falustól és mindenestől, vagy pedig
szorgalmatosan és illendőképpen rajta légy, hogy tőlem a pennát és papírost ne kiméljed.
Miskolc
Tompa Mihály
atyádfia e
tekintetben nagy hűségesen követi a te nyomdokaidat; egy betű nem sok, annyit sem tudok róla,
sem nem ír, sem nem szól, sem nem kürtöl, sem nem türköl. Ezt neki nem is veszem rossz néven.
Én magam is oly rest vagyok, mint őmaga.
Tompa Mihály
Mióta a katédrában ülök,
n
még csak oly kedvem szerint való napokat sem töltöttem,
mint mostanában. Gyönyörüséges szüreti vakáczionk van egészen november első napjáig. Im ezen
napok vannak már az én kedvem szerint. Különben az uj állomással csak megvagyunk ugy a hogy.
Legalább különbözik valamit az ujdondászat mesterségétőlJegyzet
Mióta a katédrában ülök,– az 1852-53-as tanévtől a miskolci ref. gimnázium tanára volt.
n
Brrr! Azok az ujdondászok! azok a borzas haju, megöregedett fiatal
pofák! Művészek, poéták és nagy emberek! Undorom, ha rájok gondolok. Pedig most van ott az
élet javában, most! Elfoglalták a Hölgyfutár egész
birodalmátJegyzet
az újdondászat mesterségétől…–
Lévay
a szabadságharc után újságíró volt a Pesti
Naplónál.Lévay József
n
és uralkodnak
szőrnyűképen való boldogságban. Ujjongatnak, dulakodnak, bogároznak, mint egy harmadfű borju,
mely farkához rug, elkezd loholni s bőg és fosik egyszerre s ki tudja nem hiszi-e, hogy
loholása repülés, hogy bőgése éneklés! Hallottad-e hirét, miképen canonizálták Jegyzet
Elfoglalták a Hölgyfutár egész birodalmát– a folyóirat leggyakoribb munkatársai ekkor:
Lisznyai Kálmán
, Losonczy László, Robot Imre, Lisznyai Kálmán
Székely József
, Székely József
Szelestey László
, Szelestey László
Tóth Endre
és főleg Tóth Endre
Tóth Kálmán
.Tóth Kálmán
Lisznyai
t a
Lisznyai Kálmán
Hőlgyf
ban?Szerkesztői feloldás:
Hölgyfutár
n
Rettenetes haragudnál
velem te is, ha volna kire és miért. Az ünnepelt költők már ma csak ugy könnyedén kelnek
tökmagról. “Jegyzet
Hallottad-e hírét, mikép canonizálták– az okt. 9-i számban (231. l.) jelent megLisznyait a Hölgyfutárban?Lisznyai Kálmán
Szelestey László
: Lisznyai
barátunk c. verse. Népszerűségét Szelestey László
Petőfi
veli egykori kapcsolatának köszönhette. Kétségtelen, hogy Petőfi Sándor
Petőfi
ragaszkodott hozzá. (Lásd
Petőfi Levelezés, 363-364. l.)Petőfi Sándor
Lisznyai
t annyira
respektálta Lisznyai Kálmán
Petőfi
, hogy
költeményeit gyakran bocsátá birálata alá.”
Petőfi Sándor
Petőfi
biráltatta magát
Petőfi Sándor
Lisznyai
val!!! Oh minden
égnek minden istenségi!! De hagyjuk el… bolonduljanak meg még jobban; aztán pukkadjanak meg!
szivesen kívánom.
Lisznyai Kálmán
Hát vajjon parókás
Toldy Ferencz
véleményét olvastad-e már a Muzeumban, rólad és rólam?Toldy Ferenc
n
Ez is ugyan rakja. Te elhomályositád híredet a Nidai
czigányokkal s azt csak Toldi második részével ütheted
helyreJegyzet
– A két névtelen bírálat az új Magyar Múzeum 1852. aug. 1-i számában jelent meg (682. l.) A nagyidai cigányokról szólót lásd ÚjMagyMúz. -nál, .Toldy Ferenczvéleményét olvastad-e már a Muzeumban, rólad ésrólam?Toldy Ferenc
Lévay
verskötetéről a következőket írta:
„Lévai József Költeményei.
Lévay József
Pest
en, 1852. – Figyelemre méltó
nyelvképesség és gazdagság költői gondolatokban teszik ez írónak erős oldalát; de e mellett
szintoly nevezetes hidegség terjed el majd mindenik darabján: jeléül annak, hogy a költészet
nála írói foglalatosság és szokás inkább, mint szív ügye és belső szükség kifakadása.
Budapest
Petőfi
nél szokássá vált az,
de Petőfi Sándor
Petőfi
nek minden íze
egy-egy költő volt. Az oly képességnek, mint e kötet szerzőjéé, keveset kellene producálni,
s könnyüsége elébe készakarva a szigoru forma nehézségeit gördítenie: a küzdés hivatás
próbakövévé leszen, s ő vagy összeroskad alatta, vagy kevesebb ércet hozand napfényre, de
szín aranyt.”Petőfi Sándor
n
s ezt ő igen
fájlalja; én pedig figyelemre méltó nyelvképességgel birok s gazdag vagyok költői
gondolatokban; de verseim hidegek s a költészet nálam csak szokás, nem a szív kifolyása
(:hogy’ tudja:) azért igen keveset kell írnom s nehéz formákban stb. Dejszen megveszne ugy az
egész irodalom, ha ő kígyelmétől tanulnánk nyelvet, aesthetikát, költészetet, melegséget stb.
oly hidegen mondom, mint a hogy Toldi gondolja, hogy semmibe, de még annál is
kevesebbe veszem mind azt, s mi eddig költeményimről a nyilvánosság előtt mondva volt. Én
tudom mily keveset érek, de azt is tudom hogy vannak nagy férfiak kik semmit sem érnek.
Jegyzet
Te elhomályositád híredet a Nidai Nagyidai czigányokkal s azt csak Toldi második részével ütheted helyre– utalás
Toldy Ferenc
bírálatára, mely szerint
Toldy Ferenc
AJ.
új műve: „tartalmánál
fogva… áldatlan üresség. Elé most már mielébb Toldi második részével…” stb. A
Arany János
Lévay
t felháborító állítás az
ÚjMagyMúz.
1852. aug. 1-i számában jelent meg s a
Hgyf.
okt. 6-i száma újból közölte.Lévay József
Nagyobb dolog mind ezen apróságnál, hogy megnyilatkozának az ég csatornái s ötödnapja
folyvást esik. A szüretnek félig meddig már is betette az ajtót. Zugolódik az egész világ s
csúnyán káromolja azt, a ki az időjárást ilyen visszásan dirigálja. Az igaz, hogy bolondul is
megyen az egész. A minap is két szép fiatal palócz legény lett e rosz directio áldozatja.
Felakaszták őket holmi csekélységért. Tót Laczi volt egyik; 22
esztendős karcsu legény. Mindenki csudálta benne a nagy resignatiót. Ezeket mondotta: csak az
édes anyámat ne bocsájják nézésemre. Ha százszor besoroz a német, százszor elszököm; legalább
itthon halok meg, nem idegen földön stb.Szökött katona volt és egy kicsinyt rabló. De már nem
kinozlak tovább mindenféle bolondságokkal, hanem azon kérlek, hogy irj te nekem még nagyobb
bolondságokat s csokold meg az én meleg köszöntésemmel a te szerelmesidet miután én vagyok
mindnyájatoknak
L. Józsi
Lévay József